Tudjuk, hogy a progresszív klímaváltozás elleni harc egyedül nem akadályozhatja a gazdasági válságot – nem is feladata -, viszont segít, ha megoldást keresünk a hanyatlásra. Nem kell hinni a “zöldek” szavának, múlt hónapban a konzervatívnak számító Nemzetközi Energia Ügynökség(IEA) jelentése is alátámasztotta, amit mondunk: kongatják a vészharangokat és gyors intézkedéseket sürgetnek és elismerik, hogy a klímaváltozásra hivatkozva megújulókra alapozni a gazdaságot a környezeti szükségességen felül a megfelelő költségvetési politikai döntést is.
Hogy miért?
Mert a fosszilis energiahordozók használatának növelése visszafordíthatatlan, környezeti katasztrófákat előidéző következményekkel járhat.
“Hibás gazdasági döntés az intézkedések halogatása: 2020-ig minden egyes 1 USD után, amit az energiatermelésben megújulók be-nem-vezetésén “megspórolnak”, a megnövekedett kibocsátások miatt ez 2020 után a költségvetésre 4.30 USD (hozzávetőleges számítás alapján minden 100 forintra kb. 416 Ft) plusz költséget terhel. Erre vonatkozóan további részleteket olvashatunk a Think Progress oldalán közzétett World Energy Outlook 2011-es jelentés összefoglalójában.
Mégis mi tart minket vissza?
A Greenpeace legújabb jelentésében a Ki tart vissza? - Hogyan akadályozza a hatékony energiaszabályzást a fosszilis energia című tanulmányában ad választ a címben feltett kérdésre: ezek a nemzetközi, országos és helyi szinten is a legnagyobb erőt képviselő fosszilis energiát támogató lobbisták , érdekcsoportok, akiknek nagy a politikai befolyásuk, így könnyen gördítenek akadályt a sikeres és progresszív szabályozásokat sürgetők elé. A jelentés részletezi, milyen eszközökkel akadályozzák a hatékony klímaszabályozást Európa (pl. a 30% kibocsátás elleni lobbival) és az Egyesült Államok (többek között, hogyan bukott el a klíma-csomag a Szenátus előtt, hogyan szereznek újabb területeket az olajkitermelésre) mellett Kanadában vagy Dél-Afrikában.
Az Európai Bizottság és a több független kutató intézet szerint is Európa gazdasági érdeke, hogy szigorúbb klíma szabályozást vezessünk be, és megerősítő példákat találunk Kínában, ahol a tavalyi fotovoltaikus napelemek telepítése többszörösére nőtt az elmúlt évben töredéke költséggel, mint tervezték.
Elkerülhetetlen, hogy kormányaink szorosan együttműködjenek az üzleti világ szereplőivel, de nem felejthetik el, hogy a szavazóik nevében hoznak döntéseket, a klímaváltozás visszafordíthatatlan hatásait elkerülendő pedig hallgatniuk kell ránk.
Nem árt, ha a durbani COP17 taggyűlésen résztvevő - a gazdaság és a környezet jövőjéről döntő - politikusaink, tisztában vannak ezzel, és a szavazóikra figyelnek a nagy(szennyező)vállalatok helyett - lsd. Shell, Eskom vagy a Koch Industries.
A plakátok a Greenpeace ma indított kampányának termékei, a logókból összerakott képek célja közvetlen megszólítás: Barroso, Obama, Harper és Zuma sem úszta meg.
A teljes jelentés elérhető a Greenpeace International oldalán: http://www.greenpeace.org/international/en/publications/reports/Whos-holding-us-back/
