Bizonyos elképzelések szerint, a méhek Isten kiválasztottjai, akik azért maradtak itt az aranykorból – vagy szöktek ki az Édenből -, hogy megédesítsék az ember hétköznapjait. Hogy nem akárkikről van szó, ezt nem csupán az valószínűsíti, hogy a növények beporzásában – némi képzavarral élve – oroszlánrészük van, de az is, hogy – első nekifutásra -, nem jutott eszembe még egy olyan állat, amely egyben életfontosságú, emberi szervet is jelent. (Jóindulattal még a farkas jöhet szóba.)
Mindezt csak azért tartom fontosnak előre bocsátani, mert minap érdekes hír röppent fel Franciaországból. Eszerint Ribeauville környékén zöld, kék és lila színű mézet szüreteltek a méhészek. A beszámoló szerint „ A méz elszíneződéséért az érintett méhészek feltételezése szerint egy közeli biogáztermelő üzem a felelős. A létesítményben egy csokoládégyár selejtjét dolgozzák fel, ebből lakmároznak előszeretettel a méhek. Az apró csokik színes, csillogó papírban vannak, így akár virágoknak is tűnhetnek a méheknek.”
Aki egy kicsit is ismeri a méheket, az tudja, hogy színtévesztők. Meg hogy szorgalmasak, továbbá hogy évezredek óta – a hülyeséggel határosan – hagyják magukat kizsákmányolni az embertől. Azt feltételezni viszont, hogy a méh összekeveri a virágport, a színes papírral meg a mesterséges színezékkel leöntött csokoládéval – nos ez igen sértő feltételezés, amit az összes francia, magyar és nemzetközi méh nevében (az Antarktiszt kivéve mindenhol élnek) vissza kell utasítsak.
Ugyan nem voltam jelen, de bizonyos vagyok benne, hogy a kék, zöld, sőt lila méz megszületést megelőzte a Méhek Tanácsának Gyűlése, amit nyilván a Méhkirálynő vezetett.
- Polgártársak! – szólt a Királynő a munkásokhoz, mert a Nagy Francia forradalom óta ott ez a szokás -, itt az idő, hogy üzenjünk az embereknek!
- Üzenjünk, üzenjünk – hallatszott innen is onnan is ménkű nagy kaptárból, ahol már száradt, sűrűsödött a méz a méhek szárnycsapásaitól, hogy majd jól elvegyék tőlük.
- De mit – kérdezte egy értelmesebb here, akinek már amúgy is meg voltak számlálva a napjai.
- Hogy elég volt! – válaszolta a Királynő.
- Elég volt! Elég volt! – a zümmögés egészen betöltötte a termelői szektort. Mindenhol leállt a munka.
- Egyenlőség, testvériség, szabadság! – folytatta a Királynő.
- De fenség – szólt a here, mondják bolondnak is -, ez megy kétszáz éve, azt mi történt?
A Királynő azon nyomban násztáncba vitte a herét, majd teteme felett elgondolkodva így szólt.
- Társunknak igaza volt. Mást mondok.
Hosszú csend következett, a világ teremtése előtt lehetett ilyen.
Ekkor már Franciaország összes méhe abbahagyta a munkát és rezzenéstelen szárnyakkal figyelt.
- Szabadság, szerelem, szolidaritás!
Királynő beszédét még nem követte ekkora ováció. Az egész Földön - az Antarktiszt kivéve – örömtáncba kezdtek a méhek, egymást bökdösték lelkesedésükben, és rögvest útnak is indultak volna, hogy beporozzák a világot, ha nem jut eszébe valakinek – nevet nem említhetek -, hogy
- Fenség, mi módon jut ez a Világ tudomására?
Maya jelentőségteljesen körbepillantott.
- 2014 szárnycsapásra délre, a Telepen egy rakás színes hamisságot tárolnak a szabadban. Abból is lehet mézet termelni. Színes lesz, ehetetlen, de méz.
- De felség – vetette ellene a következő here – ez rettenetesen meg fogja viselni a szervezetünket.
A Királynő bólintott.
- Ha kell az ördöggel is szövetkezünk, mert üzenni kell az emberiségnek, hogy Isten és ember ellen való, amit a természettel és saját természetük ellen cselekszenek. A színes méz olyan, mint a mustáros csokoládé, vagy a csóktalan szerelem
- Vagy a fekete szivárvány – sóhajtott egy utolsót a halottnak hitt here.
- Ami pedig a direkt összefüggést illeti, olyat ne keressetek édeseim. A színes méz azt jelenti, hogy itt az idő. Más szelek fújnak. Szabadság, szerelem, szolidaritás, hamarosan olvashatják is majd az emberek a Greenpeace Hungary oldalán – szólt végezetül Maya, a francia méhek királynője, és jelezte, részéről véget ért a Tanácskozás.
- A méhek pedig útnak indultak.
