Greenpeace Magyarország

Ahogy a Krím-félsziget miatt nőtt a feszültség Oroszország és a Nyugat között, Oroszország Ukrajna földgázellátásának leállításával fenyegetett, és az orosz földgázóriás Gazprom 44%-kal megemelte az ukrajnai árakat.

Tartalomjegyzék

• Miért is fontos ez?
• Mennyire valószínű, hogy Oroszország leállítja Európa földgázellátását?
• Milyen javaslatok vannak az asztalon?
• Valós alternatíva-e az LNG?
• Mi a helyzet a szénnel?
• Mi a helyzet a rétegrepesztéssel?
• És az atomenergia?
• Az energiahatékonyság és a megújuló energia révén csökkenthető a gázimport?
• Mi a helyzet a több (és jobb) összeköttetéssel?

Miért is fontos ez?

Az EU gázellátásának körülbelül 30%-a – 2012-ben 130 milliárd köbméter – Oroszországból érkezik, s a földgázimport nagyjából 15%-a Ukrajnában található vezetékeken halad át.

A Bloomberg 2011-es jelentése szerint az Európába irányuló orosz földgázeladások értéke 57 milliárd dollárra rúgott, melyből megközelítőleg 31 milliárd dollár ment a Törökországon kívüli európai országokba.

2012-ben az EU összesen 545 milliárd eurót (nettó 421 milliárd euró) költött energiaimportra, és – a 2010-es kőszén-, kőolaj- és földgázbehozatal nagyjából egyharmadát adó – Oroszország a gazdasági blokk legnagyobb exportőre.

Ha a Kreml tényleg elzárja a gázcsapokat, az egyes európai országokat jobban fog sújtani, mint másokat, ahogyan az az ING Bank elemzőinek alábbi ábráján látható.

Mindez Közép- és Kelet-Európa országait érinti a legérzékenyebben. Magyarország és Szlovákia például energiafelhasználásának közel harmadát orosz forrásból biztosítja. Ugyanakkor az Egyesült Királyság és Spanyolország a 2012-es adatok szerint szinte semmit nem kapott közvetlenül Oroszországból, míg Németország elsődleges energiaforrásainak körülbelül 8%-át hozta be Oroszországból (gázbehozatalának 36%-át).

A Gazprom állítása szerint az Egyesült Királysághoz hasonló országok közvetett módon földgázuk legalább 15%-át más országokon, pl. Németországon keresztül, de ugyancsak Oroszországból vásárolják. Az EU földgázkitermelése ugyancsak csökken: az északi-tengeri olaj- és gázkitermelés visszaesése miatt Dánia a múlt évben nettó importőrré vált.

Az EU – az enyhe télnek köszönhetően – rekordszintű földgázkészletei miatt az elemzők megosztottak a tekintetben, hogy Európa meddig is tarthatna ki az orosz gázellátás teljes leállása esetén, Kelet-Európa egyes részein ellátási gondokkal küszködve.

Mennyire valószínű, hogy Oroszország leállítja Európa földgázellátását?

2006 és 2009 januárjában Oroszország elzárta az Ukrajnán keresztül haladó földgázellátást, emiatt rövid időre megugrottak az EU-ban a földgázárak, ám ettől eltekintve Oroszország megbízható ellátónak bizonyult.

Jelenleg az orosz földgáz csupán egy része halad át Ukrajnán, az pedig továbbra sem valószínű, hogy Oroszország teljesen elzárná a csapokat. Az egyenlet orosz oldalán, úgy tűnik, előnytelen volna leállítani az Európába irányuló gázellátást, amíg Oroszország állami bevételeinek nagyjából felét az olaj- és gázbevételek teszik ki, és az export megközelítőleg 70%-át az olaj- és gázkivitel adja. Ahogy Angela Merkel német kancellár megjegyezte, Oroszország még a hidegháború legsötétebb időszakában is exportált földgázt Európába.

Ráadásul napjainkban több európai szállítási útvonal is elérhető.

Milyen javaslatok vannak az asztalon?

A politikai vezetők eltérő megoldásokat szorgalmaztak az EU energiabiztonsági problémáinak megoldására.

Középtávon: az EU-vezetők jelenleg tárgyalják a következő időszakra vonatkozó energia- és éghajlat-változási célkitűzéseket, melyek magukban foglalhatják a gázfelhasználás energiahatékonyság és megújuló energiaforrások révén való csökkentését is.

Mindazonáltal a vezetők az orosz földgáz egyéb fosszilis tüzelőanyagokkal való helyettesítését is fontolóra veszik, bár ezek többsége vagy bonyolult, vagy drága – máskülönben már bevezettük volna.

Az EU-tisztviselők például március 26-án arra kérték Barack Obama amerikai elnököt, hogy támogassa az Atlanti-óceánon áthaladó, palagázból származó LNG (cseppfolyósított földgáz) ellátást – az exportinfrastruktúrát ugyanakkor még ki kellene építeni.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök a kőszén európai „rehabilitálását” sürgette, szorgalmazta a rétegrepesztéses eljárást és az LNG-behozatalt is, illetve – az orosz ellátás leállítása esetén a gáztárgyalások lefolytatása végett – az EU-s energiauniót. Lengyelország az áramfogyasztás több mint 80%-át már most is kőszénből biztosítja, de a fűtést jórészt földgázzal oldja meg.

Mindeközben az Egyesült Királyságban David Cameron miniszterelnök úgy érvelt, a rétegrepesztés a válasz az energiabiztonság problémájára, valamint Angela Merkel német kancellár is a rétegrepesztés mellett lépett fel – noha szociáldemokrata környezetvédelmi minisztere nemrégiben gyakorlatilag annak törvénytelenné nyilvánítását hirdette.

Valós alternatíva-e az LNG?

Elméletben igen. Az európai LNG (cseppfolyósított földgáz) terminálok évente akár 199 milliárd köbméter földgázt is importálhatnak. Ez meghaladja az oroszországi import jelenlegi mennyiségét. A Krím-félszigeti válság eredményeképpen a tengeri úton érkező LNG-behozatal bővülése várható.

A politikai érdeklődés kereszttüzében – a tengeri úton szállított gázexport növelését tervező – Egyesült Államok áll. Az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi megállapodás kidolgozása folyamatban van, ez megnyithatja az utat az import előtt, és a két gazdasági blokk környezetvédelmi előírásainak összehangolását is előmozdíthatja.

Ám az LNG-kivitel a rétegrepesztéses eljárás további terjedését és/vagy magasabb gázárakat eredményezhet az USA-ban. Ezen túl, az Atlanti-óceán mindkét oldalán újabb LNG terminálok és vezetékek építése válna szükségessé, az európai országok számára pedig az LNG az orosz földgázhoz képest drága lenne. Még ha gazdasági értelemben véve jó döntés is volna, az amerikai gáz Európába érkezésére néhány évet akkor is várni kellene.

Ezen problémák miatt rövid távon Katar és Észak-Afrika jóval valószínűbb exportpartner, a geopolitikai kockázat dacára is. A Bloomberg szerint az orosz gáznak a világ egyéb részeiről származó LNG-vel való helyettesítése érdekében ugyanakkor az európai földgázárakat kétszeresére kellene emelni. A globális gázpiacon erős a verseny, Japánhoz és Kínához hasonlóan az ázsiai országok egyre inkább versenybe szállnak az import gázért.

E lehetséges megoldás további akadálya, hogy Európában a terminálok és vezetékek elhelyezkedése nem feltétlenül a legalkalmasabb arra, hogy a gázt minden európai országba eljuttassa, különösen egy elhúzódó orosz leállítás esetén. Az EU készletei néhány hónapig kitartanak ugyan, ám ezt követően igen bonyolulttá válnának a dolgok.

Mi a helyzet a szénnel?

Egy másik lehetőség az orosz gázról a kőszénre váltás lenne, de a végzetes éghajlatváltozás megelőzése szempontjából nyilvánvalóan nem ez a legjobb megoldás.

Bizonyos fokig azonban ez már a valóság. Az elmúlt öt-hat évben az alacsony szénárak és a viszonylag magas gázárak következtében Európa – jórészt a gáz kárára – egyre több szenet használ energiaforrásként, ezzel jócskán megnehezítve, hogy az EU a szennyezőbb széntől még inkább a gáz irányába mozduljon el.

A német Frauhnhofer Intézet által készített tanulmány, illetve a brit kormány külön jelentése egyaránt azt sugallja, hogy az új szénerőművek költségesebbek lennének, mint az onshore (parti) szélparkok. A jövőben várhatóan az erőművek termelte széndioxid-kibocsátással kapcsolatos költségek emelkedésére kell számítanunk.

Ugyanakkor van egy másik, ennél sokkal alapvetőbb probléma. Oroszország szenet is exportál az Európai Unióba (az EU igény közel 27%-át), melynek jelentős része – az EU két legnagyobb szénfelhasználójának minősülő – Lengyelországba és Németországba, illetve az Egyesült Királyságba irányul.

Mi a helyzet a rétegrepesztéssel?

A rétegrepesztéssel kinyerhető energiaforrások mennyisége jelen pillanatban ismeretlen; eddig több jelentés készült, mint ahány próbafúrást végeztek.

Az első bizonyítékok szerint ugyan ki lehetne nyerni némi gázt, ám túl drágán, túl keveset és túl későn, hogy az az EU-ba irányuló orosz importra jelentős befolyással lehessen.

A Pöyry tanácsadó cég energia-szakértőinek iparági támogatással készült tanulmánya az európai palagáz-lehetőségekről azt mutatja, hogy az ellátás nagyjából egy évtizeden belül működhet megfelelő mennyiségben.

Úgy érvel, hogy 2030-ig a palakitermelés kevesebb gázt biztosítana, mint most Oroszország, az EU gázimport-függőségét akár 10-18%-kal csökkentené.

Az E3G agytröszt ugyanezen aggályokat visszhangozza a rétegrepesztéssel kinyerhető európai gáz viszonylag kis mennyiségét illetően, megjegyezve: „Még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is, 2030-ig várhatóan az európai gázkereslet mindössze 10%-át lehetne palagázból fedezni. A legtöbb hírmagyarázó egyetért abban, hogy a 2030-as céldátumra vonatkoztatva a 2-3%-os becslés közelebb áll a valósághoz.”

Valóban, még a legoptimistább forgatókönyvek megvalósulása esetén is, a Pöyry készítette tanulmány szerint még egy palagáz-forradalom is csak 2030 után lenne hatással az oroszországi importra, mivel a palagáz drágább lesz az orosz importnál.

Ahogy a palagázról szóló Pöyry-jelentés szerzője a The Guardian napilapnak elmondta: „Nincs semmi, amely ilyen szintű palagáz-kitermelés esetén csökkenteni fogja az Oroszországtól való függőség jelenlegi mértékét. Sőt, valójában az idővel még fokozódni is fog. Ahelyett, hogy a palagáz-kitermelés növekedését tervezgetjük, inkább több energiahatékonysági intézkedést kellene bevezetnünk.”

Az Ernst & Young 2013-as jelentése szerint „az európai palagázüzlet fellendülése az egyetlen energiaforrástól való túlzott függőség révén gyakorlatilag gyengítené az európai energiabiztonságot.” Az ellátásbiztonság az ellátási források diverzifikálása útján érhető el – tette hozzá.

És az atomenergia?

Az európai erőművek jelenleg 44%-a több mint 30 éves és megérett az üzemen kívül helyezésre, mivel élettartamuk meghosszabbítása biztonsági kockázatot jelent és növeli a költségeket. Eközben az Európában (Finnországban, Franciaországban és Szlovákiában) épülő három atomerőmű költségvetését jelentősen túllépték, műszaki nehézségek támadtak és az építés időben is elhúzódik.

Az energiabiztonság vonatkozásában, a nukleáris energia előállításához használt szinte összes urán az EU-n kívülről érkezik – 27%-a éppen Oroszországból. A főbb exportőrök között Niger, Kazahsztán, Ausztrália, Kanada és Namíbia említhető.

Az energiahatékonyság és a megújuló energia révén csökkenthető a gázimport?

Alternatívát jelent a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentése, illetve azok helyettesítése más energiaforrásokkal.

A jelenlegi válság éppen akkor ütött be, amikor napirenden van az EU vezetőinek döntése a 2030-ig szóló éghajlat-változási, energiahatékonysági és megújuló energia célkitűzésekről.

A fokozott energiahatékonyság (a gázfelhasználás gyors csökkentésének egyetlen eszköze) és a megnövekedett megújulóenergia-felhasználás (már most is a leggyorsabban bővülő energiaforrás az EU-ban) csökkenteni fogja az európai földgázfelhasználást.

Az Európai Bizottság hatástanulmánya szerint az ambiciózus és kötelező megújuló és energiahatékonysági célkitűzések az európai gázfelhasználás nagyjából 28-29%-os csökkentését eredményezhetnék (lásd az ábrát).

A Föld Barátai (Friends of the Earth) nemzetközi környezetvédő szervezet megrendelésére készült 2012-es tanulmány azt mutatja, hogy az energiahatékonysági intézkedések révén az EU mintegy 200 milliárd eurót takaríthatna meg, míg a szénerőművek bezárásával a megújuló források bővítése „szénmentesítené” az energiaszektort.

A Bizottság a belföldi széndioxid-kibocsátás 40%-os csökkentését és kötelező EU-szintű célkitűzés bevezetését javasolta, hogy a megújuló energiaforrások részaránya 2030-ra legalább 27%-ra emelkedjen. Ugyanakkor a Bizottság kizárta a nemzeti szintű megújuló célkitűzések rögzítését, és a folyamatban lévő felülvizsgálatra tekintettel elhalasztotta az energiahatékonysági célkitűzésekről szóló vitát.

Míg minden forgatókönyv csökkentené a gázfelhasználást, az üvegházhatású gázok kibocsátása vonatkozásában egy szerényebb célkitűzés (megújuló vagy energiahatékonysági célkitűzések nélkül) csupán erősen korlátozott hatással bírna, ha az energiafelhasználás mérséklése vagy a tiszta energia helyett inkább gázerőművek vennék át a bezáró EU-s szénerőművek helyét.

A zöld szervezetek az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 55%-os csökkentésére szólítottak fel, valamint a 45%-os megújuló és 40%-os energiahatékonysági célkitűzések mellett érvelnek a 100%-ban megújuló energia elérése érdekében.

Némely ország, mint például az Egyesült Királyság kitart a nukleáris energia mellett, bár ez továbbra is hosszabb távra szóló opció marad – az első új brit erőművet 2023 előtt nem helyezik üzembe.

Mi a helyzet a több (és jobb) összeköttetéssel?

Okos áramhálózatok, az energiaigény mérséklése, gáztámogatás és az áramhálózat működésének jelentős megváltoztatása révén 2030-ra az Európában felhasznált áram 77%-át lehetne biztosítani megújuló forrásból – derül ki az Energynautics tanácsadó cég a Greenpeace számára készített, nemrég nyilvánosságra hozott elemzéséből, mely a 2011-től vizsgált időjárási adatokon és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) adatain alapul.

A modell szerint az országonkénti tervezés helyett páneurópai megközelítés alkalmazásával, illetve egy viszonylag új típusú villanyvezeték használatával az új megújulók hálózatba való bekapcsolásának költsége jelentősen csökkenthető.

Ez azt jelenti, hogy Európa áramfelhasználásának háromnegyedét megújuló forrásból lehetne fedezni alig valamivel többért, mint amennyit az országok jelenleg – a megújuló forrásból származó áram csupán 37%-át szállító – hálózatok fejlesztésére szánnak.

Az eredeti cikket Christine Ottery újságíró, a Greenpeace Egyesült Királyság Energydeskjének szerkesztője írta.