Aki olvasta Madách Ember tragédiáját az most könnyebb helyzetben van. Csak tegye össze az egyiptomi színt a falanszeterrel és máris el tudja képzelni, hogy a világ egyik legnagyobb elektronikai gyártója a Foxconne, milyen körülmények között készítteti Kínában a civilizált világban oly népszerű Iphone, Ipad-család, Xboxok, Playstationök millióit. Röviden szólva állati körülmények között (bár nyilván léteznek EU-szabványok, amelyek ennél humánusabb feltételeket írnak elő az állattartásra). Mint az Index január 17-i cikke beszámolt róla, két tényfeltáró újságíró járt a messzi, dél-kínai Shenzen városában (mint üzletemberek, akik gyártót keresnek), s így bepillantást kaphattak az amúgy éjjel-nappal géppisztolyos őrökkel vigyázott, többszázezer embert foglalkoztató büntetőtáborba. Ahová – félreértés ne essék - önként mennek az emberek dolgozni, napi tizenkét órát, állva, mondhatni szünet nélkül, havi hatvanezer forintnak megfelelő összegért. A cikk szerint lehet ennek ötödéért rizsföldön is kapálgatni, ezért igen szerencsésnek mondhatja magát, aki bekerül a gépezetbe.
Ha kicsit elemelkedünk e kínos ténytől, ti. hogy akaratlanul is rabszolgamunka, a kapitalizmus kezdeteit idéző kizsákmányolás haszonélvezői vagyunk, amikor „jó áron” kütyükhöz jutunk (már aki), azt mondhatjuk, hogy a világ egyik részén, embertelen feltételek között olyat produkálnak, ami a világ másik felében, a globalizáció részeként még gyorsabbá, még tökéletesebbé teszi a kommunikációt. Az információk megosztása szinte egyidejűvé teszi a történéseket (persze ez csak egy a lehetséges következményekből), ami által a társadalmi önszerveződés, a civil kontroll, az ember lényegéhez tartozó (mondhatni lényegét adó) szabadságvágy-és küzdelem jut(hat) fontos eszközhöz.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a (modern) gyarmatosítás elkötelezett híve vagyok, szeretném jelezni, hogy pusztán a világ működési mechanizmusára szerettem volna egy példával szolgálni. Egy nyilvánvaló igazságtalanság (mert ázsiai alázat ide-vagy oda, aki emlékszik a Tienanmen téri képekre, 1989-ből, konkrétan például arra a férfira, aki a tank elé térdepelt, az tudhatja, a szabadságvágy a Föld minden emberében ott él), kitermeli – ha nem is egyik napról a másikra -, feloldásának, megoldásának feltételeit. Mert nincs kétségem afelől, hogy előbb-utóbb Kinában sem lesz megengedhető az, ami Európában – elvileg - már jó ideje tilos. A Shenzenben gyártott elektronikus cuccok is közvetítik immár ezeket a víziószerű tényeket, s sok más hatással együtt ez változtatni, fordítani fog a helyzeten. (Például tömeges, vásárlói bojkottal, e helyütt tán nem szükséges részletezni ezt a variációt)
A világ, ha szabad ezt a nyugtalanító tényt közhírré tennem, tele van ilyen igazságtalansággal, ellentmondással. Mondhatni ezekből áll. Illetve nem áll. Hanem zajlik. Aki azt gondolná, hogy gyarmatosítás ügyben Ázsia a legközelebbi példa, az gondoljon csak a minapi, többszázezres tömegtüntetés fő jelszavára. De a legnehezebb saját portánkon takarítani, ezért búcsúzóul megpendíteném: Te magad is lehetsz – sőt talán vagy is – gyarmatosító (vagy kizsákmányolt), amikor munkahelyeden, párkapcsolatodban, vagy/és otthon a családodban, fizikai, lelki, vagy szellemi erőfölényed adta lehetőségeiddel (vissza)élve kihasználod más ember(ek) gyengeségét, figyelmet, pénzt, egyszóval energiát sajtolsz ki belőlük, aránytalanul többet, mint amit adsz.
