Nemrégiben kitoloncolták Dél-Koreából a Greenpeace három vezető beosztású munkatársát, akik fontos szerepet játszanak az ország nukleáris terjeszkedése ellen folytatott kampányunkban. A fenti eset is bizonyítja, hogy az atomenergia és a demokrácia nem összeegyeztethető. Ez a legújabb támadás a szólásszabadság ellen a hadititkok kohójában edzett atomipar részéről, melynek elmúlt 60 éve hazugságok, ködösítés és megszegett ígéretek szövevénye.                       Kumi Naidoo Szöulban

Mitől fél az atomipar és annak kormányzati támogatói? Mit remélnek a békés Greenpeace-esek elüldözésétől? Mi takargatnivalójuk van? És mi az, amit el akarnak hallgatni Korea népe elől?

Bár a reptéren megállítottak és kikérdeztek, meglepetésemre, mint a nemzetközi Greenpeace vezérigazgatója mégis engedélyt kaptam a belépésre. Jártam már Csernobilban, és Fukisimában is, ahol saját szememmel láttam az atomkatasztrófák következményeit: a pusztítást, a tönkretett és derékba tört életeket, no meg a számtalan elhallgatott tényt.
A Greenpeace kutatói már számtalanszor felhívták rá a figyelmet, hogy ezekre a közösségekre zúdított katasztrófák sorozata, a radioaktív szennyezés borzasztó öröksége – mindaz, aminek én is tanúja voltam - elkerülhető. Nem kell, hogy vállaljuk az atombalesetek kockázatát. A világ valamennyi országában, így Koreában is bőséges mennyiségű megújuló energiaforrás áll rendelkezésére: előttünk a lehetőség, hogy mindezeket megfelelően felhasználjuk. Még az Economist is „Bukott álomnak” nevezi az atomenergiát: a március 14-i szám vezető cikke részletesen elemzi, miért nem járható út a világ számára az atom.
Most egyedül megyek a tervezett megbeszélésekre, és igyekszem minél több ilyen alkalmat szervezni. Szeretnék egy találkozót az igazságügy miniszterrel, hogy saját fülemmel halljam, vajon miféle fenyegetést jelentenek a kollégáim és barátaim. És azt is elmondom neki, hogy az atomenergiának nincs helye Koreában. (Amikor Park Won Sonn-nal, Szöul polgármesterével találkoztam, kifejeztem tiszteletemet és abbéli reményemet, hogy az idei Rio+20 csúcstalálkozó küszöbén a koreai vezetőség kiáll majd a fenntarthatóság ügye mellett. A polgármester szerint a Greenpeace-es kollégák kiutasítása meggondolatlan intézkedés volt.)

 Kumi Naidoo Park Won Sonn-nal, Szöul polgármesterével

A továbbiakban bizonyára szó esik majd az idei COP18-as klímacsúcsot előkészítő Koreában megrendezésre kerülő miniszteri találkozóról is. Ezek a csúcstárgyalások sok kívánnivalót hagynak maguk után a klímaváltozás problémájának megoldása terén, rendre elmarad az atomenergia kérdésének érdemi tárgyalása. Ám bárki, aki csak egy kicsit is követi a klímatárgyalásokat, tudja, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete nem tekinti az atomenergiát sem biztonságos, sem tiszta, sem fenntartható energiaforrásnak, és éppen ezért az ENSZ tiszta fejlesztési mechanizmusában (TFM) nem is számolnak vele.
Remélem, hogy sikerül majd a politikai pártok és atomellenes szervezetek minél több képviselőjével találkoznom, hogy megtárgyaljuk, miért is támaszkodik Korea egyre nagyobb mértékben a kockázatos atomenergiára, amikor a bőségesen rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokat is választhatná helyette. Arra is tárgyaljuk majd, milyen szerepet játszhat(na) Korea az igazságosság, méltányosság és fenntarthatóság elvén szervezett jövő kialakításában.
Az a páratlan szigor, amivel a kormány fellépett az atomellenes kampányunkkal szemben, igencsak kérdésessé teszi számunkra, hogy Dél-Korea mennyire pozitív szerepet játszik majd a kérdésben. Félő, hogy csak bort iszik és vizet prédikál.
Tavaly júniusban a Greenpeace Rainbow Warrior nevű hajója az „Atommentes Korea” elnevezésű kampányunk során Yongdukba látogatott, ahová egy atomerőmű építését tervezik. A helyi hatóságok zaklatták a hajó fogadására készülő lakosokat. Letépték az atomellenes plakátokat, a fórumok minden résztvevőjét lefotózták, és a tervezett atomellenes tüntetés engedélyeit visszavonták. Az embereket megfélemlítették.
Miután a Greenpeace augusztusban bejelentette, hogy új irodát nyit Szöulban, a kormány kijelentette, hogy további 10 milliárd von-t fordít az atomenergia támogatására.
A Greenpeace tiszta, biztonságos és fenntartható jövőt szeretne minden koreai számára, és ennek megvalósításán dolgozik. Rendkívül kiábrándító, hogy ezek megvalósításáért küzdő békés civil szervezeteket nem látják szívesen.
Dél-Afrikában, az apartheid elleni küzdelem során, sokat merítettem a dél-koreai demokratikus átalakulásért küzdő gerillamozgalom és a 1980-as Kwangju felkelés tapasztalataiból. Ezeknek a mozgalmak máig meghatározó szerepe van abban, ahogyan a koreaiakra tekintek. De félő, hogy a kormány már megfeledkezett erről a szellemiségéről.
Bár a kormány megpróbálja csírájában elfojtani a nyilvános vitákat, és el akarja hallgattatni az általános elégedetlenséget a nukleáris tervekkel kapcsolatban, a Greenpeace továbbra is kapcsolatban marad a koreaiakkal. Ebben a hónapban Koreába látogatunk legnagyobb kampány- és kutatóhajónkkal, az Esperanzával (amely spanyolul azt jelenti, remény). Az „Energy Hope Tour”körút során bemutatjuk a Koreára  kidolgozott Energia[forradalom] forgatókönyvet. Ez a tanulmány bebizonyítja, hogy nincs szükség atomenergiára, mert  felesleges és halálos fenyegetést jelent. Emellett részletezi azokat az elérhető tiszta, biztonságos és fenntartható megoldásokat, melyek mellett a gazdaság is fellendül, és az energiabiztonság is megvalósul.
Arra kérem a koreai kormányt, hogy emlékezzen a gwanju-i demokratikus mozgalomra, térjen vissza régi értékeihez, és adjon teret az energia jövőjéről szóló nyílt és őszinte vitának. Erre Koreának égető szüksége van.

Greenpeace akció Szöulban a Fukushima évfordulón

A koreaiaknak kívánom, hogy a józan ész és általa  a demokrácia és a polgári szabadságjogok győzedelmeskedjenek. Remélem, hogy kollégáim mihamarabb ellátogathatnak országukban, és elmondhatják véleményüket az atomipar és szövetségesei hatalma ellenére.

Kövesd Kumi Naidoo-t twitteren: www.twitter.com/kuminaidoo

Szerző: Kumi Naidoo, vezérigazgató, Greenpeace International
Forrás: Huffington Post