A tegnapi posztunk folytatása. Rex Weyler, a Greenpeace egyik alapítója szedte össze, milyen téveszmék tartják életben az atomenergiába vetett (maradék) bizalmat.
Az első rész - köszönhetően az index-címlapnak- igen nagy olvasottságot ért el, aki nem akarja végigolvasni a kommenteket, annak itt van a két legjobb:
A Greenpeace egy náci szervezet.
Amit elképzelnek, azt nem lehet hétmilliárd (és még több) emberrel megvalósítani.
A céljaikat csak drasztikus emberírtás után lehet elérni, mondjuk kb. 2-3 milliárd fős népesség esetén csak.
Feltűnt már valakinek, hogy a blog fejlécében szereplő képen NIGGERek bicikliznek? Szerintem ez eléggé felháborító és elég undorító is. Ezt az oldalt gyerekek is nézhetik!
5. A radioaktív hulladék: megoldatlan
Fukushimában a legtöbb lakossági radioaktív sugárzás a pihentetőmedencékben tárolt elhasznált fűtőelemekből származott. Az atomipar nem oldotta meg a hulladékproblémát, így az elhasznált elemeket szükségtavakban helyezik el a világ minden táján, akár 1000 °C-on, melyek így 24 órás hűtést és őrzést igényelnek. Az Egyesült Királyságban 112 tonna plutónium hulladék van. 2002-ben a Royal Society becslése szerint egy megfelelő tároló rendszer 85 milliárd Fontba (95 milliárd €, 140 milliárd USA $) került volna. Az Egyesült Királyságban 19 reaktor üzemel, így a hulladékadósság 4,5 milliárd Font reaktoronként.
Az Egyesült Államokban a hulladékot 121 átmeneti létesítményben tárolják, ami egy tartós környezetvédelmi és biztonsági kockázat. Az amerikai Nukleáris Szabályozási Bizottság (NRC) 7 milliárd Dollárt fordított egy hulladéktároló helyszín felkutatására a nevadai Yucca Mountain-ben, melynek az előrevetített összköltsége 96 milliárd Dollár, és ami lehet, hogy sohasem kezdi meg a működést technikai problémák, meghamisított földtani jelentések, és a szárnyaló költségek miatt.”Az energetikai cégek nem akarnak fizetni érte,” mondja Robert Alvarez, az USA Energiaminisztériumának volt stratégiai főtanácsadója. Az Államok atomhulladéka 72000 tonna polgári helyszíneken, 34 tonna katonai plutónium, plusz egyéb meg nem nevezett katonai hulladék, mely összességében több, mint amit amennyit a feltételezett Yucca Mountain helyszínen el lehetne helyezni.
Az Egyesült Államok 5 milliárd Dollárt költött egy nukleáris fűtőanyaggyár építésére a Savanna River-en Dél-Karolinában, hogy a plutónium hulladék és urán elegyéből kevert üzemanyagot, MOX-ot készítsenek. Azonban egy évtizednyi építkezés után a gyár félkész állapotban rekedt, ügyfelek nélkül.
Az Egyesült Királyságban épült egy MOX gyár Sellafield-nél, és 1200 tonna fűtőanyag gyártását tervezték egy évtized alatt. Azonban 2002 óta a gyár csak 13,8 tonnát termelt. Egy kiszivárgott amerikai diplomáciai távirat Londonból brit kormányzati forrásokat idézve azt állítja, hogy a stellafield-i gyár működtetése évi 90 millió Fontba kerül, és „Őfelsége Kormányának egyik legkínosabb kudarca a brit ipar történetében.” A japán ügyfelek brit termelési gondokra panaszkodnak, és lemondták a fűtőanyag rendelésüket a következő évtizedre. Addigra a gyár megközelíti a lejárati idejét és lebontják a brit adófizetők pénzén.
Folytatódik a radioaktív hulladék tiltott lerakása a tengerbe, ahogy azt a 2004-es szökőár után Szomáliánál partra vetett hulladéktartályok bizonyítják. Még nem találtak sikeres megoldást a veszélyes radioaktív hulladék tárolására vagy hasznosítására, amely így sajnálatos örökségként tornyosul utódaink számára.
6. A fegyverek terjedése és a biztonság
A második világháború óta az atomipar több mint 1200 tonna plutóniumot készített. Kb. 260 tonna „fegyvertisztaságú,” a maradékot alacsonyabb rangú fegyverekbe lehet felhasználni, vagy újra fel lehet dolgozni magasabb rangú fegyverekhez. A plutónium egy rákkeltő méreg, ami a csontokban és a májban gyűlik fel. A fegyvertisztaságú plutónium-239 felezési ideje 24110 év, és a nehezebb Pu-244 felezési ideje 80 millió év.
A meglévő fegyvertisztaságú plutónium készlet 60000 rakétatöltetre elegendő, és a teljes készletből 200000 rakétafej készíthető. A nemzetek, melyek az atomipart fejlesztik, veszélyt jelentenek a világra, mint plutónium beszállítók, a terrorizmus célpontjai, és potenciális atomhatalmak.
Kína, Franciaország, Oroszország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Izrael, India és Pakisztán ma kb. 8800 atomrakétát birtokol. Szíriának, Észak-Koreának, Dél-Afrikának, Iraknak, Belorussziának, Kazahsztánnak és Ukrajnának még mindig van atomfegyver programja. Líbia, Argentína, Brazília, Dél-Korea és Tajvan félretették az atomfegyver programjukat. Tehát húsz nemzet képes rá, hogy fejlett nukleáris fegyvert gyártson. Közben bárki egy készlet plutóniummal és közönséges technikai tudással képes nem-fejlett atomfegyvert készíteni.
7. Méretezés
A világon most 434 atomreaktor üzemel, nem számolva az éppen leolvadtakat, vagy amik szerelés alatt állnak. Ahhoz, hogy kiváltsuk a mostani szénhidrogén energiatermelést atomenergiával a mostani átlag kapacitással számolva kb. 7000 atomreaktorra lenne szükség. Hogy 2030-ig kiváltsuk a szénhidrogén energiánk felét atomenergiával (3500 reaktor), évente 175 új reaktort kéne építenünk, azaz három új reaktort hetente, húsz évig.
Egy ilyen forgatókönyv már csak ellátási okokból sem lehetséges (cement, acél, megfelelő helyszínek és építési kapacitás). 1996 és 2009 között az atomipar 43 régi reaktort zárt be, és 49 újat nyitott, ami hat reaktornyi tiszta haszon tizenhárom év alatt.
Ha egy ilyen forgatókönyv mégis lehetséges lenne, nyolcszor annyi atombalesetre számíthatnánk, valamint évente nyolcszor annyi atomhulladékra és uránszükségletre. A mostani atomipar 68000 tonna uránt fogyaszt évente. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség legoptimistább becslése a tartalékokra – beleértve a feltételezett, még fel nem fedezett tartalékokat – 7,7 millió tonna. Háromezer-ötszáz működő atomerőmű tizennégy év alatt elhasználná ezeket a készleteket, radioaktív porral mérgezett földeket és közösségeket hagyva maga mögött, valamint születési rendellenességek, leukémia és egyéb rákfajtáktól való szenvedés örökségét.
Ráadásul itt még nem számoltunk a népesség- és gazdasági növekedéssel. Kétmilliárd ember él elektromosság nélkül. Az ENSZ becslései szerint még 3-4 milliárd emberre lehet számítani, mielőtt az emberi népesség stabilizálódik. Közben a világ leggazdagabb 15%-a használja fel a jelenlegi energiakapacitás nagy részét. Még ha hatékonyságnövekedéssel és szerény életmóddal számolunk is, hogy megfeleljük a növekedésnek és a társadalmi igazságosságnak, az a mostanihoz képest 3-4-szeres energiafogyasztást követelne meg, és csak a felének az ellátásához is 15000 atomerőműre lenne szükség.
Az atomerőművek életciklusa 40-60 év. Ahhoz, hogy fenntartsunk egy 15000 atomerőműből álló ipart, naponta körülbelül egy új erőművet kéne építenünk az örökkévalóságig, és lebontani egyet naponta az örökkévalóságig; földrengéseknek is kitett halott radioaktív zónák ezreit, uránbánya ugarokat és halálos radioaktív szemetet hagyva utánuk.
Kezdjük a megőrzéssel
Ezek közül a forgatókönyvek közül egyik sem megvalósítható, még kevésbé „fenntartható,” és semmiképpen sem jelent „megoldást” az energiaválságra valamint a globális felmelegedésre.
Az első és legfontosabb valódi alternatíva a szénhidrogén energiaforrások kiváltására a megőrzés, különösen a jóléti társadalmakban. A pazarló életmód, amit a kőolaj tett lehetővé, nem fenntartható, így elképzelni egy nukleáris ipart, ami fenntartja ezt az életmódot, kontraproduktív. Csökkenthetjük az energiaigényt hatékonyabb tömegközlekedéssel, gyaloglásra és a kerékpárosra tervezett közösségekkel, helyi gazdaságokkal, melyek minimálisra csökkentenék a szállítást; illetve a pazarló fogyasztás véget vetésével. A jelenlegi politikai vezetőktől nem hallunk ezekről a megoldásokról, mert ők továbbra is makacsul hisznek a végtelen növekedésben.
A megőrzés után már vannak igazi energia-alternatívák. A nap-és szélenergia rendszereknek ugyanazokat méret- és cseregondokat kell megoldani, mint az atomenergiának, de nem hagynak örökségül rákot, radioaktív hulladékot, és elhagyott, halott radioaktív zónákat maguk után.
Minden dollár, minden darab föld, és minden atomenergiára fordított erőforrás egy lehetőséget vesz el a valódi megoldásoktól, felemésztve pénzügyi, emberi és természeti erőforrásokat.
=======================
Források és linkek
Australia nuclear carbon Study: M. Lenzen, “Life-Cycle Energy Balance and Greenhouse Gas Emissions of Nuclear Energy in Australia, Department of Integrated Sustainability Analysis, Sydney University, 2006/08”
IEA World Energy Outlook 2006, International Energy Agency p.190,
coal vs. nuclear: See chart on page 18, “Radiological Impacts of Airborne Effluents of Coal-fired and Nuclear Power Plants,” J.P. McBride, et. al., Health and Safety Research, Oak Ridge National Laboratory (5315), August 1977.
G. Monbiot on nuclear power, The Guardian.
Monbiot critique of Caldicott.
IAEA: page 15/16, "Chernobyl's Legacy: Health, Environmental and Socio-Economic Impacts", The Chernobyl Forum, IAEA, 2006
German infant mortality: “Neonatal mortality in Germany since the Chernobyl explosion,” Jens Scheer, British Medical Journal, no.304 p.843, 28/3/92
Cancer in Sweden: Increase of regional total cancer incidence in north Sweden due to the Chernobyl accident?, Martin Tondel, Peter Hjalmarsson, Lennart Hardell, Goran Carlsson and Olav Axelson, Journal of Epidemiol Community Health, vol.58 pp.1011-1016, 2004.
US Childhood Leukemia: “Childhood leukaemia in US may have risen due to fallout from Chernobyl,” Joseph Mangano, British Medical Journal, 314, April 19, 1997.
Dr. Stephen Wing, cancer from Three Mile Island.
New York Academy of Sciences report, "Chernobyl: Consequences of the Catastrophe for People and the Environment, 2009". Dimitro Godzinsky in the Introduction.
Dr. Jack Valentin (video)
Victor Gilinsky,
Report by Dr. Chris Busby and colleagues
Eisako Sato, Governor of Fukushima forced to resign, The Independent, UK:
Cost of UK nuclear plant: Bloomberg, August 25, 2010
Cost / kWhr: Renewable Electricity Production & Nuclear Power
Robert Alvarez, US Energy Department
R. Costanza, et. al., nuclear subsidies, Solutions magazine
McKenzie Report: “Pathways to a Low Carbon Economy;” McKinsey & Company, 2009.
Fordítás: Toma
Az utolsó 100 komment: