Történt, hogy nemrégiben összeült a Medvetanács, mert az utóbbi időben egyre inkább melegük lett, és Göncöl, a Medvetanács tiszteletbeli elnöke élvén a rendkívüli helyzetről szóló több ezer éves határozatban is megerősített jogával elérkezettnek látta az időt egy új medve stratégia kidolgozására. Göncöl nagy tiszteletnek örvendett társai körében, nem csak ereje, zengő bariton brummogása és népes családja okán, de mert ő volt az egyetlen, aki saját szemével látta a Titanic pusztulását. Olykor olykor mesélt is erről (főként az ifjú medvék szövetségében), de mindig tudott újat mondani, ezért valóságos valóságos medvenépgyűlés támadt ilyenkor, mert még száz év távolából is borzongató volt hallgatni hogy rohant a vesztébe több ezer ember, anélkül, hogy tudta volna.
Mert akárhányszor is mesélte el a Nagy Göncöl a történetet, soha sem hagyta ki a legfőbb tanulságot: ha a Titanic nem akart volna minden áron nyerni, ha a tulajdonosok az utasok érdekét és nem a cég hírnevét tartották volna fontosabbnak, akkor nem következik be a katasztrófa. DE – és itt Nagy Medve mindig hosszú szünetet tartott, mint aki lelke legmélyebb zugába figyel -, a Verseny már akkor sem, és azóta sem az utasok valódi érdekét szolgálja. Hanem valami egészen mást. Helyeslő brummogás szokta fogadni ezt a kijelentést, mert bár a fiatal medvék közt is volt verseny, de ebbe senki nem szokott belehalni, legfeljebb kicsit véres lett, ha nő(stény) volt a dologban.
Nos, a száz évvel ezelőtti emberpusztulás nem volt elég figyelmeztetés – utalt Göncöl a tragédiára -, s nem volt elég azóta két világháború sem. A Verseny folytatódik, sőt erősödik, pedig már hanyatlania kéne az emberiség egén, és a jelek szerint immár létünket is veszélyezteti. Ha ez így megy tovább nem csak mi, de a az egész világ elpusztul. Nem hagyhatjuk, hogy így legyen!
A szavait követő medvekorús-üvöltést még a Wall Streeten is hallani vélték, pedig az igencsak messze esik a medvegyűlés helyszínéül választott jégbarlangtól.
A képen látható medvét – akit a Greenpeace jól értesült fotósa kapott lencsevégre - épp partraszállás után láthatjuk. Őt bízták meg, hogy járjon utána, mit is csinál valójában az Ember, mit mível, hogy olvadnak a sarki jégtáblák, mocskosabb a víz, szürkébb a hó, és a levegő sem az a régi, kristálytiszta már. Mit csinál az emberfia már megint, és főként miért? Edömér, aki a Nagy Göncöl egyenesági leszármazottja, kérdésünkre elmondta, hogy sokkolóan hatott rá a feldúlt, meggyalázott táj, ami fogadta partot érésekor, de számított rá. Mint kiderült Edömér Magyarországra tart (hibátlanul beszéli nyelvünket) és régóta készül erre a feladatra. Megerősítette, hogy a Medvetanács egyhangú szavazással hazánkat tartja a legalkalmasabb terepnek mind a diagnózis felállítása, mind a terápia elkezdése szempontjából, hisz anno, a Titanic katasztrófájának túlélői is, a történelemben akkor először elhangzott SOS (save our souls) rádiójelre odaérkező Kárpátia nevű gőzösnek köszönhetik életüket.
Edömér küldetését, amelyet nem is állt szándékában eltitkolni, egyszerűen LÉLEKMENTÉS-nek nevezte.. Mint brummogó, barna baritonján kifejtette, a Medvetanács felhatalmazta, s egyben támogatásáról is biztosította: vesse latba minden (rejtett) képességét annak érdekében, hogy a pusztítás helyébe az építés, a félelem helyébe a szeretet, a verseny helyébe az együttműködés lépjen. Ha ez a három sikerül –nyalta meg szája szélét a Göncölivadék, nyert ügyünk van. A NA DE HOGYAN kérdésre csak annyit válaszolt sejtelmesen –miközben egy arra járó munkástól mézbolt iránt érdeklődött -, hogy mindennek a titka a FÉRFI-NŐ viszonyban van kódolva. Ott kéne először áttörést elérni – mondta és kicsit rémisztően nézett hozzá. A NA DE HOGYAN kérdésre már nem válaszolt, mert a markológép alól Micimackó mászott ki, némileg gyűrött volt a képe, de a kezében egy félig teli mézes csuprot tartott, s munkatársunknak is be kellett látni, hogy a Medve is csak ember..
Innentől találgatásokra vagyunk kénytelenek hagyatkozni, bár Edömér utált rá, hogy majd jelentkezik, s ha bármiféle csodát tapasztalnánk itthon a férfi-nő viszonylatban, az már az Ő műve. Kérjük is ezúton minden Kedves Olvasónkat, hogy számoljanak be e tárgyban szerzett újszerű élményeikről, lett légyen az fizikai, lelki (érzelmi), horizontális, vertikális, egyéni vagy csoportos, hivatalos, vagy magán, megélt, vagy álmodott. Mindennemű csodákat örömmel veszünk, s adunk közre, a magunk és a világ boldogulása érdekében.
