Tartalmaz meseszerű elemeket az a nemrégiben megjelent MTI hír, mely szerint Spanyolországban, Bilbaótól nem messze harminc éve létezik egy épület, amit semmire nem használnak, viszont szigorúan őriznek, éjjel-nappal. A történetben az egyik mese-motívum az, hogy az építés-őrzés (de lehet, hogy csak az őrzés-fenntartás) eddig 5.8 milliárd euróba került. A másik, az a titok és legenda-felhő, amely –lássuk be joggal – körüllengi ezt az épület monstrumot.
A titkolódzás némileg érthető: egy elkezdett, de be nem fejezett atomerőműről van szó. Akár szimbólumnak is tekinthetjük, ha jó a vége, hisz a világ tervezett atomerőművesítésének mementója is lehet, de egyelőre nem az.
Egyelőre a világon 400 atomerőmű működik, s a japán kormány minapi elhatározásán kívül, miszerint nem épít több nukleáris erőművet, nem tudok olyan, jelentős kormányzati döntésről, amely hátat fordított volna az atomenergiának. Az mindenesetre bíztató, hogy az elmúlt öt évben világszerte az energiatermelés nagyobb része származott már a szélből és a Napból, mint az atomerőművekből.
A Bilbao melletti szögesdróttal körülkerített atomrezervátum mind a mai napig, konkrétan ma is súlyos pénzeket emészt fel, és testesít meg egy másik alternatívát. A múlthoz való ragaszkodás és a biztonsági játékra való törekvés jól ismert modelljét. Mert egy majdnem kész atomerőművet könnyebb aktivizálni – energia-szűkség esetén -, mint lemondani egy lehetséges biztonsági tartalékról – a viszonylagos bőségben. Pedig nem is a semmibe kéne ugarani a spanyol döntéshozóknak: A nap- és szélenergiából, valamint az egyéb megújuló energiaforrásokból származó bevételek világszinten 35%-kal növekedtek 2010-ben. A megújuló energiaforrásokba való befektetés ráadásul új munkahelyeket is teremt.
De az is lehet, hogy valami általunk ismeretlen okból őrzik, s tartják fenn ezt a mostrumot. A spanyol adófizető nem kérdez rá, lehet, az ellenzék is csak a vállát vonogatja. Van ez így egész kicsiben is.
Az ember éveken, évtizedeken, sőt egy életen át hajlamos hurcolni a lelkében bizonyos kellemetlenségeket. Egy részük ugyan már rég erejét vesztette, más részük még hat, de jelentőséget attól (is) nyer, hogy nem merünk szembe nézni vele. Megszoktuk, mint kutya a bolhát.
Pedig sokat nyerhetnénk vele – akár milliókat is -, ha egy belső lomtalanítást bevállalnánk.