A tudomány mai állása szerint az élet kialakulásának előfeltétele a folyékony víz. Ennek ellenére igen mostohán bánunk bolygónk folyékony vízkészleteivel. A látható műanyag szeméten túl kiszámíthatatlan műanyag mikroszemcsékkel terheljük a vizeinket; hiába szabályoztuk Európában az ipar kibocsátását, a fogyasztásunk révén Ázsia trópusi folyóit szennyezzük el; fel nem számolt régi szennyezések szivárognak a vizeinkbe; a mezőgazdaságunk pedig a mai napig agrokemikáliákkal mérgezi a vizeket.
Egymás után jelennek meg cikkek az óceánok pusztulásáról: a klímaváltozással összefüggésben a korallzátonyok kifehéredéséről, a tengerek savasodásáról, algásodásáról; a túlhalászat miatt eltűnő halállományról; és a több millió négyzetkilométeres csendes-óceáni szemétszigetről.
Amiről talán kevesebbet hallunk, pedig a következményei nehezen kiszámíthatóak, hogy az óceánok gyakorlatilag láthatatlan műanyag mikroszemcsékkel is elszennyeződnek, melyekből ráadásul káros kemikáliák is jutnak a vizekbe. Sajnos Magyarország is érintett a világ vizeinek műanyagszennyezésében.
A Duna évente körülbelül 1500 tonnányi műanyagot visz a Fekete-tengerbe. Osztrák mérések szerint 1000 köbméternyi Duna-vízben majd másfélszer annyi (4,8 gramm) műanyag részecske van, mint halivadék (3,2 gramm).
A mezőgazdaság
Európa vizeinek valószínűleg az iparszerű mezőgazdaság a legjelentősebb szennyezője. A növényvédő szerek, a műtrágyák ismerten terhelik a vizeinket. Ezek mellett pedig talán kevésbé van fókuszban továbbá, hogy a nagyüzemi állattartás szerves szennyezői, illetve az állattartó telepekről kijutó antibiotikumok miként károsítják az élővizeket. A Pesticide Action Network 2017-es közleménye szerint az EU talajvizeinek már 7%-ában találhatóak meg növényvédő szerek a határértékek feletti mennyiségben, és az Unió vizes élőhelyeinek 43%-át krónikusan mérgezik a növényvédő szerek.
A növényvédő szerek funkciójuknál fogva mérgező anyagok. És nemcsak a vízi élővilágot mérgezik, de megjelennek a csapvízben is. A Levegő Munkacsoport 2011-es vizsgálatai jelentős gyomirtó-koncentrációt mutattak hazai felszíni vizekben és a budapesti csapvízben is.
2014-ben a Greenpeace Magyarország Duna-víz vizsgálata során is az összes minta tartalmazott növényvédőszer-maradékot, sőt: több, az EU-ban régóta nem engedélyezett káros anyagot is találtunk a vizekben. Több ivóvízmintában 4-5-féle növényvédőszer-maradék is kimutatható volt, míg egy Győrött vett Duna-víz mintából 11-féle szer is jelen volt, közülük több igen jelentős koncentrációban. Ez viszont nem szabálytalan, mivel a legtöbb vízszennyező anyagra nincs is semmilyen határérték. Csak az ivóvíz és a talajvíz esetében vannak részletesebb előírások: a felszíni vizek esetében csupán pár tíz anyagra van előírás.
Sajnos az európai vizek mezőgazdasági eredetű vegyszerszennyezettsége elterjedt jelenség. Az Európai Bizottság 2011-es közleménye szerint az európai folyókban talált veszélyes anyagok 74%-a növényvédő szer volt. A méheket és egyéb beporzókat pusztító neonikotinoid rovarölők is mindenhol ott vannak az európai vizekben.
Mind a hazai, mind az uniós jogszabályok, és azok végrehajtása is több sebből vérzik. Az uniós előírások szerint is 2014-től ki kellett volna vonni a hormonrendszert károsító anyagokat a mezőgazdaságból. Ez máig nem történt meg. A méheket, beporzókat károsító anyagokat sem korlátozza megfelelően a hatályos jogszabály. Továbbá egy EU-hoz köthető tanulmány azt is megállapította, hogy a magyar hatóságok nem is a legfőbb szennyező anyagokat vizsgálják a hazai vizekben – mégsem történt változás. Nincsenek a főbb szennyezőkre betartandó határértékek, sőt monitoringkövetelmény sem.
Az ipar
Az ipar kibocsátásait elvileg szigorúan szabályozzák Európában. Ám az ipari termelés jelentős része Ázsiába költözött, ahol sajnos lényegesen lazábbak a környezetvédelmi előírások. Kiemelkedő például a ruhaipar okozta szennyezés.
Az indonéziai Jáva szigetén található Citarum folyó például a textilgyárak miatt vészesen elszennyeződött – de számos kínai, indiai vagy thai folyó is hasonló sorsra jutott a fejlett világ pár havonta változó divatőrülete miatt. Szerencsére mára már több mint 70 ruhamárka vállalta a Greenpeace nemzetközi kampányának hatására, hogy kivonja a mérgeket a termeléséből, és nem bocsát szennyezőket a környezetbe a gyártás során.
Sok régi, mentesítésre álló elszennyezett terület is veszélyezteti a vízkincseinket. Több száz terület várna azonnali kármentesítésre. A jelenleg rendelkezésre álló keretből azonban sajnos csak ezen területek töredékét lehet megtisztítani.
Hosszan lehetne sorolni a régről ránk maradt, a talajvizeinket szennyező és a felszíni vizeinket veszélyeztető történelmi szennyezéseket. A kármentesítésre váró Óbudai Gázgyár például a mai napig cianiddal, arzénnal és egyéb, fokozottan veszélyes vegyületekkel szennyezi a környék talajvizét, ami folyamatosan a Dunába szivárog.
Almásfüzitőn a Duna partján álló vörösiszap-tározó környékén a toxikus fluorid, az arzén és a molibdén, valamint a szulfát és a nátrium is határérték felett található a talajvízben, amelyek szakértők szerint bejutnak a Dunába is.
Fontos lenne, hogy a környezetet vagy az emberi egészséget leginkább veszélyeztető területek kármentesítése haladéktalanul kezdődjön meg. Ha késlekedünk, csak nő a szennyezés, így a mentesítés költsége.
Sajnos újabb létesítmények is veszélyeztetik a vizeinket. A magyar állam a mai napig nem kér olyan pénzügyi garanciát a veszélyes anyagokkal, hulladékokkal és kockázatos technológiákkal dolgozó cégektől és üzemeltetőktől, amely például egy baleset vagy csőd esetén is fedezni tudná a károkat, és a veszélyes anyagok, hulladék elszállítását, megsemmisítését. Azt tapasztaljuk továbbá, hogy a hatóságoknak sincs eszköze arra, hogy hatékonyan fellépjenek a szennyezőkkel szemben, és sem a rendőrség, sem a bíróságok nem tudják kielégítően érvényesíteni „a szennyező fizet”-elvet.
Kiskunhalas külső részén, az Alsószállási-csatorna előtt van egy telep, ahol 1000 tonnát meghaladó mennyiségben hagyott hátra veszélyes hulladékokat egy csődbe ment cég. Festékek, olajok, oldószerek, savak, vegyszerek vannak szétrohadó tárolókban, hordókban. A hatóságok tehetetlenek. Nincs, aki elvigye a veszélyes hulladékot, pedig a hatóság kijelentette, hogy „a veszélyes hulladékok ilyen módon történő tárolásával nincs kizárva azok környezeti elembe (talajba, illetve talajvízbe) kerülése“.
Simon Gergely környezetkémikus, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője.
