Tavaly 197 ország írta alá a történelmi jelentőségű párizsi klímaegyezményt. A szerződés ma, november 4-én lép életbe – a nemzetközi szerződések történetében rekordgyorsaságú ratifikációs folyamat után.
Óriási, világméretű mozgalom tette lehetővé ezt a sikert, amelyben haladó önkormányzatok, államfők, progresszívan gondolkodó vállalkozások és nagyvállalatok egyaránt kivették a részüket. A mozgalom kulcsszereplői azonban a hétköznapi emberek voltak, akik folyamatos nyomást gyakoroltak: hangot adtak az álláspontjuknak, és petíciókkal bombázták a kormányaikat, tiszta és biztonságos éghajlatot követelve.
A párizsi klímaegyezmény nem csupán a ratifikáció gyorsasága miatt történelmi jelentőségű. Eddig példátlan nemzetközi együttműködés jött létre, hogy az országok átlátható, mérhető, és számonkérhető módon vegyék fel a küzdelmet a legnagyobb veszéllyel, amely jelenleg bolygónkat fenyegeti.
Az egyezmény számos hosszú távú célkitűzést tartalmaz, például:
- a globális kibocsátások nullára csökkentése,
- a fosszilis energiaforrások pénzügyi támogatásai helyett a megújulók finanszírozása,
- nemzeti megújulós akciótervek végrehajtása,
- a szén-dioxid-kibocsátások beárazása,
- a legszennyezőbb iparágak szabályozása, valamint
- a klímaváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztése.
Világszerte emberek százezreinek egyre növekvő mozgalma lépett fel az azonnali és alapvető változásért. Ennek is az eredménye az, ami Párizsban történt. A klímaegyezménynek pedig kimondott feladata is, hogy felgyorsítsa ezt a folyamatot, és további változásokat generáljon.
Ma már nem pusztán a szinte teljes tudományos szféra vagy a Greenpeace-hez hasonló környezetvédő szervezetek értik és üzenik, hogy az átalakulás elkerülhetetlen. Kormányok, polgármesterek, különféle területek szakemberei és komplett iparágak készek együttműködni azért, hogy a helyes irányba billentsék a dolgokat. A pénzügyi szektorban az Allianz, az Axa, a norvég állami alap és most már a BNDS is tisztában vannak ezzel, és egyre inkább kivonulnak a szennyező fosszilis beruházásokból.
Az USA értékpapír- és tőzsdefelügyelete, a SEC jelenleg azt vizsgálja, hogy az ExxonMobil nem becsüli-e túl saját vagyonát, az egyre szigorúbb klímaintézkedések ellenére. A vizsgálat kimenetele messzemenő következményekkel járhat nemcsak az Exxon, hanem az egész olaj- és gázipar számára.
És a hétköznapi emberek is komolyan kiveszik a részüket ebből a globális ügyből! Íme néhány példa.
- Hollandiában az Urgenda Alapítvány 900 állampolgárral karöltve keresetet adott be a holland állam ellen. 2015 júniusában meg is nyerték a pert – a bíróság a holland államot arra kötelezte, hogy még több intézkedést hozzon az éghajlatváltozás kezelésére.
- Az Urgenda esete adta az inspirációt idős nők egy csoportjának Svájcban, hogy úttörő jogi megoldást alkalmazva beadványt nyújtsanak be, amelyben az ország klímapolitikájának bírósági felülvizsgálatát követelték.
- 2015 szeptemberében a Fülöp-szigeteki Újjáépítési Mozgalom és a Greenpeace délkelet-ázsiai irodája 13 szervezet és 20 magánszemély nevében beadványt nyújtott be a Fülöp-szigeteki Emberi Jogi Bizottsághoz, amelyben annak kivizsgálását kérték, hogy milyen szerepet töltenek be a legnagyobb fosszilisenergia-vállalatok az éghajlatváltozásban és az óceánok elsavasodásában. A Bizottság beleegyezett az ügy kivizsgálásába, amely 46 óriásvállalatot érint.
- Ám nem csak az állampolgárok nyúlnak jogi eszközökhöz azért, hogy változást idézzenek elő. Az USA-ban például a tagállamok kormányai kezdeményezték annak kivizsgálását, hogy a fosszilisenergia-ipari nagyvállalatok – például az ExxonMobil – megsértik-e a csalásról és félrevezetésről szóló törvényeket azzal, hogy folyamatosan kétségbe vonják az éghajlatváltozás tudományát, miközben már legalább 1977 óta tisztában vannak a veszélyekkel.
Az idő nem a mi oldalunkon áll: haladéktalanul cselekedni kell és még gyorsabb tempóban megtenni a sürgős lépéseket. Habár most már a politikai és gazdasági közeg is elfordulni látszik a fosszilis energiahordozóktól, az elmúlt évtizedek és évszázadok során kibocsátott szén-dioxid továbbra is gyors ütemben fejti ki negatív hatását az éghajlatra.
2016-ban több hőmérsékleti rekord is újra megdőlt. A szén-dioxid légköri koncentrációja tartósan túllépte a 400 ppm-es szintet, szemben az ipari forradalom előtti időszak 280-as értékével. Ez már annyira magas koncentrációt jelent, hogy a negatív következmények elkerülhetetlenek.
A légkörrel nem tudunk tárgyalásokat folytatni.
Annak érdekében, hogy elkerüljük az eddiginél még súlyosabb környezeti hatásokat és hogy valós esélyünk legyen a felmelegedés mértékét a veszélyzónán kívül, 1,5 Celsius-fok alatt tartani, meg kell húznunk a globális szén-dioxid-kibocsátás felső határát, és onnan azt haladéktalanul a nullához kell közelítenünk.
A következő 5-15 évben drasztikusan növelni kell a megújuló energiahordozók használatát, valamint prioritásként kell kezelni az energiahatékonyság javítását. Meg kell állítani az erdők kivágását, és fenntartható közlekedési megoldásokat kell alkalmazni az egész világon.
Szerencsére, ahogy a fenti példák is mutatják, az emberek már értik, hogy mi forog kockán, és egyre többen tesznek a változásért. Láttuk Párizsban a klímatárgyalások során, amikor emberek tömegei mentek ki az utcákra. Céljuk nem csak a nyomásgyakorlás volt. Szolidaritásukat is kifejezték azokkal az országokkal, amelyek számára az éghajlatváltozás nem a profit csökkenéséről szól, hanem élet és halál kérdése. A leginkább veszélyeztetett országok ráadásul éppen azok, amelyek a legkevésbé felelősek a kialakult válságért.
A kormányok végül felvállalták a változást, együttműködnek, és rekordidő alatt ratifikálták a párizsi egyezményt – most pedig át kell ültetniük azt a gyakorlatba, és túl kell teljesíteniük a célokat.
Ennek az elkerülhetetlen átalakulásnak van egy másik része is: a tiszta energiaforrások forradalma, ami már jelenleg is zajlik. A megújulók használata újabb és újabb rekordokat ér el világszerte. A szén végnapjainak lehetünk tanúi. Fel kell azonban gyorsítani ezt a folyamatot
A folyamat lényege, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen a jobb, tiszta, biztonságos energia. Ma már a napenergia felhasználásával biztosítható az elektromosság olyan helyeken is – például Indiában vagy Afrika egyes részein –, ahol egyébként nincs megbízható energiaszolgáltatás. Itt, a fosszilis energiákat átugorva, eleve tiszta energiaszolgáltatást hozhatunk létre, így elkerülhetővé válnak azok negatív hatásai.
Vannak azonban, akik keményen küzdenek az átalakulás lassításáért, akár önérdekből vagy a rövid távú profitcsökkenés miatt, akár attól való félelmükben, hogy ezzel elveszíthetik „hatalmi pozíciójukat”. Felelősségre kell vonni a fosszilisenergia-iparban érdekelt vállalatokat mindazokért a károkért, amiket okoztak. Be kell őket vonni az átalakulásba egy jobb világ felé, amelyben a hőmérséklet-növekedést 1,5 °C alatt tartjuk.
Az alapvető és elkerülhetetlen átalakulás már most is zajlik. A Greenpeace a jövőben is azon dolgozik majd, hogy megváltoztassa az elavult gondolkodási sémákat, és együttműködik mindazokkal, akik egy zöldebb és békésebb világ felépítésén fáradoznak.
Itt olvashatsz részletesebben is a Greenpeace követeléseiről a Marokkóban sorra kerülő COP22 klímakonferencia kapcsán.
Készült Jennifer Morgan, a Greenpeace International ügyvezető társigazgatójának a Huffington Postban megjelent cikke nyomán.
