A polgári engedetlenség hagyománya újra fellángolóban van[M1] . Egyre inkább szükség van rá, a tettekre hívó szót pedig nem lehet figyelmen kívül hagynunk. Az erőszakmentes közvetlen akciókkal (vagy másképpen szólva aktív erőszakmentességgel) újból egyensúlyt teremthetünk egy olyan világban, ahol jogainkat egy óriási hatalommal bíró gazdasági elit tagjai bitorolják, és saját érdekeiket előtérbe tolva arra is hajlandók, hogy a rövid távú nyereség és profit oltárán feláldozzák gyermekeink jövőjét.
(A képen szerzőnk mássza meg a Gazprom olajfúrótornyát.)
Az elmúlt évtizedekben az emberiség sok fontos harcának alapját a békés polgári engedetlenség jelentette: példaként említhetjük a dél-afrikai apartheidellenes mozgalmat, az amerikai polgárjogi mozgalmat, vagy a Ghandi vezette küzdelmet a brit gyarmati rendszer ellen Indiában.
Képzeld el, milyen volna a világ polgári engedetlenség és aktív erőszakmentesség nélkül. És ha ez túlságosan elvontnak tűnik, akkor próbálkozz a következővel: képzeld el úgy világot, hogy a nőknek még most sincsen szavazati joga, hogy a faji alapú szegregáció és az intézményes bűnözés az úr, vagy hogy földünket behálózza a brutális gyarmati elnyomás, a szélsőséges egyenlőtlenség és a társadalmi igazságtalanság. És bár bizonyos helyeken már a múlté a kirívó társadalmi különbségek vérlázító kora, ne felejtsük el, hogy még mindig túlságosan sok helyen ez a kifordult valóság számít normálisnak.
A tettek többet érnek a szavaknál, és most, hogy bolygónkat a féktelen környezeti és társadalmi kizsigerelés fenyegeti, szükség is van a tettekre – jobban, mint eddig bármikor. A Greenpeace munkájának szíve-veleje a polgári engedetlenség és az erőszakmentes közvetlen akciózás, mindez tulajdonképpen a Greenpeace örökségének, történelmének fontos része – egyben a sorsunk és küldetésünk. A polgári engedetlenséghez nem hősök kellenek – csupán hétköznapi nők és férfiak, akik kimondják: „elég volt!”. A Greenpeace-es közvetlen akciók során kétszer jártam a Jeges-tenger dermesztően hideg vizein, olajfúró tornyokat másztam meg, több millió aggódó embert képviselve, akik szerint az északi-sarki olajfúrás őrült dolog és meg kell állítani. Még a börtönt is megjártam – de a küzdelemnek nincs vége. Továbbra is támogatom a „Mentsük meg az Északi-sarkot[M2] ” mozgalmat, hogy megálljt parancsolhassunk a nagy olajcápák felelőtlen garázdálkodásának. De ez nem csupán a nagy olajvállalatok megállításáról szól, hanem arról, hogy a jövő generációi számára megteremtsünk egy békés, igazságos és méltányosságon alapuló világot.
Úgy tűnik, a polgári engedetlenség sokkal hatékonyabban eljut a politikai vezetők tudtáig, mint más módszerek, és a hozzá kapcsolódó társadalmi nyomás képes átfordítani a közvéleményt, továbbá egyensúlyba rendezheti az eltolódott hatalmi viszonyokat a kisemberek és olyan gazdag magáncégek között, melyek a rövidtávú profit érdekében feláldozzák a hosszútávú környezetvédelmi megfontolásokat. Így a politikai vezetők belátják, hogy muszáj meghallgatniuk az embereket – ha nem is azért, mert belátják ennek szükségességét, hát azért, mert félnek, hogy elveszítik mandátumukat és pozíciójukat.
Hatalmas köszönet jár Nektek, aktivistáknak, akik előremozdítjátok a környezetvédelem ügyét, legyen szó akár a Shell olajkatasztrófa következményeitől szenvedő nigériai helyi közösségek védelméről, vagy az USA-ban a Keystone XL olajvezeték „megfúrásáról”. A polgári engedetlenség egyre jobban begyűrűzik – de sokkal több kell ahhoz, hogy elkerülhessük a klímakatasztrófát és a környezet tönkretételét. Ezért, kérlek, csatlakozz Te is, és lendüljünk együtt akcióba!
Kumi Naidoo –
Az 1965-ben született Kumi Naidoo Dél-Afirkából származik, és 2009 óta a Greenpeace International igazgatója.
