Azonnal ki kell találni valamit a szénhidrogén alapú energia kiváltására
Hányszor hallottuk, hogy egy évtizedünk van, vagy három évünk, vagy hogy 2020-ig kell megoldani? A nyolcvanas években az ökológusok azt mondták, hogy 2000-ig meg kell oldani ezt a problémát. Ez a határidő immár több mint egy évtizede lejárt. Már nincs 10 vagy akár 3 évünk, egyetlen évünk sem maradt. Már jóval túlléptünk minden olyan határidőt, mialatt még megakadályozhattuk volna a Föld felmelegedését, melynek átlaghőmérséklete az ipari forradalom óta 2˚C-al emelkedett. Most már a gyermekeink jövőjét kockáztatjuk a felmelegedéssel, melynek hatására tönkremehet a mezőgazdaság, kipusztulhatnak az erdők, felgyorsulhat a fajok kihalása és víz alá kerülhetnek a part menti városok.
Fent: Ligniterőmű a Mátra lábánál
Globális felforrósodás
A 19. században, amikor a svéd kémikus, Svente Arrhenius megjósolta a szén-dioxid kibocsátás hatását, felhívta a figyelmet arra, hogy a sugárzás elnyelése a Föld légköri felmelegedéséhez vezet. Az 1970-es években, amikor a tudósok az emberiség szén-dioxid kibocsátásának veszélyeire figyelmeztették az ökológusokat, már globális felforrósodásról beszéltek. Az 1980-as években terjedt el a „globális felmelegedés” kifejezés, annak ellenére, hogy tudományosan a „felforrósodás” a megfelelő szó. Majd 2003-ban az olajipar PR gépezete a „klímaváltozás” kifejezéssel állt elő, hogy ezzel győzze meg a közvéleményt arról, hogy ez egy természetes és egyáltalában nem sürgető folyamat.
Itt az ideje, hogy visszatérjünk a fizikailag pontos „globális felforrósodás” kifejezés használatához, mert ez az, amit valójában csinálunk. Hevítjük a Föld légkörét, a talajt és az óceánokat és ezzel egyidejűleg a Föld teljes ökoszisztémáját elsavasítjuk. Kerülni kell tehát a kétértelmű „klímaváltozás” kifejezés használatát és egyértelműen „globális felforrósodásról” kell beszélnünk.
A modern társadalom legnagyobb gonosztevői közt van az ipar által támogatott „ellenzők” kis csoportja, lefizetett, jelentéktelen tudósok és csaló ökológusok, akik egy mítoszt tartanak életben, miszerint a globális felforrósodás nem más, mint természetes „klímaváltozás”, egyszerűen tagadják vagy pedig egyéb okokra, és nem az emberiség által kibocsátott szén-dioxidra vezetik vissza. James L. Powell az elmúlt 20 év éghajlatváltozásról írt 13 950 tudományos cikkét feldolgozva arra a következtetésre jutott, hogy ezen cikkek 99.83%-a elfogadja azt az egyértelmű tényt, miszerint a globális felforrósodás oka az emberi szén-dioxid kibocsátás. A tények letagadásával a szélhámosok bűnt követnek el az emberiség és a természet ellen.
Nap kontra szén
Nem olyan régen egy újabb „ellenző” azt állította, hogy a globális felforrósodást a napsugárzás erősségének változása okozza. Ez az állítás szemben áll a tényleges adatokkal. A felmelegedés és a lehűlés úgynevezett „hőhatások” eredménye, közvetlen hő, hőleadás, hőmegtartó szigetelés és így tovább.
Dr. James Hanson a NASA-tól sok más tudóshoz hasonlóan évente frissíti a dokumentált hőhatásokról szóló adatokat, melyek hatással vannak a globális hőmérsékletre. Ezen adatok legutóbbi kivonata az Ausztrál Nemzeti Egyetemen oktató Dr. Andrew Glikson tanulmányában olvasható: ”No Alternative to atmospheric CO2 draw-down: A geological perspective”(Geológiai szemszögből nincs alternatívája a légköri szén-dioxid csökkentésnek)
A hő vagy energia átvitelt általában Wattban mérik, körülbelül ¼ kilokalória/másodperc. A földfelszínen a napsugárzás mértékét watt/m2-ben mérik. Glikson leírja a konkrét hőhatásokat (a hűtő és a fűtő hatásúakat egyaránt), amelyek az utóbbi évszázadokban befolyásolták a Föld hőmérsékletét. Ezek összefoglalása a következő:
A sugárzás hőhatásának változása 1800-tól napjainkig:
1. Fűtő hatás:
Napenergia által besugárzott felület: az iparosodás előtti napenergiához viszonyítva, az elmúlt 2 évtizedben, a Nap energialeadása nulla és +0.3 Watt/m2 között ingadozott, így valamennyi fűtő hatása volt, ami körülbelül 5%-ban (vagy még ennél is kevesebb mértékben) felelős a tapasztalt hőmérséklet emelkedésért.
Emberi eredetű üvegházhatású gázok: az emberi szén és egyéb gázokból származó hőenergia az 1800-as évi mintegy nulla szintről napjainkra körülbelül +3.1 Watt/m2-re emelkedett. Ez az érték évi szinten tovább emelkedik és ezzel körülbelül 95%-ban (vagy még ennél is nagyobb mértékben) felelős az elmúlt 200 évben a Földön végbement hőmérséklet emelkedésért.
2. Hűtő hatás:
A vulkánoknak időszakos hűtő hatása van azáltal, hogy aeroszolt, hamurészecskét és kén-dioxidot bocsátanak ki, amik megszűrik és elnyelik a napsugárzást. Ez a hűtő hatás azonban, melyet legutóbb az El Chicon 1982-es és a Pinatubo 1991-es kitörése idején észlelhettünk lokalizált, időszakos és rövid ideig tartó. Általánosságban véve a vulkánok hűtő hatása elenyésző.
Emberi eredetű aeroszolok a trópusi erdők, valamint szén és olaj égetéséből származnak és napjainkra meghaladják a vulkáni eredetű aeroszol hatásait. Ez a hatás elérte a -1.6 Watt/m2, amely eddig enyhítette az emberi eredetű üvegházhatású gázok hatását.
A nettó hőhatás meghatározása egyszerű összeadás és kivonás kérdése, amire a vulkánok, a napenergia sugárzásának ingadozása és az emberiség földművelési tevékenysége szinte semmilyen hatással nincsenek. Az emberi eredetű üvegházhatású gázok és az emberi eredetű aeroszolok hatásának van egyedül súlyos következménye a hőmérsékletre, melynek kiszámítása még egy kisiskolásnak sem okozna gondot:
+3.1 Watt/m2 üvegházhatású gázok által termelt hő
-1.6 Watt/m2 emberi eredetű aeroszolokból származó lehűlés
+1.5 Watt/m2 nettó hőtermelés
Mennyi is ez a hőmennyiség? Vegyünk például egy átlagos 1500 Watt teljesítményű szobai hősugárzót. A Föld felszíne 510 millió km2. Ezt szorozzuk be 1.5-el és megkapjuk hogy a nettó hőenergia körülbelül 765 millió Watt. Ez olyan mintha 500 milliárd elektromos hősugárzót helyeznénk el a Föld felszínén, földön, vízen egyaránt, 30 méterre egymástól és az év 365 napján napi 24 órában működtetnénk.
Ez a nettó globális energia az ipari tevékenységből és a szén-dioxid légköri felhalmozódásából ered. A napenergia sugárzásának ingadozása jelentéktelen ezen gázoknak a felmelegedésre való hatásához képest.
Nincs itt semmi félreértés, semmi ellentmondás, semmi rejtett adat. Ez nem bonyolult tudomány. Svente Arrhenius nagyjából ezeket az eredményeket jósolta meg több mint egy évszázaddal ezelőtt. James Lovelock hasonló eredményeket becsült a 60-as években. A tények ellenzői úgy puffognak, mint a 16. századi egyházi emberek, akik nem akarták elfogadni, hogy a Föld kering a Nap körül.
Visszacsatolási mechanizmus:
Sajnos ez egy sokkal összetettebb folyamat. A felmelegedés olyan folyamatokat indít be, ami még több hőt termel. 1800 óta a légkör szén-dioxid koncentrációja az akkori 280 milliomod térfogatrészről (ppm) körülbelül 400ppm-re nőtt, ám ez a magasabb hőmérséklet a permafroszt (az örökké fagyott altalaj) olvadását eredményezi, ami felengedéskor metánt(CH4) bocsát ki. A metán pedig egy erősebb üvegházhatású gáz, így a klímakutatóknak a „szén-dioxid egyenérték”(CO2e) úgy kell számolniuk, hogy a metán hatását is figyelembe veszik.
A tudósoknak számításba kell venniük az összes olyan mechanizmust, mely a felmelegedés hatására fokozódik, de az alábbiakat mindenképp:
1.A permafroszt felengedésének hatására kibocsátott metán
2.Albedó csökkenése, a Föld tükröződésének változása a jégfelület olvadásának hatására
3. Az aszályból és erdőirtásból eredő növényzetpusztulás
4. A felmelegedésből eredő tüzek, valamint
5. Melegedő vizek, melyek kevesebb szén-dioxidot kötnek meg.
A pontosabb CO2-e (szén-dioxid egyenérték) képletet használva, 1800 óta a légkör CO2-e koncentrációja 280ppm-ről 470ppm-re emelkedett, ami 68%-al növelte a légkör hőmegtartó képességét. A gázképződés azonban nem lineáris, sokkal inkább exponenciális, ami azt jelenti, hogy a gázok nem csupán felhalmozódnak, hanem a felhalmozódás mértéke is növekszik. Ezzel nem csupán a vesztünkbe rohanunk, de még fel is gyorsítjuk ezt a folyamatot, mint ahogy az az elmúlt 1000 év üvegházhatású gázkibocsátási adataiból is látható:
1000-1750: 279-275ppm (-4ppm) ~0.0ppm/év
1750-1850: 275-285.5ppm (+10.5ppm) +0.1ppm/év
1850-1950: 285.5-313ppm (+27.5ppm) +0.3ppm/év
1950-2012: 313-470ppm (CO2-e, +157ppm) +2,5ppm/év
Ebből látható, hogy a legtöbb változás 1950-től napjainkig következett be, de miután ezeknek a folyamatoknak a visszacsatolási mechanizmusa nem kontrollálható, az üvegházhatás növekedése a fosszilis üzemanyagok használatának csökkentése ellenére is tovább folytatódna. A Massachusettsi Műszaki Egyetem 2012-es előrejelzése alapján, gyors, világszintű változások nélkül az üvegházhatású gázok felhalmozódásának aránya 2100-ra megtriplázódik és eléri a +8ppm/éves szintet.
Ezek az adatok arra késztették a tudósokat, hogy újra megvizsgálják az erre az évszázadra várható hőmérséklet emelkedés mértékét. Az eddigi óvatos becslések általában lineárisak, de miután a gázképződés exponenciális folyamat, csakúgy mint a megfigyelhető átlaghőmérséklet növekedés és a metángáz kibocsátással járó jégolvadás, így a hőmérséklet változás előrejelzését a legutóbbi tanulmányokban felfelé módosították.
Visszafordíthatatlan globális hevülés
A MIT (Massachusettsi Műszaki Egyetem) Integrált globális rendszer modell (Integrated Global Systems Model (A.P. Sokolov, P.H. Stone, et. Al., American Meteorological Society’s Journal of Climate, 2009)) című, a jövő hőmérséklet emelkedésével foglalkozó átfogó tanulmányában megduplázta a 2003-as előrejelzéseket.
A Massachusettsi Műszaki Egyetem csoportja a modell 400 variációját futtatta le, megváltoztatva néhány olyan paramétert, mint az eltérő fizikai feltételek, emberi tevékenység hatásai, gazdaságpolitikai hatások és ehhez hasonlóak. Az előrejelzések közepesen megbízhatóan állítják, hogy CO2 koncentráció 2100-ra eléri az 550ppm-t, valamint 5.2 ˚C-os felmelegedést jósol, mely a 2003-as 2.4˚C-os becsléshez képest 90%-os valószínűséggel 3.5-7.4 ˚C közötti hőmérséklet emelkedést jelent.
Jelenleg a felmelegedésre irányuló jóslatok alsó határa 2100-ra, +2.4˚C. Ám nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ilyen alacsony is marad, ha nem teszünk azonnali és drasztikus lépéseket az olaj- és gázfogyasztás kiváltására.
Tehát az ENSZ arra irányuló terve, hogy a Föld felmelegedésének mértékét 2100-ra mindössze +2 ˚C-ra mérsékelje, máris kudarcba fulladt. Egy évszázadnyi tudomány és két évtizednyi ’klímakonferencia’ vallott kudarcot, csakúgy mint a világ kormányai és vállalatai. A +2˚C hőmérsékleti küszöb átlépésével a hőmérséklet emelkedés visszacsatolási mechanizmusának az elszabadulását kockáztatjuk. És ugyanezt a hatást érjük el azáltal, hogy egyre valószínűbb a Föld +5.2˚C-os átlagos felmelegedése.
A globális felmelegedés az elmúlt 65 millió év legnagyobb fajkipusztulásához vezet. A Föld korábban is keresztülment már hasonló kaliberű változáson, ám az emberiség még nem. A földtörténeti jelenkor elmúlt 12 ezer évében az emberiség egy viszonylag stabil környezetben alakította ki a mezőgazdasági termelést, a városi életet és az ipari technológiát. Ám az elmúlt 200 évben ezt a stabil környezetet kibillentettük az egyensúlyából azzal, hogy mérgező anyagokkal árasztottuk el a földeket, a vizeket, a levegőt, valamint elsavasítottuk az óceánokat és kipusztítottunk több millió fajt. Gyerekeink egy bizonytalan és aggasztó jövő elé néznek.
Mint ökológus az 1970-es években úgy véltem, hogy az emberiség reagálni fog az ökológiai szükségletekre, ahogy tette azt a társadalmi szükségletek esetében. Hogy kialakul majd egy ökológiailag tudatos társadalom, ahogy annak idején a demokrácia, a polgári jogok vagy a női egyenjogúság. Talán a természetünkből fakadó optimizmus és jó szándék elhitette velünk, hogy a dolgok változni fognak, az adatok azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Most úgy tűnik, hogy ez az optimizmus hiábavaló volt. Az ökológiai mozgalomnak egyetlen esélye maradt, ám sokkal nagyobb a kockázat, és ahhoz, hogy eredményt érjünk el, szigorúbban kell eljárnunk.
fordította: Saci
