A belga reaktortartályt az azóta megszűnt Holland RDM (Rotterdamsche Droogdok Maatschappij) cég gyártotta, amely még 11 hasonló még üzem számára gyártott tartályokat. Ezeknél szintén fennállhat ugyanez a hiba.

A nukleáris biztonság szabályozásáért felelős belga hatóság, a FANC szerint a problémát nem az elöregedés, hanem gyártási hibák okozzák. A belga testület nem akart véleményt formálni más országokban lévő reaktorokról, de egyértelműen leszögezte, hogy amennyiben a további vizsgálatok megerősítik a repedések tényét, a most leállított Doel-3-at végérvényesen kivonják a forgalomból.

A francia biztonsági hatóság, az ASN (Autorité de sûreté nucléaire) szintén megerősítette, hogy más létesítményeknél is lehetnek hasonló problémák, és hogy emiatt előfordulhat, hogy nem tudják biztosítani az atomreaktorok megfelelő mértékű hűtését.

A Greenpeace International atomszakértője, Dr. Rianne Teule szerint: „az érintett országok hatóságainak nem szabadna ekkora kockázatokat vállalnia. Arra meg láthatólag fölösleges várni, hogy maga a nukleáris ipar tárja fel ezt a potenciálisan életveszélyes helyzetet".

Szerintünk az a legijesztőbb, hogy ezt a problémát észre sem vették az elmúlt 30 évben. Sőt, a fukusima utáni stressz-tesztekben sem, amik elvileg az eddigi legalaposabb vizsgálatok voltak. Egyértelműen felül kellene vizsgálni a jelenleg alkalmazott stressz-teszteket és egyéb biztonsági vizsgálatokat, mivel ezek láthatóan nem alkalmasak a tényleges veszélyforrások kiszűrésére.

S a hazai tanulságok? Először is: nem ártana ami vén ruszki reaktorblokkjainkat is megvizsgálni így. Ne felejtsük, a negyven évvel ezelőtti szovjet technológiát képviselő kicserélhetetlen és javíthatatlan blokkok élettartalmát akarják húsz évvel meghosszabbítani. Nem tűnik jó ötletnek. 

fordította: majcsi

(A hír nem mai, de a lényege örök, mint a probléma az uralhatatlan és veszélyes technológiákkal.)