Épp karácsonyeste volt. Anders és az Apollo 8 parancsnoka, Frank Borman volt az első ember az idők kezdete óta, akinek sikerült Hold körüli pályára állnia. És akkor, ahogy ott keringtek… az űrhajó piciny ablakából valami olyat pillantottak meg, amit ember még nem látott, mióta világ a világ: valamit, ami oly ismerős és idegen egyszerre; lélegzetelállítóan gyönyörűnek és törékenynek látszott. „Úristen!” – kiáltott Borman. – „Nézd azt, ott. Hisz ez csodálatos!”

 „Van nálad színes film, Jim?” – kiáltott Anders – „Add csak ide gyorsan azt a tekercset…” És ez a két ember egy konzervdoboznál nem sokkal nagyobb fülkében, csaknem 400.000 kilométere a Földtől, egy pár percig idegesen kapkodva próbált berakni egy Kodak filmet a fényképezőbe. Aztán Anders odaemelte a gépet az ablakhoz, megnyomta a gombot, és megörökítette, ahogy törékeny kis otthonunk, a Föld lassan a Hold horizontja fölé emelkedik. Földfelkelte volt. Ez a kép olyan hatással volt az emberiség pszichéjére, hogy sokak szerint a globális környezetvédelmi mozgalom megszületéséhez vezetett – hiszen a kép óta másképpen gondolkodunk magunkról.

Azóta eltelt több mint 40 év, ami csupán szempillantásnyinak számít az idő nagy végtelenjében. E rövid idő alatt mégis igen jelentős változások történtek. Az Északi- Jeges-tengert 800.000 éven keresztül egy kontinens nagyságú jégmező fedte. Ám amióta a Földet először lefotózták, a műhold-felvételek a fehér jégsapka folyamatos olvadásáról számolnak be. A jég nagy része már eltűnt, és igen valószínű, hogy mire a gyermekeim felnőnek, az Északi-sarkon már nyílt víz lesz mindenütt. Sőt, talán még én is megérem ezt a pillanatot.

Gondoljatok csak bele! Amióta a Földfelkeltét lencsevégre vették, annyira felmelegítettük bolygónkat, hogy teljesen máshogy néz ki az űrből. A fosszilis üzemanyagok felszínre hozása, és az ősrégi erdők elégetése olyan sok szenet juttatott a légkörbe, hogy az asztronauták ma már egyszerűen egy másfajta bolygót látnak. És itt jön egy igencsak zavarba ejtő tény: A jég visszahúzódásával az olajóriások egyre előrébb nyomulnak. Nem fogják fel, milyen komoly figyelmeztetést jelent az olvadás. Csak annyit látnak, hogy a világ tetején lévő tengerek alatt elérhetővé vált az addig megközelíthetetlen olaj. Kihasználják a helyzetet, hogy üzemanyagot szerezzenek. Olyan üzemanyagot, ami a jég eltűnésének fő okozója! A fosszilis üzemanyagok léte gyarmatosításhoz vezetett bolygónk minden egyes szegletében. De eljön az a pont, amikor megálljt kell kiáltanunk.  Ez a pont pedig most van, itt az Északi-sarkon.

Hát ezért csatlakoztam a Greenpeace kampányához, melynek célja, hogy az Északi-sark körüli lakatlan területet védetté nyilvánítsák, és a Sarki-tenger vizein betiltsák az olajfúrásokat és az ipari volumenű halászatot. A nevem ott lesz a kétmillió név között, amit a Greenpeace a sarkvidékre visz, és elhelyez a jég alatt 4 kilométer mélyen. Azért fogunk össze, hogy megmentsük az Északi-sarkot, és vele a földi életet.

Egy rövidke hónap alatt több mint egymillióan aláírtuk a  www.savethearctic.org felhívását. Ha még nem írtad alá – most sem késő. Legyen ott a Te neved is a miénk közt az óceán mélyén – a világ tetején.

És ha – hozzám hasonlóan – Téged is ellenállhatatlanul vonz a sarkvidék lenyűgöző élővilága, akkor csatlakozhatsz a „Versenyfutás az Északi-sark megmentéséért" online mozgalomhoz is. Válaszd ki, melyik leszel az öt állat közül – jegesmedve, hóbagoly, sarki róka, rozmár vagy narvál. Ha csatlakoztál az egyik klánhoz, újabb támogatókat hajthatsz fel a kampányhoz, így versenyezve a többi „állatcsapattal”, akik szintén másokat próbálnak bevonni. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy Földfelkelte, vagy inkább „Földfelkelés”, amellyel új tömegmozgalmat indítunk útjára. Egy mozgalmat, melynek tagjai egy láthatatlan vonalat húznak a jégen, és azt mondják a szennyező vállalatoknak: „Állj, és ne tovább!!”

Most pedig el kell döntenem, milyen állat is leszek... Igen, kitaláltátok. Én leszek a rozmár.

fordította:majcsi