Kumi Naidoo, a Greenpeace International ügyvezető igazgatója kiértékeli a párizsi klímacsúcs eredményeit.

„Gyakran úgy tűnik, hogy az ENSZ országai semmiben nem értenek egyet, azonban most majdnem kétszáz ország küldöttei gyűltek össze, és kötöttek megállapodást. A mai napon az emberiség egyesítette erőit egy közös cél érdekében. Azonban az igazán fontos az, hogy mi történik a párizsi konferencia után.”

„A párizsi megállapodás csupán az első lépés egy hosszú úton. Bár vannak benne olyan szakaszok, amelyek dühvel és csalódással töltenek el, mindazonáltal az egyezmény komoly előrelépés. A megállapodás önmagában nem fog minket kihúzni a gödörből, de könnyebbé teszi majd a kimászást belőle.

Az egyezmény kitűzi a 1,5 Celsius-fokos maximális hőmérséklet-emelkedést, azonban a vállalt emissziós célkitűzések inkább a 3 Celsius-fok felé visznek. Ez súlyos probléma, de létezik megoldása. A megújuló energiák szerte a világon egyre nagyobb teret nyernek, de most kell, hogy igazán eljöjjön az idejük. A párizsi megállapodás csupán ezt az egyetlen technológiát említi. A megállapodásban hatalmas űrök vannak, ezek azonban kitölthetők a tiszta energia segítségével. A megújulók elterjedése és a hőmérséklet emelkedése versenyeznek egymással, és a párizsi megállapodás hatalmas lendületet adhat a megújuló energiák számára. A klímaválság elleni intézkedések nagyon lassan születnek meg, de Párizsban legalább beindult valami.

Nincs okunk nagy ünneplésre, mivel a klímaválság következményeinek már így is túl sokan estek áldozatul, és sokak élete most is veszélyben forog a hőmérséklet emelkedése miatt. Sürgősen kell cselekednünk. A klímaváltozás órája ketyeg, és az utolsó pillanatban vagyunk, hogy cselekedjünk.”

Kumi Naidoo további nyilatkozatai itt olvashatók.

A kormányoknak most felül kell vizsgálniuk rövid távú vállalásaikat, és össze kell hangolniuk azokat a megállapodásban szereplő új célokkal. Át kell alakítaniuk az energiapolitikájukat, hogy a megújulók nagyobb szerepet kaphassanak. 2020-ig véget kell vetni a fosszilis energiahordozók támogatásának, valamint az erdők irtásának.

A párizsi megállapodás nemzetközi egyezmény, így jogilag kötelező érvényű. Azonban a nemzeti célkitűzések (INDC-k), valamint a pénzügyi kötelezettségvállalások jogilag nem kötelező érvényűek. Főként ez volt az ára annak, hogy az Egyesült Államok is alá tudja írni a megállapodást.

Az úgynevezett „Hosszú távú célkitűzést” látszólag érthetetlen nyelven fogalmazták meg („a 21. század második felére az emberi eredetű kibocsátások mértéke egyensúlyban kell legyen azzal, amit a bioszféra természetes úton semlegesíteni tud”), azonban ez együtt a 1,5 Celsius-fokos határértékkel azt sugallja, hogy a célkitűzések szerint 2060 és 2080 között nullára kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fosszilis energiahordozókat 2050-ig ki kell vezetnünk.

Az őslakos népek jogai bekerültek a megállapodás preambulumába, valamint az Adaptáció részbe is. Ezen jogok felismerése és elismerése szintén nagyon fontos eredmény. Ugyanakkor nincs biztosítva, hogy az őslakos népek megkapják a nekik kijáró védelmet, holott az erdők védelme is kulcsfontosságú lesz a 1,5 Celsius-fokos cél elérésében. A párizsi megállapodás elismeri, hogy az országoknak tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, és elő kell segíteniük azok érvényesülését a klímaválság elleni intézkedések során.

A konferencián elhangzott számos jó kezdeményezés a megújulókkal kapcsolatban – igaz, a hivatalos megbeszélések keretein kívül. Ezek közül csupán néhányat említünk, például India napenergia-kezdeményezését, az afrikai megújulóenergia-kezdeményezést, valamint több mint 1000 város polgármesterének elköteleződését a 100 százalékos megújuló energián alapuló jövő mellett.

Magában a megállapodás szövegében a megújuló energia úgy szerepel, mint eszköz ahhoz, hogy a fenntartható energia mindenki számára elérhető legyen a fejlődő országokban, főképp Afrikában, a megújuló energiaforrások fokozott használata révén.