Sokan emlékezhetnek még, hogy néhány éve hogyan jelentek meg hírtelen az afrikai gyémántok bányászatáról, kereskedelméről szóló megrendítő hírek a médiában, amit később az általuk ihletett Véres gyémánt című film is követett. A fejlett világ vásárlói hírtelen szembesültek egy már régóta létező problémával, aminek hatására sokuk csatlakozott ahhoz a kibontakozó mozgalomhoz, amely - bojkottal, levelekkel stb. - nyomás alatt tartotta a kereskedőket annak érdekében, hogy azok csak ellenőrzött forrásokból szerezzék be a nyers gyémántot.
Csak remélhetjük, hogy javult a helyzet. Afrika azonban nem csak gyémántban gazdag, a bányák ma is szenvedést termelnek. A koltán kitermelés ma is növekvő ütemben és kegyetlenséggel folyik. Ezt a szürkés fémet Ausztráliából és Afrikából vásárolják a világ vezető vállalatai, és túlzás nélkül állítható, hogy az ebből előállított tantál nevű fémes elem mindannyiunk életének nélkülözhetetlen része. Alapvető fontosságú mobiltelefonokban,de megtalálható a notebookok, LCD kijelzők, MP3 lejátszókban is.
A fő exportáló ország a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol egy átlagos napon 1300 ember veszíti életét a tantál – és más, hasonlóan értékes ásványok – kitermeléséért folytatott kegyetlen harcokban.
Az olyan tőkeerős cégek mint a Bayer jelentős készleteket vásároltak ebből az értékes fémből, és joggal számíthattak arra, hogy befektetésük – a fejlett világ folyamatos mobiltelefonvásárlási lázának következtében – busásan megtérül. Azért, hogy a nyugat olcsón jusson hozzá az áhított tantálhoz a vállalatok könnyedén szemet hunynak afelett, hogy a kitermelést kegyetlen zsoldoscsapatok tartják kezükben, ezreket dolgoztatva rabszolgaként, akiknek esélyük sincs, hogy kitörjenek az embertelen nyomorból, amiben élniük kell.
De a nyereség utáni hajsza az állatvilágot sem kíméli, ahogy a Jane Goodall alapítvány beszámol róla, 2001-ben, amikor a tantál ára a csillagos égbe szökött, a kongói Kahuzi-Biega Nemzeti tízezer bányász irtotta az erdőt és kutatott a lelőhelyek után. Azt, hogy mennyi maradhatott az itt élő keleti síkvidéki gorillákból, senki nem tudja, de a becslések szerint tizenöt év alatt az állomány kétharmada odaveszett. Az emberek elpusztítják az erdőket, ami kevés megmarad belőlük, azokat a bányákba vezető utak szabdalják fel, ezek segítségével pedig az orvvadászok elérik az utolsó megmaradt főemlősöket is. A komor kilátások ellenére akad egy kevés remény.
Ha már a véres gyémánt példájával kezdtem, ezzel is zárom le a történetet. Hiszen azokhoz hasonlóan egy új mozgalom van kibontakozóban, amely igyekszik rávenni az elektronikai konszerneket, hogy tiszta forrásból szerezzék be az alapanyagokat. Amíg a kongói helyzet nem normalizálódik, vagy a forrásokat nem lehet minden kétséget kizáróan ellenőrizni, addig az egyetlen megoldásnak az látszik, hogy Ausztráliából szerezzék be a tantált.
A véres gyakorlat ellen küzdő Enough Project szerint a telefonok árát csak fillérekkel növelné, ha ellenőriznék a beszállítói hálózatot. A civil szervezetek a fogyasztók segítségével igyekeznek hatni a gyártókra, a raisehopeforCongo.org honlapon te is tájékozódhatsz arról, hogy mit tehetsz az ügy érdekében.
[1] Klaus Werner, Hans Weiss: Márkacégek feketekönyve, Art Nouveau Kiadó
