Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

Vannak változások

2011.07.12. 08:17 stradivari


Itt van például a Retúrpack kft, ahol kitalálták, hogy néhány fővárosi hajléktalan-elfekvő (erről majd később) bejáratánál ALU sörös és üdítős dobozokat vesznek vissza, a „szokásos kereskedelmi egységárnál kedvezőbb áron”.  A Fedél Nélkül  című újság június végi számában olvasható beszámoló szerint „azáltal, hogy a hajléktalanok kigyűjtik a kukából és összeszedik a földről a dobozokat és mindezt nyilvánosan teszik, elgondolkodtató és pozitív példát mutatnak másoknak illetve egyfajta kritikai tükröt tartanak az emberek elé: látjátok ezt mind kidobtátok, pedig ez érték.” Ezek dr. Duma László a cég ügyvezető igazgatójának szavai és mint a cikk további részéből kiderül „aki napi 30 db. fémdobozt összegyűjt, már ki is tudja fizetni a szállását.”

Látható tehát, hogy újabb kis fogaskerék került a helyére: az ALU doboz akció révén tisztább lesz a város, az újrahasznosítással értékes nyersanyagokat mentünk meg és CO2 kibocsátást takarítunk meg, a hajléktalanok révén környezettudatosabb a lakosság (már ha nem csípik fülön a kukában kotorászót, mert Budapest több kerületében ezt már tilos, pénzbírság jár érte), és egyben a fedél nélküliek is megtapasztalhatják, hogy akinek nem büdös a munka, az jut egyről kettőre. Sőt akár háromra is.


Ez nem játék a számokkal. Jártam olyan hajléktalan szállón – igaz, akkor még csípősebb volt az idő -, ahol jobb megoldás híján, ebédlőasztalokon „ágyaztak” meg maguknak a hajléktalanok, összetolva, egymáshoz illesztve azokat, s két asztalon hárman simán elfértek, slihtolva, csak a lábuk lógott kicsit le a szélén. S töltöttem éjszakát olyan „szállón”, ahol 150 ember zsúfolódott össze, ki földön, ki vaságyon, s ahol percenként hangzott fel innen-onnan a rettentes, ugató köhögés, a krákogás, a káromkodás és veszekedés.
Ha tehát ebből a szemszögből nézzük, az ALU-akció kb annyit ér, mint amikor egy süllyedő hajón elkezdik festegetni a korlátokat. Mert persze tekinthetjük örvendetesnek, hogy ebben a történetben a korábbihoz képest mindenki jól jár, csak arról nem kéne elfeledkeznünk, amit a cégvezető, mint a világ legtermészetesebb dolgaként említ: vannak emberek, nem kevesen, akik üzemszerűen kukákban kutatnak valami hasznosítható, értékesíthető, esetleg ehető dologért. Pártunk és kormányunk ugyan sokat tesz azért, hogy ez a látvány ne bántsa a jóérzésű civil lakosság szemét, még kevésbé a turistákét, de úgy látszik ez még mindig kevés. Kevés, hogy ki vannak tiltva az aluljárókból és közterekről, kevés, hogy a hajléktalanokat támogató civil szervezetektől megvonják az anyagi támogatást és átcsoportosítják a nyilván emberarcúbb önkormányzatokhoz, kevés, hogy majd közmunka-kötelezettség címén konténerekbe zsúfolják egy részüket, a hajléktalan kérdés nem akar megoldódni.
Tünet értékű, hogy nemrégiben a Blaháról kitelepítették a krisnás ételosztó akciót a Teleki térre (két villamosmegálló), mert ott nyilván nincsenek annyira szem előtt. Mint hullafoltok jelennek meg az ország a társadalom testén a hajléktalanok kisebb-nagyobb csoportjai, s valakik azt gondolják, hogy elég a dolgot ráolvasással, tiltással, büntetéssel kezelni. Ehhez képest mondom tehát, egy jó szándékú cég akciója számomra a fennálló gyakorlat akaratlan szentesítése csupán. Rohad, bűzlik s terjed a kór.
Aki pedig azt hinné, hogy ezzel a kérdés részemről le van zárva, az téved. Mert ennek az egésznek van egy nagyon is személyes vetülete. Mert amikor a koszos markát nyújtja feléd egy nyomorult, és az arcodba leheli, hogy csak egy százast adjon kenyérre, az már személyes és kikerülhetetlen helyzet.
De erről majd legközelebb.


 


4 komment

Címkék: újrahasznosítás szegénység hulladék

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr933056801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rézkalapács 2011.07.12. 18:02:49

Azt szabad kérdezni, hogy a szerző szociális munkásként járt a hajléktalan-szállón?

GP-gépház 2011.07.12. 20:52:37

Lehet, hogy "hagyományos vendégként". (Azért én válaszolok, mert nem nagyon szokott itt lógni, a posztokat is mailben kapjuk tőle.)

Világoszöld 2011.07.12. 21:55:23

Nagyon nagyon kis százalékuk kér tényleg kajára. Az már díjazandóbb, amikor öles betűkkel kiírja a kartonra:"italra kérek".

Paulo Gergő 2011.07.14. 10:26:56

"elgondolkodtató és pozitív példát mutatnak másoknak illetve egyfajta kritikai tükröt tartanak az emberek elé"
Szerintem ez tükröt lehet, hogy tart, de semmiképpen sem mutat pozitív példát. Nem hiszem, hogy sok olyan ember van, akit a hajléktalanok gyűjtögetése sarkall arra, hogy szelektálja a hulladékát. Inkább talán azt mondják az emberek magukban: "Nem kell nekem szétválogatni, majd megcsinálja a hajléktalan helyettem. És még pénzt is kap érte, tehát még segítek is neki. Jól van ez így." Pedig egyáltalán nincs jól. Én is úgy gondolom, hogy a hajléktalanok a kukázással sok hulladékot megmentenek, és ez jó. De azért nem erre kéne alapozni. Ráadásul a dolog akadályozza, hogy az emberek gondolkodása jó irányba formálódjon.
süti beállítások módosítása