(A Washington Post cikke alapján)

MINAMI SOMA, Japán – Motoo és Mineko Okubo tejgazdaságában a megszokott életritmus egyik pillanatról a másikra felborult. Az ezüstösen csillogó tejbegyűjtő teherautó, amely mindennap este érkezik a napi megtermelt tejért, egyszer csak nem jött. Az előfizetett lapokat sem hozták ki a postások, mert a helyi postahivatal nem nyitott ki, az állatorvos pedig, akinek köszönhetően a farmon tartott 60 tehén egészséges volt, eltűnt. Sokáig a Fukushima-Daiichi atomerőmű által okozott sugárszennyezés egy nem létező aggodalom volt. Néhány órán belül azonban félelmetes valósággá vált.

Annak ellenére, hogy a szomszédok elmenekültek, és az iskolák, bankok, üzletek klinikák, könyvtárak bezártak, Okuboék úgy döntöttek, hogy maradnak. „Nem dobhatunk el egyszerűen mindent” - mondta Mineko Okubo, miközben felvette maszkját, hogy kimehessen a szabadba megfejni a teheneket – és amit mellesleg a kormány nem javasol az atomerőmű közvetlen közelében élőknek.

Okuboék farmja 15 mérföldre fekszik a folyamatosan radioaktivitást okádó atomerőműtől, ami épphogy kívül esik a teljesen evakuált 12 mérföldes „halálzónán”. Bárki, aki ilyen közel él az atomerőműhoz, maradjon zárt helyen, hogy mentesüljön a levegőben megtalálható radioaktivitás káros hatásaitól – áll a hatóságok március 14-i közleményében.

„Maradjak zárt helyen? Mit értenek „zárt hely” alatt?” – füstölgött Motoo Okubo azon, hogy egy határozat miként borítja fel egy ember hosszú idő alatt kialakult életritmusát, és szokásait. „Mégis mit kéne csinálnom a teheneimmel? Mind kinn vannak, és meg kell etetni őket.”

A japán hatóságok a múlt héten felülírták korábbi döntésüket, és mindenkit megkértek, akik addig zárt helyen próbálták átvészelni a katasztrófát, hogy önként távozzanak az evakuálási zónából. A döntés hátterében az indoklás szerint nem a sugárzás szintje, hanem az élelem-, és egyéb ellátás teljes hiánya állt.  Bár Okuboékat nem érintette a március 11-i földrengés, és az utána következő cunami (egyetlen káruk egy leesett, és összetört ereklyetartó volt), azonban most szembe kell nézniük egy olyan veszéllyel, amit nem látnak, és nem értenek. A hat atomreaktorból felszálló láthatatlan izotópok szellemvárossá változtatták az Obuko család lakhelyét.

Komoly a veszély, vagy sem, egyvalami biztos: A kapkodó tokiói hatóságoktól érkező, megtévesztő és gyakran ellentmondó utasítások, és a TEPCO vezetők szájából elhangzó ködösítések elvették az Okubo család megélhetését, a munkájuk gyümölcsét, és lelki békéjüket.

Megtévesztő veszélyességi adatok

Minami Soma település földrengés előtti 70.000-es lélekszáma mostanra 50.000-re olvadt. A régen jól kivilágított, tiszta utcák most sötétek, koszosak, és üresek, leszámítva egy-két katonai, és a mentésben részt vevő jármű mozgását.

„Most már senki sem akar ide jönni” – mondta Sadayasu Abe, a helyi kormányzat egyik magas rangú illetékese. Az ő háza is az evakuálandó zónában van, ezért kénytelen az irodájában aludni, amely alig van messzebb Fukushima Daiichi-től. Feleségét gyermekével együtt az ország más részébe küldte.

A helyi kormányzat által naponta közölt adatokból világosan látszik, mennyire nehéz megállapítani, hogy ki van veszélyben, és ki nincs. A prefektúra központja, Fukushima City távolabb van Fukushima Daiichi-től, mint Minami Soma, mégis magasabb a sugárzás. A veszélyesség szintje nem csak a távolságtól, hanem sok rejtélyes tényezőtől is függ, mint például a földrajzi elhelyezkedés, vagy a szélirány.

Jan van de Putte, a Greenpeace radioaktivitást figyelő csapatának vezetője szerint a japán hivatalos mérési eredményekben nincs inkonzisztencia de sok kérdést felvet olyan veszélyekről, amelyeket eddig nem láthattunk. A Greenpeace a kötelező kitelepítés kiterjesztését szeretné elérni. Az Egyesült Államok kormánya múlt hónapban saját állampolgárainak nem javasolta, hogy 50 mérföldnél jobban megközelítsék a veszélyzónát, amely a hivatalos japán javaslat majdnem négyszerese.

Minami Soma házai üresek és sötétek, miközben a városháza fényárban úszik. Maszkos bürökraták sürögnek azokon a folyosókon, ahol hegyekben állnak a vészhelyzetben szükséges ellátmányok. Az épület ablakai le vannak szigetelve.

Még a helyi adóhivatal is folyamatosan dolgozik: március 15-ére tették a személyi jövedelemadó bevallás leadásának határidejét a „szituációra tekintettel”. A hivatal vezetője, Koichi Ishikawa is nyugtalan a sugárzás miatt, de sokkal jobban fél attól, hogy a város kiürülése, valamint a vállalkozások bezárása miatt Minami Soma sosem éled újjá a traumából.

(Folyt. köv.)