2009 augusztus 10.

 A Greenpeace két hajója, a Beluga II és a Fehn Coast ezen a napon hajózott svéd vizekre, és megkezdte 180 gránittömb vízbedobását a Kattegat-szoros, a Natura 2000 által védelem alatt álló területein.

 A Fladen és a Lilla Middelgrund hiába szerepelt a svéd kormány és az EU által védett területként, ez a csak papíron létezett, a gyakorlat szomorú képet mutatott. Ezen a területen az igen népszerű, fenékhálós halászat évtizedek óta rongálta már a tenger ökoszisztémáját nemcsak azzal, hogy a vonóháló felszántja a tengerfenéket kb. 10 méter mélyen és elpusztít mindent, ami az útjába akad , hanem a nagy mennyiségű halott/haldokló tengeri élőlények visszaszórásával is egyaránt.

Azt hihetnénk, hogy a 2007 májusában létrejött korszakalkotó megegyezésta mélytengeri vonóhálós halászat ügyében, az ENSZ részéről végleges megoldás volt. A megállapodás egy Chilében rendezett nemzetközi halászati konferencián született 20 ország közreműködésével. A résztvevők között volt a legtöbb mélytengeri halászatot folytató nemzet, akik azzal a céllal ültek össze, hogy megoldást találjanak a tengeri élőlényeket és az óceánok sérülékeny ökoszisztémáját fenyegető veszélyek ellen. A megegyezés értelmében beszüntették a fenékhálós halászatot azokon a vizeken, amelyekben vagy valószínűsíthető vagy már bizonyított a sérülés az ökoszisztémában mindaddig, amíg jelentős összegű adót nem vetnek ki a tevékenységre, és amíg felméréseket nem végeznek a tengeri élőlények pusztulásának megelőzése érdekében.

Azonban mégis szükség volt arra, hogy a Greenpeace emberei 2-3 tonnás kőkockákat helyezzenek a tengerbe ahhoz, hogy a halászok mikor kidobják a hálóikat, csak a gránit tömbökbe akadjanak, és lehetetlen legyen számukra a pusztító „zsákmányszerzés”. Ugyan meglepőnek tűnhet ez a megoldás, ám nem csak tudományosan igazoltan nem okoz károkat a tengeri élővilágban, hanem nagyon is hatásos a fenékhálók ellen.Vagyis az így levédett tengerrész regenerálódásához is nélkülözhetetlen.

Ennek hatékonyságát igazolta az a hasonló akció is, amit  2008 augusztus 12-én indított a Greenpeace, amikor a Beluga II a német Északi-tengerre hajózott be, és a Stylt külső zátony védelmében helyezett el több mint 300 gránittömböt a tenger fenekén.

A Greenpeace Németország óceáni aktivistája, Dr. Iris Menn a következőket mondta:

"A halászati iparág nemcsak számos halfaj kipusztulását, hanem a saját jövőjét is veszélybe sodorja. Ha tovább folytatják az óceánok tengeri életének pusztítását, akkor rövidesen nem marad semmi, amit kihalásszanak.”

A Greenpeace a német kormányt arra szólította fel, hogy az Európai Bizottság tegyen  új intézkedéseket a halászati tilalmat illetően legkésőbb a következő év elejéig, Hollandiát, Dániát és az Egyesült Királyságot pedig arra, hogy mindezt támogassák. A Greenpeace azt is követelte, hogy az utóbbi tegyen lépéseket a teljes hálózatának tengeri rezervátumaiban. Abban az esetben, ha a német kormány nem lép, a Greenpeace cselekszik. A kövek üzenetei a tarthatatlan állapotnak.

A Greenpeace már akkor egy olyan globális hálózatért kampányolt, amelyben - beleértve az Északi- és Balti-tengert - az óceánok 40 százaléka teljesen védett tengeri rezervátum. Tudósok is támogatják ezt a módszert, mely megóvja az óceáni életet a kipusztulástól és segít a halállomány helyreállításában.

Végül a világ legtöbb kormánya ígéretet tett, hogy  létrehoz egy hálózatot a tengeri tartalékok védelmére, az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezmény részeként. Az EU élőhely védelmi irányelv alapján minden EU-tagállamot törvény kötelez, hogy létrehozzon egy védett területi hálózatot.

Akkor mégis hogyan fordulhatott elő egy évvel később 2009 augusztusában, hogy a Greenpeace hasonló akcióra kényszerült? Mert az EU tagállamai nem szabályozhatják, vagy tilthatják a halászatot, az erre vonatkozó EU-s halászati törvény kimondja, hogy ezekre a problémákra EU szinten kell döntést hozni. Így hát a gránitkövek lekerültek a tengerfenékre. A svéd halászok kísérlete a teherhajók blokkolására Varberg kikötőjében, és a kormány felszólítása a Greenpeace akció leállítására hiábavalónak bizonyult.

Végül 2009 októberében a Környezetvédelmi Bíróság döntésében leírta, hogy a Greenpece által lehelyezett sziklákhoz nem kell engedély, mert nincs kockázat arra, hogy károsítsák a környezetet, sőt az intézkedés pozitív hatással lesz a halászatra is!