A tavaly felrobbant tengeri fúrótoronyból a Mexikói-öbölbe ömlött kőolaj továbbra is ott van tengerfenéken - jelentette ki szombaton Washingtonban egy tengerkutató, aki búvárhajóval vizsgálta a katasztrófa térségét a tenger mélyén. Samantha Joye, a Georgiai Egyetem kutatója szerint a várakozásokkal ellentétben az olajfaló mikrobák nem tüntették el a szennyezést, annak legfeljebb 10 százalékát oldották fel.

     Joye és kollégáinak vizsgálata ellentétben áll más tanulmányokkal, amelyek sokkal biztatóbb képet festettek a környezeti katasztrófáról. Az energiaügyi minisztérium egy kutatója például arról beszélt, hogy az olajfaló mikrobák "nagyon gyorsan dolgoznak", a BP olajtársaság helyreállítási főfelelőse azt jósolta, hogy 2012-re "majdnem minden rendbe jön". A szombati tudományos konferencián Samantha Joye video- és diafelvételekkel bizonyította, hogy a kőolaj nem bomlik le olyan gyorsan, mint azt remélték, és hogy az olajfolt "megtizedelte" a tengerfenék élővilágát. Az olaj kémiai összetételének vizsgálata bebizonyította, hogy az a BP-kútból származott.

     A Mexikói-öböl olajkatasztrófája miatt veszélybe került a világ legnagyobb halának élőhelye is.  Friss kutatási adatok alapján a katasztrófa során a tengervízbe került olaj azokat a területeket is beszennyezte, ahol a térségben honos cetcápák zsákmányállatai élnek, és így a hatalmas állatok közül is jó néhányan a kiterjedt olajfolt áldozatául estek. Számítások szerint 4, 9 millió hordó olaj (egy hordó olaj 159 liternek felel meg) ömlött a Mississippi delta torkolatától délre eső területekre, ahol a Mexikói-öböl cetcápáinak egyharmada élt az elmúlt években.

     „Láttunk képeket olyan állatokról, amelyek csak néhány mérföldre voltak a megsérült fúrófejtől, és a kiáradó sűrű olajban próbáltak meg úszni” – tette hozzá Hoffmayer. „Ha sikerült is nekik a helyváltoztatás, minden bizonnyal enni is próbáltak, de az élelemszerzésük területét is olaj borította. Éhesen mégsem maradhattak, így viszont valószínűleg jó adagot lenyeltek az olajból, ami a víz felszínén lebegett. Ez biztosan a halálukat okozta, mérgezve süllyedhettek a tenger aljára. Ebből a nézőpontból nem tudhatjuk pontosan, hány állatra volt hatással a környezeti katasztrófa, hiszen a tetemeket nem találtuk meg”.

     A cetcápák apró planktonokkal és halakkal táplálkoznak, táplálkozásuk során sok vizet szűrnek át a szájukban a kopoltyúik segítségével, ennek mennyisége óránként mintegy 605 ezer liter. Ezek a cápák nyitott szájjal úsznak, hogy a planktonban gazdag vizet lenyelhessék. Ez a szívó mozdulat a kopoltyúikat kifeszíti, amelynek segítségével az apró ételdarabkák azon fennakadnak. Kétségkívül ezzel a táplálkozási szokással felszívják a szennyező anyagokat, még ha csak szórt formában is. „Ez később vajon beépül a szöveteikbe és hatással lesz az egészségükre?” – teszi fel a kérdést Bob Hueter biológus, a floridai Mote Marine Laboratórium Cápakutató központjának vezetője.

     Így tehát tovább folynak a kutatások és találgatások arról, hogy mekkora kárt is okozott a fúrótorony robbanása. Az mindenesetre biztos, hogy ha már csak 1 élőlény is feleslegesen pusztult el az emberi mohóság miatt, elég indok arra, hogy egyszer s mindenkorra felhagyjanak azzal, hogy ementáli sajttá változtassák a bolygót.