Az atomenergia jövőjéről szóló vita újra lángra kapott Franciaországban és sok más országban azoknak az aktivistáinknak köszönhetően, akik a héten két francia atomerőműben is váratlan látogatást tettek. Hamar szárnyra kapott a hír, hogy ilyen könnyedén átjutottak az erőművet körülvevő biztonsági zónán, és a történet világszerte újból felkavarta az atomenergia biztonságosságát övező vitát. A francia atomipar teljesen összezavarodott a biztonsági rendszer elégtelensége miatt – a hír persze eljutott Oroszországba, Japánba, Brazíliába, Kínába és sok más országba is. Vajon ráébred végre az atomipar és a média, mennyire sebezhetőek az atomreaktorok? Reméljük, így lesz.

Hogy szeretett atomiparáról elterelje a figyelmet és a kritikákat, Franciaország elnöke, Nicolas Sarkozy „rendkívül felelőtlennek” nevezte akciónkat. Sarkozy Úr! Mi inkább azt mondanánk, hogy egy olyan biztonsági rendszer, amelyen az emberek kedvük szerint ki-be sétálhatnak, sokkal, de sokkal felelőtlenebb dolog.

Az erőmű tulajdonosa az EDF (francia energiaszolgáltató vállalat), az atomreaktorokért felelős vezető pedig Dominique Miniere, aki igencsak igyekezett pozitív színben feltüntetni az eseményeket, és hangsúlyozta, hogy a Greenepace-es csapatot mind a Cruas, mind a Nogent-sur-Seine erőműben a biztonsági őrök kapták el „sokkal gyorsabban, mint eddig bármikor”. Lehet, hogy ez így van, de ettől még az embereinknek sikerült kijátszania a biztonságiakat –a Nogent-sur-Seine-ben 4 órán keresztül, a Cruas-ban pedig 14 órán keresztül. Ha ez volt a „sokkal gyorsabb”…hááát, jobb nem belegondolni, milyen lassúak lehettek a biztonsági őrök korábban.

De akármennyit is próbál csűrni-csavarni a francia kormány és az EDF, akkor sem tudja semmissé tenni az óriási hírt, amit akciónk keltett Franciaországban és szerte a világban. Ez nem egy egyedi vagy egyszeri probléma, amivel csupán Franciaországnak kellene megbirkóznia. 2002-ben aktivistáink megmászták a mára már bezárt Jose Cabrera reaktor kupoláját Spanyolországban, bejutottak a dél-afrikai Koeberg atomerőműbe és a belga Doel erőműbe is sikeresen behatoltak. 2003-ban a Brit Sizewell B atomerőműbe jutottunk be, 2005-ben pedig „látogatást tettünk” a holland Borselle erőműben. A következő évben egy aktivista motoros siklóernyőjén kevesebb mint 300 méterre megközelítette a franciaországi Flamanville erőmű reaktorait. 2007-ben a szintén francia Belville erőművet célozta meg a Greenpeace. 2009-ben pedig a német Unterweser reaktor dómjára festettünk halálfejet. Aztán következett a Forsmark 2010-ben Svédországban.

Vajon szükség lesz-e arra, hogy folytassuk? Lehet, hogy az atomiparnak Greenpeace-es szakértőket kellene alkalmaznia biztonsági ügyekben, hiszen akárki is volt eddig felelős az atomreaktorok biztonságáért, tuti, hogy nem jól végezte a dolgát. Az atomreaktorok - akárhol legyenek a világban - nagyon sérülékenyek. Ez mindig is így volt, és így is marad.

Eric Bresson, francia iparügyi miniszter így reagált legutóbbi akciónkra: „Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ez mégegyszer elő ne fordulhasson”.  Persze most rendkívüli üléseket tartanak. „Van mit tanulni az esetből” – mondta Dominique Miniere.

Az biztos, hogy az előző akcióknál nem vonták le a tanulságot, de reméljük, hogy ezúttal megteszik. Akik legközelebb sétálnak majd be az atomerőművekbe, nem biztos, hogy olyan ártatlan szándékkal érkeznek, mint a Greenpeacese-ek. A világ pedig árgus szemekkel figyel.

(Az eredeti blogbejegyzést írta: Justin McKeating)