A cseh nukleáris manipuláció sem tudja megakadályozni az embereket abban, hogy hangot adjanak ellen-véleményüknek. A Csehországba tervezett két új temelini reaktor ügyében tartott nyilvános Környezeti Hatásvizsgálati Meghallgatáson Koukal, Csehország ausztriai nagykövete egy érzelmekkel teli kétértelmű reakciójával világossá tette, hogy szerinte a cseheket a racionalitás, az osztrákokat és a németeket az érzelmeik motiválják.
Az erőmű bővítése ellen tüntetők a Vencel téren, 1989 (Fotó: ©Willy Goldschmidt/Greenpeace)
Június 22-én péntek délelőtt 10 órakor nyíltak meg a Ceske Budejovice sportcsarnok kapui mely csarnok mind az aggódó állampolgárok, mind pedig a projektet támogatók számára az állhatatosság harcterévé vált. Másnap hajnali 3 óra 30 perckor, tizenhat és fél órányi kulturális összecsapásokkal, tényekkel, féligazságokkal, teljes hazugságokkal, üzengetésekkel, veszekedésekkel, cinikus mosolyokkal és nevetéssel teli csatározás után az elnök végül lezárta a szekciót – ekkorra kiderült, hogy Koukal mekkorát tévedett.
A körülbelül 60 német, 40 osztrák és több száz cseh aki Ceske Budejovicébe érkezett, teljes biztonsági átvizsgálás után, ételt és italt hátrahagyva léphetett csak be a csarnokba . A benti hőmérséklet közel 30 fok volt. A közemberek elé - akiknek az Aarhusi Egyezmény teszi lehetővé, hogy ilyen eseményeken részt vegyenek - beültették a kiemelt vendégeket: egy osztrák szakértőkből álló delegációt, a Temelín környéki települések polgármestereit, valamint a CEZ (Cseh Energetikai Művek) illetve a cseh hatóságok embereit.
Egy órával a gyűlés kezdete után, Brigitte Artmann a német Zöldektől közbevágott, vizet követelve a kitikkadt embereknek. A testület egyértelműen az érdeklődők kifárasztására játszott. A kérdés az volt, hogy ki bírja jobban a végéig, az emberek vagy maga a projekt.
Greenpeace aktivisták az új reaktorok építése ellen tartanak demonstrációt Prágában, 2000 (Fotó: ©Pavel Horejsi/Greenpeace)
A cseh civil szervezeteknek megvan a saját stílusuk, ami megkülönbözteti őket a cseh bürokráciától és a CEZ nagyhatalmú vezetőitől. Míg az utóbbiak egy sor lényegtelen féligazsággal, gyerekes magyarázatokkal vagy épp hazugságokkal vezetik félre az embereket, addig a cseh civilek és a zöldek előterjesztései jogilag, politikailag és műszakilag megalapozott tényekre támaszkodnak. Az osztrák és német szervezetek hasonlóan tényszerű előterjesztései révén nem alakult ki dialógus, sokkal inkább az ésszerűség állt szemben a projektet támogató testület már szinte vallási fanatikusokéra emlékeztető arroganciájával.
Nem volna igazságos azonban azt állítani, hogy a pódiumról csupán arrogancia volt hallható. Voltak felemelő pillanatok is, például amikor Mr. Sulc iparügyi miniszterhelyettes beismerte, hogy lehet, hogy képtelenség lesz finanszírozni a Temelin projektet, vagy amikor a cseh kormány felelős képviselője, Vaclav Bartuska elismerte, hogy a projekt környezeti hatástanulmányában [összehasonlításként – a szerk.] szereplő napelem-árak jócskán idejét múltak. A fő mondanivaló azonban az volt, hogy a közvéleménynek nincs joga megkérdőjelezni a temelini 3-as és 4-es blokk építéséről szóló döntést.
A helyi polgármesterek két tűz között találták magukat, hiszen már eddig is a nukleáris befektetők biztosították a települési költségvetések jelentős részét, amit nem akarnak elveszíteni. Néhányuk az atomerőműépítéssel járó jelentős forgalomnövekedés emlegetésével próbálta palástolni kétségeit, mert az nagy terhet jelentene az amúgy is elhanyagolt úthálózataiknak, míg mások csak annyit mondtak, hogy nincs mit mondaniuk.
Néhány esetben a moderátor a régi trükkhöz folyamodva próbálta az emberek mondanivalóját rövidre zárni, közbevágva, hogy : „Csak olyat mondjanak, ami eddig még nem hangzott el.” Ám az Aarhusi Egyezmény nem a hatóságokra, hanem a közvéleményre bízza annak eldöntését, hogy mi fontos és mi nem. Erre nekem kellett emlékeztetnem röviden, hogy hagyják az emberket beszélni; később, amikor a a moderátor ismét bepróbálkozott, a laptopom lengetésével, melynek képernyőjén a vonatkozó egyezmény szövege állt, végül sikerült meggyőznöm, hogy mellőzze a további közbeszólásokat.
A cseh környezetvédelmi minisztérium megpróbálta valamennyi gazdasági kérdést elhárítani, azzal az indokkal, hogy azok a cseh jogszabályok alapján nem esnek a környezetvédelmi információ hatáskörébe. Egy gyors keresés részemről az eu-s Aarhus-i Direktíva Előírásaiban mégis zöld utat adott a témának, mivel a környezetvédelemmel kapcsolatos gazdasági információk is a környezetvédelmi információk körébe tartoznak.
A 16 és fél órás maratoni ülés legnagyobb részében [az atompárti levezetők, illetve a projektet támogató cseh hatóságok – a szerk.] szimplán elutasították, hogy a Temelin 3-as és 4-es reaktorok feltételezett hasznát összehasonlítsák a megújuló energiákon és energiahatékonyságon alapuló valós alternatívákkal; ahogy azt is elutasították, hogy a mérlegelés részét képezze a a nukleáris energia előállításának alapjául szolgáló uránbányászat és üzemanyag előállítás, valamint a nukleáris hulladékok tárolásának és az atomerőművek leszerelésének hatás- és költségvizsgálata is. Valószínűleg valamennyien tisztában vannak azzal, hogy amikor már a több száz milliárd cseh korona, avagy több milliárd Euro befektetésre kerül, akkor már nem lesz visszaút. De addig is, bár erősen kétséges, hogy ez megtörténik-e, még most, amíg minden lehetőség nyitott, figyelembe vehetik a lehetséges óriási felelősségvállalási illetve költségtúllépési kérdéseket is.
Este 11 körülre már csak 20-an maradtak a közönségből a csarnokban szemben a 12 fős bizottsággal, valamint az őket kiszolgáló személyzettel. Ekkor még csaknem 5 óra hátra volt. A biztonságiak lazítottak a szigoron, míg a fordítók szinte hiba nélkül folytatták a munkát. Az emberek hullámokban nevesítették panaszaikat és az atom-projekttel szembeni kifogásaikat – és a bizottság hullámokban egyre csak azt szajkózta, hogy minden OK. . .
Amikor majd Temelinnek szembe kell néznie az első konkrét akadályokkal, mint a kivitelezési hibákból adódó szabályozási problémák, költségtöbblet, a közvélemény növekvő aggálya a nukleáris hulladék elhelyezhetetlenségével kapcsolatban, akkor nem mondhatják majd azt a cseh hatóságok , hogy „ez nem volt előre látható” – ehelyett annyit mondhatnak majd csak: „neposlouchali jsme” – nem vettük figyelembe, nem figyeltünk oda.
Jómagam is teljesen elfáradtam a végére, hisz félig ügyvédként, félig szakértőként és félig aktivistaként szerepeltem, így egy percre sem lankadhatott a figyelmem. De nem győztek. Nem győzhetnek. Ha valaki még egy normális közmeghallgatást sem tud megszervezni, akkor az egy atomerőművet sem képes megépíteni.
Jan Haverkamp a Greenpeace nukleáris energia szakértője és immár 30 éve Közép Európában dolgozik. 1990 óta foglalkozik a Temelin projekttel.
