Amikor Dr. Willie Soon amerikai klímaváltozást tagadó asztrofizikus 2003-ban ellentmondásos tanulmányt írt, melyben megkísérelte megkérdőjelezni a történelmi hőmérsékleti rekordokat, mindenki felvont szemöldökkel jelentette ki, hogy a tanulmányt voltaképpen az Amerikai Petróleum Intézet támogatta.

Amikor 2007-ben társszerzőként írt tanulmányában, melyet mellesleg senki nem nézett át, azt állítja, hogy a Sarkvidék és a jegesmedvék nincsenek kitéve a globális felmelegedés hatásainak, rájöttünk, hogy az ExxonMobil és a milliárdos Koch fivérek fizették ezeket az írásokat.
   
A dolog mélyére ástunk tehát, és több mindenre is rájöttünk – sokkal több mindenre. Ezekről a Dr. Willie Soon karrierjéhez Koch, valamint a nagy olaj- és szén nagyvállalatok adták a hátszelet  című új esettanulmányban olvasható. Nem csak a Nagy Olaj adott több százezer dollárt Soonnak, de a Nagy Szén is – kiváltképpen a Southern Company, Amerika és a világ egyik legnagyobb szénégető áramszolgáltatója.

 
Elképzelhető, hogy ez az oka annak, hogy Soon (egy asztrofizikus) újabban op-ed-eket, vagyis a szerkesztői hasáb mentén megjelenő véleményt formáló „független” cikkeket ír arról, hogy a higany ártalmatlan, és a szén higanykibocsátása elenyésző, mellesleg megjegyezve persze azt is, hogy erős szakértelemmel bír a higany, valamint a közegészségügy területén.  

A június 28.-i Reuters storyban a Southern Company hárít .

Soon karrierje során szinte mindvégig alá volt rendelve az üzemanyagiparnak.  A dokumentumokat  munkaadója, a harvardi Smithsonian Astrophysics Observatory (SAO) tette számára hozzáférhetővé, ami szintén mutatja, hogy 2002 óta semmilyen hagyományos egyetemi forrásalapból nem részesült új finanszírozásban.

Azóta minden a Southern Company, a Koch fivérek alapítványa, az ExxonMobil és az Amerikai Petróleum Intézet (API) körül forog – vagyis 2001 óta összesen 1 millió dollárt meghaladó összeg körül.  A SAO-nál lévő kollégájával, Sallie Baliunasszal ugyanis 2001 óta 1,153,000, dollárt keresett és ebből csak 842,000 dollár származik hagyományos forrásból. 

Vajon ezek a cégek összedolgoztak? Az API már 1994-ben elkezdte Soon munkáját pénzelni (csak 1991-ben diplomázott le).  Az API mellé később csatlakozott a Mobil Foundation, majd az áramipar kutatási részlege, az Electric Power Research Institute (EPRI). Az Egyesült Államok áram-szektorát a szén dominálja.

1998-ban az API, az ExxonMobil és a Southern Company összeült számos további olajvállalattal és kiötlötték a Globális Klíma Tudomány Kommunikációs Terv kidolgozását, hogy keresztbe tegyenek a klímatudománynak és a Kiotói Megállapodásnak, ami akkor már rég körvonalazódott. "Győzelmet akkor aratunk majd, ha az átlagpolgárok 'megértik' (felismerik) a klímatudomány bizonytalanságait"... olvashatjuk a tervben. A "bizonytalanság" volt a vesszőparipájuk a médiában is. Feltérképezték, melyek legyenek a fő nagyvállalatok, melyek a non-profit szervezeteket és az élvonalban lévő csoportokat anyagilag támogatják, hogy a tudósokat olyan irányba tereljék, hogy mindenki számára üdvözítő hírekkel szolgáljanak a globális felmelegedési válsággal kapcsolatban.  Még ha ez a 'botrány' ott is ékeskedett a New York Times címlapján, feltételezzük, hogy így is- úgy is megteszik.

Összeültek-e tehát, hogy biztosítsák Willie Soon munkájának további pénzelését, amikor látták, hogy tanulmányaiban azt boncolgatja, hogy tulajdonképpen nem a szén-dioxid szintjének emelkedése, hanem a nap okozza a sarki felmelegedést? Vajon jó befektetésnek ítélték meg Soont (és Baliunast) vállalataik számára?

2003 körül Soon látta, hogy Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) megkezdte következő, azaz a negyedik klímatudományi összefoglalóján, vagyis a Negyedik Helyzetértékelő Jelentésén (AR4) való munkáját.  Egy másik dokumentum is a Greenpeace birtokába került, egy kollégáknak írt levél, mely a jelentés eredményeinek, különös figyelemmel a Working Group 1 (a tudomány) aláásásának kidolgozására irányuló terv.  "… Remélem, hogy magunk között elkezdhetjük tárgyalni, mit tehetünk a negyedik helyzetértékelő jelentés gyengítése érdekében..."  - írta.   

A levél egy sor klímaváltozást tagadónak, és két olyan főnek szól, akik nem szerepelnek a tagadó „tudósok” listáján. Csak két nevet– "Walt" és "Randy" nevét tudtuk beazonosítani a címmel – ők ketten az Exxon munkatársai, akik az éghajlatváltozás tagadási kampány támogatásának középpontjában álltak. Valóban, Randy Randol egy Exxon-os, aki 1998-ban többek asztaltársaságában dolgozott a cselszövéseken. 

Willie Soont a tagadó-ipar karolta fel. Ezen a héten ismét beszélni fog a  Heartland Institute éves "Denialpaloozaján".  A találkozó és a szervezetek "szponzorai" több millió dolláros támogatást kaptak az ExxonMobil, a Koch Industries, a Scaife Foundation és más nagyvállalatoktól, 'free-market' és kormánytól független, rendelet-ellenes támogatóktól.  (erről hamarosan bővebben).

Mindeközben az Exxon számos éghajlatváltozás-tagadó támogatását megvonta.  Tegnap délután több mint egy hónapos késéssel megjelent az Exxon legfrissebb "Worldwide Giving Report"-ja.  Ebben leleplezik, hogy több hivatásos éghajlatváltozást tagadót is elbocsátott az egyik legnagyobb támogató, az ExxonMobil Alapítvány. Az eddigi évi 3.5 millió dollárt is elért Exxonos támogatás, melyet ezeknek a klímaváltozást tagadó szócsöveknek fizettek, most az évi 1millió dollár alá esett.  Az Exxon a MAI NAPIG pénzel olyan éghajlatváltozást tagadó szervezeteket, mint amilyen a washingtoni Heritage Foundation és az American Legislative Exchange Council, az olyan fő éghajlatváltozás-tagadókat, mint amilyen az Egyesült Államokbeli Annapolis Center, az Atlas Foundation és még mások, 2010 óta a jelek szerint nem pénzel.   

A Dr. Soon Smithsonian Astrophysical Observatoryjának támogatása is elmarad, amint azt az Exxon híreire adott válaszokból is megtudjuk:

Mother Jones: "Did ExxonMobil Break Its Promise To Stop Funding Climate Change Deniers?"  by Kate Sheppard
Reuters: “US climate skeptic Soon funded by oil, coal firms”  by Tim Gardner 
ClimateWire (előfizetés): Power companies fund anti-climate research on 'solar variability' by Evan Lehmann

Kert Davies a Greenpeace Egyesült Államok Igazgatója. Ez a bejegyzés a Greenpeace USA honlapján jelent meg 2011 Június 28-án

Fordította: Csíkszentmihályi Melissa