A Greenpeace olyan mozgalom, mely mindig is erőszakmentes közvetlen akciókkal kampányolt. Egy olyan időszakban, amelyben a polgári engedetlenség az egyetlen eszköz, amivel igazán nyomást tudunk gyakorolni a kormányokra, a Greenpeace működésmódja tűnik legígéretesebbnek.

Bár folyton fejlődő szervezet vagyunk, engedjék meg, hogy három évi vezetői tapasztalat után leírjam, szerintem mit is jelent ma a Greenpeace.

A Greenpeace-nek egy másik oldalát szeretném bemutatni - azt az oldalt, amit én magam megismerhettem. Ezért ma, az 'Egy célért élni' projekt részeként, egy alkalmi webvideó-sorozatot is indítok.

Ezekben „belső" szemszögből szeretném bemutatni a Greenpeace-t, olyanok számára, akik bár ismernek minket, nem gondoltak még arra, hogy részt vegyenek a munkánkban. Azokhoz is szólnék, akik eddig csak legyintettek ránk.

Engem nap mint nap inspirál az a szenvedély és becsvágy, amivel a Greenpeace  legláthatóbb arcai  - a Greenpeace aktivisták - rendelkeznek, de azoké is, akik a háttérben biztosítják a szervezet flott működését. Miután megkezdtem a munkámat a Greenpeace-nél, látnom kellett, hogy a szervezetről alkotott számos korábbi elképzelésem megalapozatlannak bizonyult –  ezt a „meglepetést" szeretném megosztani szélesebb körben.

A 'szakállas hippi aktivisták', vagy a 'baloldali anarchisták' sztereotípiákat teljesen újra kellett gondolnom.

A mai világban első kézből tapasztalhatjuk meg a multilaterális folyamatok bukását, mint pl. a Rio+20 csúcstalálkozó, láthatjuk amint a vállalati érdekek mind jobban és jobban rátelepszenek a politikára, és szemtanúi lehetünk annak, hogyan szűkül egyre jobban a civil mozgalmakat körülvevő demokratikus tér.

Mindez másfajta aktivizmust követel. És a Greenpeace, organikusan fejlődő nemzetközi szervezetként jól meg tud felelni ezekre a kihívásokra. Mi több, az elmúlt három évben nagyon sokat változtak kampánymódszereink, illetve az, ahogy megszervezzük magunkat.

Változó fókusz

Az egyik jelentős változás politikai szinten történt, mivel felismertük a Globális Dél fontosságát. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk olyan országokra, mint Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél Afrika, s az én időm alatt kampányaink jó néhány csúcspontja ezekhez az országokhoz kapcsolódott.

Kínában, ahol egy magunkfajta szervezet igen nehezen tud működni, globális "Detox" kampányunk komoly kötelezettségvállalásra késztetett olyan óriáscégeket, mint a Nike, az Adidas, a H&M, vagy a legnagyobb kínai sportszer gyártó cég, a Li-Ning.

Ezek a nemzetközi márkák immáron felelősséget vállalnak a beszállító-rendszerért is, és vállalták, hogy 2020-ig fokozatosan kivonják a termelési folyamatból és a termékekből a mérgező vegyszereket.

Ennek óriási jelentősége van Kína folyóinak, tavainak és egyéb vízi-útjainak szempontjából.

Krízishelyzetben

Az elmúlt évben Fukusimában ismét megmutattuk, hogy válság esetén gyorsan tudunk reagálni.

A 2011 márciusában bekövetkezett földrengés és azt ezt követő atomkatasztrófa után csapatunkhoz képzett sugárzásszakértői kivizsgálták, dokumentálták és feltárták az úgynevezett elzárt (lakatlan) zónán kívül található radioaktív szennyeződés teljes mértékét.

Pártatlan információkkal láttuk el a rémült lakosságot, ezzel is kényszerítve a hatóságokat, hogy fokozzák a védelmi intézkedéseket.

Egyre sűrűbben foglalkozunk vállalati felelősségvállalással, és Indonéziában kampányt indítottunk az erdőpusztításban ludas multinacionális cégek ellen.

Támogatóink nyomásának köszönhetően olyan nagy cégek, mint a Nestle vagy a Mattel megváltoztatták beszerzési politikájukat, hogy az indonéziai esőerdőket és mocsaras vidékeket megóvják a pusztulástól.

Békés konfrontáció

Bár sok tekintetben változtunk, a Greenpeace még mindig olyan szervezet, amely a hatalom szemébe mondja az igazságot.

Bár jobbszeretjük a párbeszédet, nem félünk attól, hogy békés eszközökkel bár, de konfrontálódjunk a pusztítást végző cégekkel, és cselekvésre kényszerítsük őket.

Az elmúlt évben, amikor Grönland partjainál felmentem a Cairn Energy Leiv Eiriksson nevű olajfúró hajójára – ami után le is tartoztattak –,  magammal vittem egy petíciót, melyet 50 000 ember írt alá szerte a világon.

Ehhez képest a Mentsük meg a Sarkvidéket (Save the Arctic) kampány során több mint egymillió aláírást gyűjtöttünk, olyan emberektől, akik támogatják felhívásunkat a part-menti olajfúrás sarkvidéki betiltására.

Ez világosan jelzi, hogy egyre több és több ember kétli, hogy a kormányok ki tudnak vezetni a bajból, s láthatóan ezért őrzik meg fontosságukat az olyan szervezetek, mint a Greenpeace.

Ha még nem vagy támogatónk, kérlek, gondolja át újra.

Bár értékeljük az anyagi támogatást, egyre fontosabbnak tartjuk azt a 'társadalmi' támogatást, mely az online kampányainkban jelenik meg.

Az elköteleződés végül mindig meghozza a jutalmát; a legnagyobb jutalmat pedig az az élet kínálja, amelyet egy ügyért éltünk.

/kövesd Kumit a facebook-on/

Fordította: majcsi