A napokban éppen távozni készültem egy szupermarketből, mikor az egyik fiatal pénztáros megkért, legközelebb hozzak saját táskát, mert a nylon szatyrok károsítják a környezetet. Elnézést kértem, és így mentegetőztem: „Az én időmben még nem voltak ezek a zöld dolgok.”

A pénztáros így felelt: „Éppen ezért van ma problémánk. Mert az önök generációja nem óvta meg a környezetet a jövő generációi számára.”

Valamiben tényleg igaza volt – a mi időnkben tényleg nem voltak még ilyen zöld dolgok. De hát akkor mi volt? Mélyen magamba nézve próbáltam felidézni emlékeimet arról, hogy is volt az én időmben…

Akkoriban a tejes-, üdítős és a sörösüveget visszaváltottuk a boltban, onnan pedig visszaküldték őket a gyárba; az üvegeket ott elmosták, sterilizálták majd újratöltötték, így újra meg újra felhasználhattuk ugyanazokat a palackokat. Tehát újrahasznosítottuk őket. De persze messze régen, az én időmben, még nem voltak zöld dolgok.

Lépcsőt másztunk, mert nem volt lift minden üzletben és irodaházban. Gyalog mentünk a fűszereshez, és nem ültünk be egy 300 lóerős masinába, hogy eljussunk két saroknyi távolságra. De igaza van. Nem voltak még zöld dolgok.

Akkoriban mostuk a pelenkákat, mert nem volt eldobható fajta. Zsinóron szárítottuk a ruhát - valóban szél- és napenergiával -, nem pedig 240 voltos energiazabáló gépekben. A gyerekek az idősebb testvérektől örökölték a ruhákat, és nem öltöztek mindig vadiújba. De annak a fiatal hölgynek igaza volt… akkor még nem voltak még ilyen zöld dolgok.

Csak egy TV és rádió volt a házban – nem pedig szobánként egy. A TV képernyője nem volt olyan nagy, mint az Alföld, hanem csak zsebkendőnyi nagyságú (emlékeztek?). A konyhában kézzel aprítottunk és kézzel vertük a habot, mert nem voltak elektromos gépek, hogy mindent elvégezzenek helyettünk. Ha törékeny dolgot küldtünk postán, régi újságpapírba göngyöltünk, nem légbuborékos műanyagba.

Akkoriban nem használtunk benzines motort, ha le akartuk vágni a füvet. Fűnyíróinkat emberi erő hajtotta. A munka egyben testedzés volt, így nem kellett fitness klubokba járni, és elektromos futópadokon szaladgálni. De igaza van. Akkoriban nem voltak még ilyen zöld dolgok.

Ha megszomjaztunk, ivókutakból ittunk, és nem kellett hozzá műanyag pohár vagy falkon. Ha kifogyott a tinta, nem vettünk új tollat, hanem újratöltöttük a régit, és ahelyett hogy kidobtuk volna az egész borotvát, pengét cseréltünk benne, ha elkopott az éle. De zöld dolgok tényleg nem voltak akkoriban.

Az emberek busszal jártak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem tekintették édesanyjukat éjjel-nappali taxiszolgálatnak. Egy helyiségben csak egy konnektor volt, nem pedig egy sereg foglalat és hosszabbító, hogy be lehessen dugni a számtalan elektromos kütyüt. És nem volt szükségünk távoli műholdakra csatlakozó komputerizált szerkentyűkre, ha meg akartuk találni a legközelebbi pizzást.

Hát nem szomorú, hogy a mai generációk azon siránkoznak, milyen könnyelmű is volt az idősebb nemzedék, csak mert akkor még nem voltak még ilyen „zöld dolgok”?

Kérlek, továbbítsd ezt a cikket, hátha egy hasonló idős alak – akit egy okostojás fiatalnak kell megtanítania arra, mi is az a környezetvédelem - hozzá tud még tenni valamit.

(forrás: Gaasedal's Weblog)