Magyar Fanni (anyukájától) kaptuk ezt a verset. Nem gyerekverseket közölni, de ez nem gyerekvers, hanem egy nagyon jó vers, úgyhogy olvassátok, a versek olvasása jót tesz az egészségnek!

 
Távoli, ködös emlékeimben él még a múlt.
A múlt, mi egykor még csupán a jövő volt.
És most itt vagyok. Egy csodának hitt jelenbe,
Boldog gyermekkorom képein elmerengve.
Mi ér a világ, ha veszni hagyták szépségeit?
Hogy a jegesmedvét a gyerekek már csak könyvekből ismerik?
Édesanyám, ki csillagokat hordozott két szemében,
Megtanított, hogy a valódi érték a szeretet a szívünkben.
De a pöffeszkedők csak a hatalmat szeretik,
S az igazán fontosat hamar elfeledik.
Kik megrészegültek az arany csábításától,
S érte meg is szabadultak minden egyes fától.
Szégyellje magát, kit pénzért meg lehet venni,
És kezdjünk el végre békességet tenni!
Hisz bűnös a pénz, aljasít, majd vasra ver,
Aki ellen harcolni senki nem tud vagy mer.
Rég elvesztettük emberi mivoltunkat,
Mikor gyilkoltuk az állatokat s áltattuk magunkat,
Hegy egy még nem a vég, kettő jelentéktelen,
S hibáinkból nem tanulva folyik a küzdelem.
Fél kezünket adnánk egy elektronikus kütyüért,
De nemet mondunk annak aki segítséget kér.
Vívjuk ki az igazunkat, mutassuk meg,
Hogy vadonnal a bolygó sokkal szebb.
Van-e még remény? Keresem a választ.
Addig fogjunk össze és nyújtsunk támaszt,
Mindenkinek, aki megérdemli, mert más.
Kis segítséggel talán megszűnik a vérontás.