Az Északi-sarkért folytatott kampány közepén úgy döntöttünk egy barátommal, hogy azon kívül, hogy aláírtuk a petíciót és terjesztjük is, teszünk valami mást is. Gondolkoztunk mi lehetne az és a sok ötlet közül a Balatont megkerülő szimpatizáló kenutúrát választottuk. Úgy terveztük, hogy nagyjából egy hét alatt tesszük meg, minden nap reggeltől estig evezve, délben néhány óra pihenővel. Ezeket a pihenőket, valamint az esti megállásokat használtuk fel arra, hogy beszélgessünk az emberekkel a kampányról és elmondjuk hol tudják aláírni a petíciót. Természetesen sokan nem hitték el, hogy a Greenpeace-től vagyunk először, de aztán sikerült bizonyítani. 
A túrát kisebb előkészületek után kezdtük el. Először is el kellett szállítanunk a kenut a Balaton partjára, valamint be kellett szerezni a kötelező felszereléseket a hajóba. Végül minden megvolt és hétfő reggel készen álltunk az indulásra. Balatonberényből indultunk, ám olyan vihar volt, hogy 6 km után ki kellett kötnünk Balatonmárián, ahol több, mint 5 órát egy nyilvános WC-ben töltöttünk elázva, a kézszárítóval melegítve magunkat.. Végül mivel a vihar nem állt meg és a viharjelzés is másodfokúra váltott, úgy döntöttünk, hogy berakjuk egy házhoz a kenut és visszatérünk Balatonberénybe, majd másnap reggel folytatjuk az utat. Így is tettünk, és szerencsére aznap jól tudtunk haladni, Balatonszárszóig jutottunk, ahol este a strandon vadkempingeztünk.
Másnap ismét erős szél volt, de muszáj volt továbbhaladnunk. Volt néhány kemény pillanatunk a szántódi révnél a méteres hullámokban, de onnét sima volt az utunk esti szállásunkig, Siófokig. Itt sikerült jól bevacsoráznunk és jól kialudni magunkat, talán ennek köszönhető, hogy következő nap több, mint 40 km-t haladva Balatonfüredre jutottunk. Másnap Révfülöp volt a cél, tehát újra el kellett mennünk a rév előtt, ezúttal a tihanyi oldalon. A hullámok most kisebbek voltak, csak a komp indult el, miközben előtte evezetünk - egy olimpiai kenu kettes döntőbe illő sprinttel azonban szerencsésen megmenekültünk. A következő nap Révfülöpről Balatonedericsig mentünk, amit mindketten a legnehezebb napként éltünk meg. Nagyjából egyszerre ért minket utol a fáradtság és minden, majdnem a vízen éjszakáztunk.. Végül összeszedtük magunkat, és kikötöttünk utolsó éjszakánk helyén. Másnap eljött az utolsó nap, ami gyorsan elment, és végül Balatonberénybe érve találkoztunk a klímaváltozás első menekültjével, a jegesmedvével a strandon.
Visszagondolva voltak nehéz pillanatok, de szerencsére a szépek maradtak meg és úgy gondoljuk, hogy sok embert rábeszéltünk, hogy írja alá a petíciót és volt, akinek a Greenpeace-ről is mi meséltünk először. Kellemes csalódásként ért minket az emberek kedvessége, segítőkészsége. Úgy gondoltuk, hogy több negatív emberrel fogunk találkozni, de csak 2 volt az egész héten.
Köszönjük mindenkinek a támogatást, segítséget!:)
