Hétvégén a twitterem nyüzsgött azokról a százezrekről szóló hírektől, akik világszerte – többek között Amszterdamban, fogadott hazámban is – szolidaritásukat fejezték ki az Occupy Wall Street mozgalom iránt.
Ez a mozgalom igen nagy gyorsasággal túlnőtt a Wall Street-i felhőkarcolók világán, ennek oka pedig nagyon egyszerű – az állampolgároknak a világon mindenütt elege van abból, hogy a profitot előbbre helyezik az embereknél és a bolygónál.
A Greenpeace-nek is elege van abból, hogy anyagi érdekek vezérelte szennyező vállalatok mondják meg a kormányoknak, milyen politikát kövessenek, és azokra sincsenek tekintettel, akik ezeknek az intézkedéseknek a következményeit nyögik. Elegünk van abból, hogy a vállalatok szabják meg, milyen legyen a levegő minősége, milyen és mennyi ételhez juthatnak az emberek, és hogy használhatunk-e tiszta, biztonságos energiát. Mint szervezet és mint egyének sok más emberrel együtt úgy gondoljuk: egyre nagyobb szükség van a változásra.
Az Occupy Wall Street mozgalom még gyerekcipőben jár, ám a mozgalmat életre hívó elégedetlenség széleskörű, és már régóta forrong.
Amióta a Greenpeace International igazgatója vagyok, közvetlen tanúja lehettem annak, hogyan kapnak szabad kezet a vállalatok a környezet szennyezésére és kizsigerelésére. A fukushimai atomerőmű katasztrófa kapcsán a napnál is világosabbá vált, hogy milyen szívélyes viszonyban áll az atomipar a kormányokkal, és hogy miféle engedményeket élvez az atomipar a felelősségvállalás terén. És bár még fel sem ocsúdott a sugárszennyezésből, a Japán népnek most még a helyreállítás költségeit is meg kell fizetnie.
Indonéziában, az Amazonas- és a Kongó-medencében az erdők kivágásának fő hajtóerejét a pénzügyi érdekek jelentik; a tengerekben hatalmas ipari halászati flották ürítik ki a halállományt szörnyű sebességgel; az agrobiznisz egyre szorosabbra húzza az emberek nyaka körül a hurkot, és megvonja tőlük az élethez szükséges alapvető javakat. A hatalmas vegyi cégek szennyezik folyóinkat, és még a gyermekjátékokat és -ruhákat is mérgekkel itatják át.
Van még ebben az egyenletben egy fontos tényező: szinte mindig a szegények azok, akikkel az árat megfizettetik.
Az Occupy Wall Street mozgalommal együtt síkra szállunk egy jobb és szabadabb világért. Velük együtt kiállunk az erőszakmentes civil engedetlenség mellett. Büszkék vagyunk, hogy „Rolling Sunlight” (Guruló Napfény) nevű napelemes kamionunkkal segítettük a new york-i OWS médiaközpont energiaellátását, és mindenkit arra bíztatunk, hogy csatlakozzon a mozgalomhoz, ha eddig még nem tette.
Már csak pár hét, és szülővárosomban, Durban-ben összeülnek a kormányok a vállalatokkal, hogy ismét megvitassák a klímaváltozás kérdését, amit a Greenpeace az emberiség és a bolygó legsürgetőbb problémájának tart. De a vita ideje már réges-rég lejárt. Most a cselekvés ideje jött el. Olyan léptékű cselekvésé, amilyen a hétvégén söpört végig a világ nagyvárosainak százain – Sydneytől Delhiig, Rio de Janeirótól New Yorkig.
Tudjuk, hogy a megújuló energiára való gyors áttérésnek széleskörű demokratikus támogatottsága van, ám a fosszilis üzemanyag ipar korrumpálja a klímapolitikát mindenhol a világban. Az USA-ban az „1%-hoz” tartozó olajmilliárdos Koch testvérek aktívan pénzelik a klímaváltozás tagadását, és más fosszilis üzemanyaggyártó vállalatokkal valamint lefizetett kirakatszervezeteikkel együtt megakasztják a politikai változást, amelyre oly nagyon szükségünk volna.
A Greenpeace számára nem idegen a békés megszállás – sőt, úgy is fogalmazhatnánk, szokásunkká vált. Így talán nem meglepő, hogy mi is magunkénak valljuk az Occupy Wall Street eszméit. Ez csupán a kezdete egy tömegmozgalomnak, mely a változásért jött létre, mi pedig szorosan mellettük állunk békés küzdelmükben.
Mint minden mozgalom életében, itt is idő kell ahhoz, hogy az eszmék olyan konkrét követelésekké kristályosodjanak, melyekben mindenki egyet érhet, de mi csak bátorítani tudjuk őket, hogy álljanak szilárdan, és folytassák az elkezdett utat. A békés, erőszakmentes nyilvános párbeszéd, amit az „Occupy” eseményein láthatunk világszerte, az egészséges demokrácia alapvetően fontos része.
Múlt héten interjút adtam a Huffington Post Game-Changer sorozata számára, és megkérdezték, mit gondolok a polgári engedetlenség fontosságáról. Sok évet dolgoztam a szegénység megszüntetéséért, először az apartheid rendszer ellen küzdve, és most a környezetvédelmi mozgalomban. Tudom, hogy a tömeges szintű polgári engedetlenség és a békés tüntetés az egyetlen módja annak, hogy valódi változást idézzünk elő, és valódi demokráciát teremtsünk.
A Greenpeace elszántan teszi a dolgát, és gondoskodik arról, hogy a kormányok és a vállalatok azt „szállítsák”, amit az emberek szeretnének – egy békés, igazságos és zöld planétát.
