A 2011. március 11-én kezdődött fukushimai atomkatasztrófa rémületes időszak volt az egész világ számára. Egyes korai beszámolók írtak arról a sugárzásról, amit a szél az USA és Kanada nyugati partjaiig is elvitt és több nemzetközi cég elmenekítette a személyzetét Japánból. A reaktorok hűtésére tett drámai kísérletek közepette a japán hadsereg több tonna tengervizet zúdított le a helikopterekből.
Sokunk számára e pillanatok rettenetes és kényszerítő volta már régóta elhalványult: sok minden történt az azóta eltelt két évben. De a fukushimai katasztrófa mégsem ért és sohasem fog igazából véget érni. Bár sok a hihetetlen és nem korrekt dolog Fukushimával kapcsolatosan, van azért néhány olyan valóban sokkoló tény, amiről nem szabad megfeledkezni:
- A General Electric és a Hitachi korábbi alkalmazottai besúgókká váltak a fukushimai reaktorok tervezési és működési hibáinak a felfedése kapcsán
Az 1970-es évek elején Dale Bridenbaugh egykori General Electric alkalmazott a fukushimai erőműben használt GE reaktor repedéseit vizsgálta többedmagával. Azután az 1986. évi csernobili katasztrófát követően Mitsuhiko Tanaka, egy volt nukleáris energetikai mérnök egy konstrukciós probléma illegális elkendőzését találta egy, a Hitachi által épített nyomástartó edényben. "Ha az értékek elérnek egy bizonyos magas értéket, akkor a cég már nem választhat a között, hogy mi a biztonságos és mi a törvényes. Tehát az atomenergia ipar jellege és a Tanaka sztori még egy másik nagyon ijesztő példa arra, ahogyan az atomerőművek a saját profitjukat a biztonság elé helyezik.
2. A Vörös Kereszt a fukushimai katasztrófát "folyamatosan fennálló humanitárius katasztrófának" minősíti.
Képzeld el, hogy olyan hirtelen kell elhagynod az otthonod, hogy a házi állataidat is ott kell hagynod. Azután képzeld el azt is, hogy azt mondják neked, hogy hosszú évtizedekig sem lakhatsz az otthonodban. De nehezen juthatsz hozzá az ott hagyott tárgyaidhoz is, mert veszélyes hosszú ideig ott tartózkodni, hiszen akkor túl nagy sugárzásnak leszel kitéve. Várnod kell még két évig, de ez alatt az idő alatt sem kapsz elegendő kártérítést ahhoz, hogy teljesen újjáépítsd az életed egy olyan helyen, ahol az biztonságos lenne.
Ez a valóság most 160. 000 olyan ember számára, akiket evakuálásra kényszerítettek. Két évvel később ezek az emberek még mindig átmeneti otthonokban élnek, elvesztették az állásukat és elszakították őket a közösségeiktől és a családjuktól.
3. A fukushimai evakuáltak nehezen jutnak hozzá a kártérítésekhez.
A kitelepítettek már két éve élnek elfeledettségben és ehhez az is hozzáadódik, hogy nehezen jutnak hozzá a kárpótláshoz. Azok a kitelepítettek, akik elfogadtak egy bizonyos kompenzációs összeget, mondjuk azért, mert gyermeket vártak vagy kisgyermekük volt a katasztrófa idején, a pénz elfogadásával elvesztették a további perekhez való jogukat. A Tokiói Elektromos Művek (TEPCO) kártérítési feltételekért felelős vezetői egy alkalommal azt mondták, hogy a baleset okozta betegségből származó jövőbeni kártérítést nem kapják meg az emberek, azután egy másik alkalommal meg azt, hogy nem utasítottak el egy jövőbeli igényt sem.
A kárpótlás eljuttatásának a feltételei nem egyértelműek a fukushimai menekültek számára, mindezzel plusz zavart és stresszt okozva nekik. Miközben a 60 oldalas kártérítési igénylőlapot töltögetik ki, azt látják, hogy míg a korábbi életük megsemmisült a katasztrófa során, addig az olyan nukleáris nagyvállalatok bevétele, mint a Hitachi, General Electric és a Toshiba, mit sem csökkent.
4. A Toshiba és a Hitachi, két fukushimai reaktorgyártó cég most a katasztrófa nyomainak az eltakarításából húz hasznot.
Valójában fizetnek a Toshibának és a Hitachinak azért, hogy takarítsák el a saját atomhulladékaikat. Tehát ezek a cégek kétszeresen húznak hasznot Fukushimából: először a reaktorok építéséből és fenntartásából, utána pedig ugyanezen reaktorok eltakarításából. Minő érdekes egy üzleti modell!
Hogyan tehetik ezt meg?
Védik őket azok az 1950-es években kidolgozott, mára már poros és elavult nukleáris felelősséget meghatározó törvények, amelyek szerint az atomkatasztrófáért járó kárpótlás terheit az atomerőműveket működtetőkre (esetünkben a TEPCO) hárítják, miközben az atomreaktorokat tervező vagy szállító cégeket megkímélik a fizetéstől, függetlenül a katasztrófában való részvételüktől. Fukushima után a TEPCO nem tudta fedezni az atomkatasztrófa költségeit, ezért államosították és a költségek többségét a kormányra és vele a japán társadalomra hárították. Ez a helyzet Japánban, és a nukleáris felelősségvállalást szabályozó törvények szinte ugyanilyenek számos más országban is.
Ha az atomenergetikai cégek nem felelősek az atomkatasztrófák óriási költségeiért, akkor mi ösztönzi őket a katasztrófák elkerülésére? Semmi. Ez a méltánytalan helyzet változhat. India olyan szigorú nukleáris felelősségvállalási törvényt alkotott 2010-ben, amelyik felelőssé teheti a nukleáris energia-ellátó cégeket egy atomkatasztrófa okozta károkért. A múlt héten a General Electric ügyvezető igazgatója bevallotta, hogy ameddig ez a törvény érvényben lesz, a General Electric nem vesz részt az indiai atomüzletben.
Ha színvallásra kényszerítik őket, a legtöbb cég ugyanerre a következtetésre jut majd, hiszen a nukleáris kockázat költsége még mindig túlságosan magas.
Fontos lépés az atomenergetikai cégek atomkatasztrófákért felelőssé tételében az, hogy a közvélemény megismerje és megértse ezt a méltánytalan helyzetet - és Te is segíthetsz.
fordította: Margit
