Ez a cikk a második, befejező része a génmódosítás és az ipari haltenyésztés gazdaságra, környezetre és az egészségre gyakorolt hatásairól szóló sorozatnak. Az első rész itt érhető el.
Frissítés: A cikknek különös aktualitást ad a hír, hogy az élelmiszerek és gyógyszerek engedélyezésével foglalkozó amerikai minisztérium, az FDA éppen karácsony előtt emberi fogyasztásra alkalmasnak talált és környezeti hatásait tekintve minimálisként értékelt egy génmódosított lazacot a 400.000 beérkezett tiltakozás és 40 kongresszusi képviselő felszólalása ellenére is. Ezzel az ipar egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy profitszerzés céljából kolonizálja természeti erőforrásainkat.
Miből készül az ipari hal?
A kiszámíthatatlan, akár életveszélyes következmények lehetőségei viszont csak nőnek, amint ezek a halak az óriáscégektől jobb immunrendszert kapnak. A halaknak egy harmonikus ökoszisztémában nincs szükségük a meglévőnél nagyságrendekkel jobb védekezőképességre, ez is az ipar céljait szolgálja. A halfarmokon nevelt halak zsúfolt körülmények között élnek, és hiába nőnek gyorsabban és bírják jobban a hideget, stressztűrésük változatlanul gyenge, aminek következtében gyakrabban lesznek betegek. A beteg hallal önmagában nincs probléma, nem kell kifogni, mondhatnánk, viszont a probléma itt is egy teljes rendszerré növekszik, ami a profitorientált ipar rövidlátása miatt felborítja a természetes rendszereket.
Függetlenül attól, hogy a halaknak módosított-e az immunrendszere vagy sem, és hogy beteg-e a hal vagy sem, az ipar a zsúfolt, stresszes körülmények miatt kénytelen antibiotikumokat adagolni a halak táplálékába, amik nem bomlanak le a hal szervezetében, ezért miután megettük, közvetlenül bennünk halmozódhat fel, jobb esetben allergiát, antibiotikum-rezisztenciát okozva. A meg nem evett táplálék pedig ott marad a tengerek vagy édesvizek vizében, tehát a halfarmok a vizet és a benne élő más állatokat is közvetlen veszélynek teszik ki.
A halat azonban kívülről is megtámadhatják különböző paraziták, amik ellen az ipar pusztító hatású vegyi anyagokkal dúsítja a halak élőhelyéül szolgáló tenger- vagy édesvizet. Ez egyrészt szintén a vízi élővilágot károsítja és annak következményeként – mint láthattuk – sok minden mást, és hasonlóan felhalmozódhat az emberi szervezetben, jobb esetben allergiát, rosszabb esetben rákot okozva.
A halak persze nem csak antibiotikumon és vegyszereken élnek, viszont takarmányuk maradék része sem egyezik meg természetes táplálékukkal, sőt, táplálkozásuk során sokszor 16-szor annyi rákkeltő anyagot (PCB-ket) halmoznak fel, mint vadon élő társaik. Ráadásul költségkímélés miatt sokszor génmódosított szójaliszttel is etetik őket, ez a szál pedig magával hozza a GM-növényekkel kapcsolatos, talán még szerteágazóbb és bonyolultabb, itt nem kifejthető összefüggésrendszert.
Mivel ezek a halak nem mondhatók természetesen egészségesnek, ezért nem meglepő, hogy sokszor bizonyos élettani funkcióik nem úgy fejlődnek ki vagy működnek, mint ahogyan kellene. A nagyipari termelésben tartott GM vagy nem GM lazacok húsa sokszor elveszti vonzó, természetes színét és halotti szürkét ölt, amit nem lehet anélkül eladni a szép lazacra éhes tömegeknek, hogy ne adagolnának a hal táplálékába szintetikus pigmenteket, amelyek megszínezik az állat húsát. Ezt a pigmentet végül szintén a vízi élővilág és az emberek eszik meg, akaratlanul is vállalva a lehetséges mellékhatásokat, amelyekre talán pont attól a cégtől származó gyógyszert íratunk fel, amelyik kifejlesztette a nagyipari termelés számára a GM-halat.
Megállíthatatlan és jogvédett
A legnagyobb bajok azonban „talán” még sem ezek. A kiszökött halak nem csak a táplálkozási láncok felborításával idéznek elő alapvető, végzetes változásokat, hanem pusztán azzal is, hogy a GM-növényekhez és szinte minden élő szervezethez hasonlóan ők is szaporodnak. Mivel nagyobbak, ezért a hímek sokszor vonzóbbak a nem GM nőstények számára, így azok inkább ezeket hímeket választják. Ezzel végérvényesen felborítják a természet és az evolúció rendjét, mivel mesterségesen módosított örökítőanyaguk örökre ott marad a populáció genetikai kódjában. Szellemi tulajdonjoggal védett státuszuk pedig tovább rontja a helyzetet, mert akármelyik gazdálkodó perelhetővé válik a véletlenül génszennyezett halak tartása miatt.
Ez még akkor is felmérhetetlen ökológiai katasztrófát jelent, ha az erre irányuló hosszútávú kutatások teljes hiányában is feltételezzük, hogy a GM-halak emberi és állati fogyasztása (pl. hallisztként) egészségügyileg teljesen veszélytelen. A piacot, a géntechnológiai óriásokat és a halipart ez persze nem érdekli. Ez is olyan dolog, ami nincs benne a hal árában, de nekünk, fogyasztóknak kell mégis kifizetnünk, vagy az adónkkal vagy az egészségünkkel.
(A cikkek a Greenpeace International által 2004-ben kiadott Genetically Engineered Fish – New Threats to the Environment c. kiadványára támaszkodva készült. A tanulmány 8 éves kora ellenére az emberi túlfogyasztás, a génmódosítás és azzal is összekapcsolódó nagyipari haltenyésztés ökológiai következményeit tekintve máig hiteles forrásnak tekinthető.)
