Egyik aktivistánk, Bence szeptember végén Bulgáriában vett részt egy erőszakmentes demonstrációban az Északi-sarkvidék megóvásáért. Az ő beszámolója következik.
Amint mászok fel a tetőre, hátamon egy cirill betűs „GAZPROM – ВЪН ОТ АРКТИКА!” (Gazprom – vonulj ki az Északi-sarkról) feliratú transzparenssel, egy tévéstáb interjút akar készíteni velünk. Eléggé groteszk helyzet. Eközben a többi, különböző nemzetiségű aktivista láncolja magát a benzinkút töltőstandjaihoz „Engedjék szabadon a Greenpeace-aktivistákat” feliratú bannereket tartva, ellehetetlenítve ezzel a tankolást. Bolgár természetvédő társam gyorsan megválaszolja a kérdéseket, s pár perc múlva bontjuk is a transzparenst Bulgária egyetlen Gazprom benzinkútja főépületének tetejéről.
Az olajvállalat a tervek szerint 2014-ben már kereskedelmi céllal végez olajfúrásokat a sarkvidéken. Ez, valamint a 30 békés környezetvédő méltánytalan oroszországi letartóztatása sarkallta tettre a Magyarországról, Ausztriából, Bulgáriából, Szlovákiából és Szlovéniából érkező zöldeket.
„Az északi-sarkvidéki olajfúrás súlyos környezetvédelmi kockázatot jelent, amelyet azonnal meg kell szüntetni. Ezt az egyedi, érintetlen térséget globálisan védett területté kellene nyilvánítani – kizárva onnan az azt tönkretenni szándékozó piszkos olajvállalatokat. Az Északi-sarkvidék mindannyiunk számára fontos: hűvösen tartja az egész bolygónkat, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megőrizzük” – magyarázza az újságírók hadának Denitza Petrova, a Greenpeace bulgáriai kampányosa.
A gyorsan kiérkező biztonsági őrök után, lassan, egyesével szállingózva jönnek a helyszínre a rendőrök, akik láthatóan nem nagyon tudják, mit kezdjenek a helyzettel, lévén a jelenlegi a második ilyen jellegű demonstráció Bulgária történetében. Nagyjából kettő–két és fél óra elteltével felszólítanak minket a helyszín elhagyására, aminek sajnos az időközben meghibásodott létra miatt nem tudunk eleget tenni. Idővel megérkezik a tűzoltóság is, akik hozzálátnak a lentiek láncának szétvágásához. Még a hidraulikus erővágóval is izzadnak. Ezt követően feljönnek értünk a tetőre, ahonnan az indokoltnál nagyobb mértékben túlbiztosítva segítenek a földre, majd a rabszállítóba kísérnek minket.
Az őrsön nagyjából húsz perc alatt elintézik a kötelező papírmunkát, majd közlik, hogy innentől nem akarnak az üggyel tovább foglalkozni, így hát megbeszéljük történelmünk közös pontjait, a környezetszennyezés veszélyeit, és az élet egyéb nagy kérdéseit. A rendőrök rendkívül szívélyesek, a jó beszélgetés elmaradhatatlan kísérőjeként előkerül pár üveg bor is, amit igen komoly erőfeszítéssel sikerül csak visszautasítani. Hát ez lenne a Balkán… Végeredményben a rendőrök egyetértettek céljainkkal, s a másnapi tárgyaláson a bírónő is megerősítette, hogy nem tettünk semmi rosszat.
A történet itt végződne, de mégsem; míg a célt el nem érjük, végről nem beszélhetünk. Kérlek, írd alá petíciónkat a sarkvidék megvédéséért, és az Oroszországban letartóztatott 30 aktivista szabadon engedéséért!
