Végre megtudhattuk, hogy az atomenergiával szemben érzett széleskörű bizalmatlanság oka, hogy 1962-ben Dr. No – a James Bond filmben szereplő gonosz tudós – atomreaktort épített Jamaika szigetén, és azzal fenyegette a világot. Legalábbis innen eredezteti az atomenergiára vetülő sötét árnyat David Phillips professzor, az igen rangos Angol Királyi Kémiai Társaság (Royal Society of Chemistry) tagja. Mindannyiunk szerencséjére James Bond megállította Dr. No-t. De sajnos a közvélemény - amióta csak tudomást szerzett Dr. No aljas tervéről - „könyörtelenül ádáz szemmel” (a professzor szavai) tekint az atomenergiára.

Semmi kétség afelől, hogy Phillips professzor kiváló és tiszteletreméltó tudós. A királynő 1999-ben a Brit Birodalom Éremrendjével (OBE) tüntette ki a tudományos oktatás terén tett szolgálataiért, a kémiában elért eredményeiért pedig 2012 januárjában megkapta a Brit Birodalom Rendjének Parancsnoka címet. Rendszeresen publikál, szerepel, és szakterületének vezető tekintélye. 

Ám az, hogy egy 50 éve készült kémfilmet okoljon, amiért az atomenergiában nagyon sokan nem bíznak, sőt félnek tőle és úgy egyébként meg a hátuk közepére kívánják, nos, ez az atompropaganda egyik legkirívóbb példája, amit valaha is láthattunk (és mi még azt hittük, hogy nincs új a nap alatt).

Persze ki az, akire nem hatnak a filmek? Amióta csak láttuk Blofeld drágakövekből összeállított pusztító műholdját, amellyel New Yorkot akarta elpusztítani a Gyémántok az örökkévalóságnak (Diamonds are Forever) című filmben, rettegünk a gyémántoktól. És miután átéltük a Casino Royale szörnyű izgalmait, többé már soha nem fogunk pókerezni!

Ha valóban igaz volna Phillips professzor úr elmélete arról, hogy a populáris kultúra ily nagy mértékben befolyásolja az atomenergiával szembeni attitűdöket, akkor bizony az emberek úgy gondolnák, hogy nincs az atommal semmi baj. Nézzük csak meg pl. a Simpson családot, amely van annyira népszerű, mint a James Bond filmek (ha nem népszerűbb). Annak ellenére, hogy a Springfield atomerőmű biztonsági rendszere igen szegényes bizonyítvánnyal rendelkezik, eddig még senki sem halt meg, senki nem lett sugárfertőzött, vagy leukémiás, és egy pár háromszemű haltól eltekintve a környező természet teljesen ép maradt. Az egyik epizódban Homérral még nukleáris hulladékot is etetnek büntetésül, ám ez semmilyen negatív következménnyel nem jár.

Phillips professzor úr furcsa érve arról, hogy miért is van ilyen nagy slamasztikában az atomenergia, sérti azok jó érzését, akik átélték a Three Mild Island-i, a csernobili és a fukusimai atomkatasztrófa szörnyűségeit, vagy azt a megszámlálhatatlan kisebb nagyobb nukleáris baleset egyikét, amelyek kitörölhetetlenül emlékezetünkbe vésődtek. Hányan emlékeznek egyáltalán Dr. No-ra, vagy akár a film cselekményére, még ha látták is a filmet? Sok ezer atomellenes aktivista van, aki meg sem született még, amikor ezt a filmet vetítették. Ám azok, akik csaknem két évtizeddel korábban átélték a Hirosimára és Nagaszakira dobott atombombák pusztítását, soha nem tudják azt elfelejteni. Mi volt ehhez képest Dr. No ördögi terve?

Ez a hír újabb bizonyítéka annak, milyen elszánt az atomipar és támogatói köre. Egy 60-as évekbeli kémfilmben szereplő csíny felemlegetésével gyakorlatilag arra próbálnak rávenni, hogy felejtsük el, milyen szörnyűségekkel volt megtűzdelve az atomipar története az azóta eltelt fél évszázadban – az uránbányászatból származó szennyezések, az atomreaktorok okozta környezeti károk, az atomhulladék öröksége… az emberi fajt többszázezer évig sújtó pestis.

Phillips professzor úrnak be kellene látnia, hogy Dr. No kiváló reklám az atomenergia számára. A Dr. No építette reaktorban minden a legnagyobb rendben volt– tiszta volt, fényes, hatékony, és egyébként is mindenki iszonyú kúl overált viselt -, amíg Bond fel nem tűnt, és bele nem taszította a  hűtőrendszerbe, és az egész fel nem robbant, BUMM!!! Egyetlen atomreaktor sincs a világon, amelynek ilyen fantasztikus volna a biztonsági rendszere (persze csak ha nem nézzük a BUMM!-ot a végén).

Az atomiparnak Dr. No műszaki és biztonsági előírásai alapján kellene megépíteni reaktorait. Amíg az őrök le tudják lőni a behatoló titkos ügynököket, mielőtt azok elérnék a hűtőrendszert, nem lesz semmi baj. De persze igaziból Az Aranypisztolyos férfi című másik Bond filmben szereplő főgazember,

Sacramanga példáját kellene követniük, és minden erejüket a napenergiának szentelni. Ő aztán előrelátó gazember volt!

(Az eredeti blogbejegyzést írta: Justin McKeating, 2012. január 12.-én)