A Mélyzöld Rex Weyler havi rovata az aktivizmus és a környezetvédelem gyökereiről, illetve a Greenpeace múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az alábbi szöveg a szerző magánvéleményét tükrözi.
[folytatás]
40 évvel ezelőtt a Greenpeace a béke és az ökológiai rendszer védelme érdekében alakult. Mára a Greenpeace ugyanezeket a tevékenységeket folytatja, és emellett közösségekkel is együttműködik az emberi jogok és a helyi autonómia megtartása érdekében. A hatalmas adósság aláaknázza az alábbi szociális tényezőket:
[...]
2. Környezetpusztítás
Az országoknak el kell számolniuk a magán- és az állami adósságokkal egyaránt, mivel a gazdasági válság alatt a cégek gyakran fizetésképtelenné váltak, így a magántartozásokból állami lett. Sok ország állami és magánadóssága most az éves GDP-jük három-négyszerese. Az Egyesült Királyságé hatszorosa a GDP-jének, míg Izlandé a tizenkétszerese. A súlyos adósságok rákényszerítik az országokat, hogy növeljék a gazdaságukat, de ördögi körbe kerültek. Az adósság visszafogja a növekedést, ezért a nemzetek enyhítik a környezetvédelmi szabályzásokat, hogy támogassák az ipari beruházásokat, növeljék a vállalati nyereségeket és az adóbevételeket, és ezek által kifizessék a tartozásokat.
Az adósság a nemzeteket az óceánok mélyére kényszeríti olajért és gázért, illetve a vadon mélyére ásványi kincsekért. Az elkeseredett népek kiirtják az erdőket, hogy pénztermő ültetvényeket tegyenek a helyükre, elterelik a folyókat és szenet égetnek, hogy energiát állítsanak elő, a nemzeti parkokat bányászatra és fakitermelésre nyitják meg és elpusztítják a nemzeti kincseket, hogy pénzt teremtsenek az adósság kamatainak kifizetésére.
Kanadában, ahol élek, az állami és magánadósság az éves gazdasági termelés két és félszerese. A kormány a gazdaság bármi áron növelésének érdekében megnyitotta az északi síkságokat olajhomok termelésére, gyengítette a környezetvédelmi előírásokat és megalkotta a világ egyik legnagyobb környezetromboló iparágát. Az olajhomok-beruházás elpusztítja a bennszülött közösségeket, lecsapolja a víztározókat, szennyezi a talajvizet, tönkreteszi a ritka élőhelyeket, fekete iszappal tölti meg a tavakat és alacsony nettó energiájú szénhidrogénekkel melegíti a légkört.
A környezetpusztítás súlyosbítja az adósság ördögi körét, mivel a kimerített környezet kisebb gazdasági potenciált biztosít, illetve megfosztja a bennszülötteket és a vidéki közösségeket az önellátástól. A kormányok pedig jónak láthatják elhallgattatni a dühös polgárokat, akik elvesztették a helyi gazdasági alapjaikat.
3. Emberi jogok
A nemzetközi hitelek jókora része a korrupt diktátorok zsebébe vándorol, akik az emberi jogok elnyomásával akadályozzák meg a nép tiltakozását. Patricia Adams a „Gyűlöletes adósság” című könyvében az adósságok emberi jogi hatásait dokumentálja. 65 éven keresztül a világbanki hitelek egyharmada kötött ki a diktátorok és korrupt hivatalnokok kezében árverési összejátszás, vesztegetés, jutalékok szedése és nyílt lopás útján.
Az elmúlt 50 évben az összes fejlődő ország hitelének 20-30%-a került olyan diktátorokhoz, mint a zairei Motobu Seko, a fülöp-szigeteki Ferdinand Marcos, az indonéziai Suharto, a szaúd-arábiai Abdullah főherceg és a türkmenisztáni Saparmurat Niyazov. A bankok gyakran ítélnek meg hiteleket a zsarnokoknak, mert ők a gazdag nyugati nemzetek szövetségesei. Motobu a Zairének folyósított kölcsön dollármilliárdjait lopta el; bebörtönözte, megkínozta és megölte a politikai ellenzéket, rabszolgasorba taszította a saját népét. Amikor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselője, Edwin Blumenthal jelentette a kölcsön eltulajdonítását és az „aljas és veszélyes” korrupciót, az IMF nem vett róla tudomást és megítélte Zairének Afrika történelmének legnagyobb hitelét. Patricia Adams becslése szerint Ferdinand és Imelda Marcos uralkodásuk idején zsebre tették a Fülöp-szigeteknek folyósított összes hitel egyharmadát. Ha egyszer ezek a diktátorok elbuknak, a bank az áldozataiktól várja a kölcsön visszafizetését.
Az új SDR (különleges lehívási jogok) hiteleszközzel a korrupt diktátoroknak adott hitelek valószínűleg még rosszabbak lesznek, mivel azokat az IMF a legalapvetőbb biztonsági ellenőrzés nélkül odaítéli. A Wall Street Journal felhívja a figyelmet arra, hogy „az összes kormánynak megítélik, beleértve az olyanokat is, amelyek bebörtönzik az ellenszegülőket és meglopják saját népüket”.
Cephas Lumina az ENSZ Emberi Jogi Bizottságával közösen beszámolt arról, hogy a „keselyűalapok” (a magánalapok egyik fajtájának csúfneve) „mélyen áron alul” felvásárolják a szegény országok bedőlt hiteleit, majd a „teljes értéket vissza akarják fizettetni pereskedés, vagyonelkobzás és politikai nyomásgyakorlás útján”. Az elmúlt 10 évben 12 súlyosan eladósott szegény országnak számító nemzet ellen 54 keresetet nyújtottak be a nyerészkedők.
Néhány afrikai ország a kormánya költségvetésének 40%-át adósságszolgálatra költi, elvonva a pénzt a jobban rászoruló egészségügytől és oktatásról, mely átlagosan a költségvetés 14%-ából részesül. Az eladósodás szegénységet szül.
4. Háború
Megfigyelhető, hogy a jelenlegi nemzetközi hitelezési rendszer inflációhoz, szegénységhez, csaláshoz, elnyomáshoz és környezetpusztításhoz vezet. Végső soron a valuta- és forrásválságok által az adósság fokozza a háborús helyzetet. Miközben nő az adósság, a világ 2 billió dollárt költ évente hadseregre és fegyverkezésre, súlyosbítva az adósság ördögi körét.
A szudáni diktátor, Omar al-Bashir például kölcsönöket kapott a Világbanktól, Kínától és más országoktól, hogy anyagilag támogassák a szudáni 20 éves polgárháborút, ezzel 2 millió ember halálát okozták és 4 millió vált menekültté. Eközben al-Bashir hadserege ártatlan falvakat bombázott le, megkínozta és lemészárolta az ellenállókat, elrabolta a polgárokat, főleg Szudán gazdag olajtermelő részein.
Ezalatt az USA havonta 12 milliárd dollárt költ az iraki és az afganisztáni háborúra, hogy megőrizzék az olajmezőket és az olajvezetékeket. Az európai országok, Oroszország, Kína és más államok azért pénzelik a háborút, hogy megvédjék a nemzeti érdekeket, főleg a fogyatkozó erőforrásokat. Ezek a nagy országok fegyverzik fel azokat a diktátorokat is, akik az adósaik, így több háborút és vérontást tesznek lehetővé.
Van alternatíva
Néhány tehetősebb bankár további 100 billió dollárnyi adósság terhével akarja táplálni a korrupció eme melegágyát, az erőszakot, háborút, elnyomást, csalást és környezetpusztítást. Állításukkal ellentétben terveik nem csökkentik, hanem növelik a válságot, több pénzügyi lufit, több korrupciót, diktátort, háborút, környezet rombolást, inflációt és szegénységet okozva.
Van más megoldás. A világ szegény országainak valóban szükségük van és megérdemlik a támogatást, hogy fejlesszék a gyarmatosítás, a háború és a források kifosztása következtében tönkrement gazdaságukat. Az ENSZ-nek kellene kezelnie a nemzetközi hiteleket, minden pénzt valódi fedezetre kellene helyeznie, és a hasznot visszaadni az emberi közösségeknek. A kölcsönöket a helyi vállalkozásokra, szolgáltatók támogatására lehet szabni, olyan megoldásokra, melyekből a helyi közösségek profitálhatnak, fenntartható gazdálkodásra, amely megvédi a termőföldet és elősegíti a helyi önfenntartást. A jelenlegi nemzetközi pénzügyi sémák aláássák ezeket a közösségi értékeket.
A jó gazdaság előnyös lesz mindenkinek, nem csak arra szolgál, hogy a világ legtehetősebb embereit tovább gazdagítsa.
Fordította: Duchaj Ibolya és Nagy Friderika
