Akkor még egyszer, lassan, érthetően... Khm. Szóval. Alább dr. Rianne Teule, a Nemzetközi Greenpeace klíma- és energiapolitikáért felelős kampányosának az atomenergia hátrányairól szóló írását találja a tisztelt olvasó magyarra fordítva.
A leggyakoribb kérdés, amelyet egy bulin nekem szegeznek, ha kiderül, hogy a Greenpeace-nél dolgozok: „És, mi a véleményed az atomenergiáról?”
A legtöbb embert hidegen hagyják az olyan jellegű tevékenységeink, mint amikor egyetlen felfújható csónakkal próbálunk megállítani hatalmas bálnavadász hajókat, vagy hogy nem is olyan rég egy széntüzelésű erőmű kéményére másztam fel egy transzparenst kifüggeszteni. Nem, mindenkit csak az atom hoz lázba.
Így tehát minden alkalommal szép türelmesen elmagyarázom, hogy igen, a Greenpeace mindig is harcolt – és továbbra is harcolni fog – az atomenergia ellen, hiszen drága és felesleges kockázatot jelent a környezet és az emberiség számára, valamint nem, az atomenergia egyáltalán nem járul hozzá a klímaváltozással járó problémák megoldásához.
„De hiszen az atomenergia tiszta energiaforrásnak számít!” Nem barátom, egyáltalán nem számít annak.
Noha kevesebb károsanyag-kibocsátása van egy atomreaktornak, mint egy széntüzelésű erőműnek, a tiszta termeléstől azért bőven távol áll. Az atomenergia termelése során radioaktív hulladék keletkezik, valamint a reaktorok üzemelése radioaktív szennyezést okoz szerte a világon. Az atomenergia a termelés legelső fázisától, az urán kibányászásától kezdődően felesleges kockázatnak teszi ki mind az emberek egészségét, mind pedig a környezetet. Általában a bulik legizgalmasabb pontján kell elkezdenem ecsetelni a vendégeknek a nigériai látogatásom során az országról alkotott nem éppen elismerő véleményemet, ahol az uránbányászok vég nélkül szennyezik a levegőt, a vizet, a talajt, és hogy a tevékenységük során keletkezett több tízezer tonnányi hulladék radioaktív sugárzása úgy nagyjából pár százezer év alatt fejeződik be. Ez ellen a tudománynak jelenleg nincs megfelelő eszköz a kezében.
„De hiszen számos új biztonságosabb technológia létezik!” Nem, nem igaz.
Nem létezik olyan technológia, amely megoldást kínálna a hulladék kezelésére, vagy garantálná az atomreaktorok biztonságos működését. Finoman szólva a mai napig nem érdemes hétvégi nyaraló építésébe fogni a chernobyli katasztrófa körüli területeken úgy nagyjából 100 km-es sugarú körben. És további balesetek hosszú sora bizonyítja az atomreaktorok sebezhetőségét.
2010 szeptemberében a Fokvárosban lévő Koeberg reaktorban dolgozó 79 munkást tettek ki életveszélyes sugárzásnak. Mivel a riasztók valamiért nem léptek időben működésbe, a balesetet csak a műszak végén észlelték. Jelenleg a Koeberg reaktorok közül egyet üzemen kívül helyeztek, mivel egy hibásan működő üzemanyag tartály túlságosan magas radioaktív sugárzást okozott.
2010 decemberében több mint 30 millió liter radioaktív iszap ömlött a tároló tartályokból a környezetbe a francia üzemeltetésű AREVA területén Nigériában. Minimum 20 hektárnyi termőföldnek lőttek. Az egészségre káros hatásokról nem is beszélve.
Az Egyesült Államokban székelő Atomenergia Szabályozó Bizottság felmérése szerint az államokban található 104 reaktor közül 27 esetében észlelhető radioaktív trícium szivárgása. Nem valami megnyugtató.
„De hiszen az atomenergia olcsó!” Dehogy az.
Az atomenergiát gyakran a "víz legdrágább felforralási módjaként" jellemzik. Az atomenergia ipar híreszteléseivel ellentétben a klímaváltozás jelentős megfékezése érdekében szükséges számú reaktorok felépítéséhez elképzelhetetlen mennyiségű pénzre lenne szükség – a Franciaországban és Finnországban épülő reaktorok esetében kiváló példákat találhatunk erre. Pontosan a megújuló energiaforrásokkal és energiahatékonyság növelésével kapcsolatos beruházásoktól veszik el így a pénzt, amelyek valóban adekvát megoldást nyújthatnának a klímavédelem elleni küzdelemre.
Röviden: az atomenergia hülye egy ötlet. Különösen egy buli kellős közepén.
Az eredeti cikket itt megtaláljátok.