Szőnyi Dániel (Dönci) – magyar hegyimentő és mászó aktivistánk beszámolója:
Megtisztelőnek éreztem a Greenpeace felkérését, hogy mint hegyimentő csatlakozzam a japánok szent hegyére indított expedícióhoz és ahhoz a kicsiny nemzetközi csapathoz, akik ennek a majd 4000 méteres vulkánnak a tetejére vitték fel több mint 100 000 ember atomenergia-mentes jövőért küldött üzenetét, szolidaritásul a fukusimai atombaleset áldozataival. Nagyon sokat jelentett ez nekem, hiszen rengeteget aggódtunk a tavalyi földrengés és az azt követő katasztrófa idején barátainkért, kollégáinkért.
Hajnali fél három. Lábaim még mindig fáradtak voltak az előző napi 1200 méter szintkülönbségtől, mikor elindultunk a Fudzsin az alaptáborból. A többiek arcát is álmosnak láttam, jó páran nem tudták megszokni az itteni időzónát. Sajnos az akklimatizációs napunk végül a csúcsmászás napja lett. Ki kellett használnunk a legutolsó lehetőséget a következő vihar előtt. A Fudzsi téli arca a szélsőséges időjárásról híres. Nem véletlen, hogy ekkor szinte senki nem próbál felmászni rá, hiszen a csúcs körüli hőmérséklet a mínusz 50 fokot is elérheti, amit az akár 80 km/órás szél még inkább elviselhetetlenebbé tesz.
Társaim mind tapasztalt hegymászók, vannak akik 8000 méter felett
is jártak már, mégis tudtuk; lehet, hogy nem mindenki éri majd el
Japán tetejét. Ilyen extrém körülmények között az erőnlét és a
koncentráció sokat számít. Maga a mászás technikailag nem nehéz, de
ahogy lassan hajnalodott, ízelítőt kaptunk az itteni fagyos szélből.
Volt, amikor percekig jégcsákányunkba kapaszkodva próbáltunk állva
maradni.
Amikor a nap először csillant meg a Csendes óceánon, végre
megértettem, hogy a Japánok számara miért is olyan különleges életük
során egyszer ide feljutni. Mindannyinkat elkápráztatott ez a
látvány, s újabb lendületet adott a következő majd 1000 méter
szintkülönbséghez.
Ott müzliszelettel a zsebemben indultam útnak, de olyan keménnyé fagytak, hogy az első próbálkozás után feladtam elfogyasztásukat, végül
mindegyik hazatért velem.
A hideg megrövidítette pihenőinket is, napsütés ide vagy oda,
közvetlen a csúcs alatt mar mínusz 28 fokot mutatott a hőmérő. Az
utolsó 100 méteren kőkemény jég várt bennünket, így majdnem egy órába
telt mire elértük az utolsó Torij-t, kaput. A Siinto vallás szerint a lélek különböző kapukon halad keresztül, így a Fudzsin is 9 kapu alatt halad át az ember, mire elérheti a csúcsot.
Az idő lassan rosszra fordult. A csúcson már 160 km/órás széllökéseket
mértünk. Egy pár csúcskép után, én lassan elindultam Monicával, a
japán/kanadai mászótársammal visszafelé, hiszen ő a kisebb termete miatt
alig tudott állva maradni. A többiek sem maradtak nagyon sokáig,
néhány üzenetet a tomboló jeges szél egyszerűen kitépett a kezükből.
Szerencsére a képek sikerültek, s mindannyian összekucorodtunk 3500
méteren egy rövid pihenőre, mielőtt elindultunk a vulkán végtelen
lejtőin vissza az alaptáborba.
Késő este lett, mire leértünk éjjeli menedékünkhöz. Szató bácsi,
táborunk házigazdája meleg étellel várt bennünket. Fáradtak voltunk,
de boldogak. Egy finom japán omlett és egy pohár sör után viszont
ismét munkába álltunk. A legfontosabb még előttünk állt: eljuttatni a
képeket, videókat a világ minden pontjára, interjúkat adni telefonon,
hiszen egy dolog megmászni Japán legendás hegyét, de az ok, amiért tettük, az ami igazán számít.
Hajnalodott már, mikor az utolsó képek is felkerültek a világhálóra.
Egy pár óra alvás után, összepakoltuk nehéz zsákjainkat és tovább indultunk
lefelé erről a hatalmas hegyről. Japán kollégáink már vártak
ránk, hatalmas ölelésekkel, friss kávéval fogadtak bennünket az
esti havazásban.
Szabadságom lejárt, de mielőtt hazaindultam volna, még egy utolsó
estét töltöttünk együtt Tokióban társaimmal, ahol egy régi emlék
köszönt vissza rám…
Vacsora előtt egy szórólapot kaptunk azokról az ételekről, amikben a
sugárszennyezettség olyan magas, hogy még csak véletlenül se szabad
belőlük enni.
A fejemben anyukám hangja szólalt meg 1986-ból;
-`most egy darabig nem lesz zöldségleves…!`-
Szerintem a jövő rajtam is áll és én nagyon szeretem a zöldséglevest.
