Szén-dioxid-kibocsátási, költséghatékonysági és ellátásbiztonsági okokból az olasz kormány célul tűzte ki, hogy 2020-ra az atomenergia részaránya elérje a 25%-ot a villamosenergia-termelésben. Ezen okok mindegyike valóban rendkívül fontos. (Olaszország a legnagyobb villamosenergia-importőr a világon!)

2010 februárjában fogadták el azt a törvényt Olaszországban, mely új atomerőművek építését tűzi ki célul. Ezzel Olaszország húsz év után újra az atomenergia alkalmazása felé fordult. A terv szerint 2013-ban kezdődne az új blokkok építése, és az első blokk 2020-tól már termelné az energiát. 2015-ig nyolc blokk építését kezdik el. Ebből az Enel négy blokk építésébe fektet be összesen 18 milliárd eurónyi összeget.

Olaszországban 1987-ben egy népszavazás döntött az atomenergia teljes leállításáról. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az olaszok többsége továbbra is ellenzi az atomenergia használatát, és csak 10% készült fel arra, hogy nukleáris létesítmény legyen a környezetében.

A 10% fokozatos feltornászásának egyik fontos mozzanata, hogy tavaly nyáron létrejött az Olasz Nukleáris Fórum. Legfőbb meghirdetett célkitűzésük, hogy elsősorban a nagyvállalatok és egyetemek munkáját összehangolva elősegítsék az atomenergia objektívnek feltüntetett bemutatását (pl. egy tudományos ismeretterjesztő központ létrehozásával).

Íme a Fórum (legalább hárommillió eurós költségvetésű) reklámszpotja, melyben az atom ellen gyakran felhozott érvek „ütéséhez” félválaszok is elegendőnek bizonyulnak – például a hulladék biztonságos tárolását illetően, amely kérdésre még a hetvenes években merült fel, és azóta sem sikerült végleges megoldással előállni. (Feliratozott verziót nem sikerült találnunk, úgyhogy olaszul tudók előnyben.)

Ez pedig az olasz Greenpeace válasza, a mondatok egy másfajta értelmezését bemutatva. (Angol felirat elérhető a CC gombra kattintva.)

Miért nem csak a nukleáris energia az egyedüli opció?

Az Appennin-félsziget természeti potenciálját jól jellemzi, hogy tőzsdére vitték az Enel megújuló energiaforrások használatával foglalkozó leányvállalatát, ugyanis az Enel Green Power megjelenése három éve a legnagyobb európai részvénykibocsátás lehet (az Enel 9 és 10,5 milliárd euró közé teszi a cég értékét).

Az olasz energiaszektor-szövetség, a Confartigianato tanulmánya szerint Olaszország már 2009-ben eljutott odáig, hogy megújuló energia-termeléséből az ország valamennyi háztartását el lehetne látni. (2009-ben elérte a 69 330 GW/órás összfogyasztást - összehasonlításul: Olaszország családi fogyasztásai 68 924 GW/órát tesznek ki). De más rekordok is fűződnek az olaszokhoz. Például a déli Puglia tartomány (161 MW) egymagában nagyobb fotovoltaikus kapacitással (napelem) rendelkezett, mint Kína (160 MW), ahol szintén komoly fejlesztések történnek mostanában. Bár kicsit régebbi adat, de 2007-ben például a geotermikus forrásokból történő villamosenergia-termelésben vitathatatlanul Olaszországé volt az elsőség Európában, ugyanis az EU összes üzembe helyezett ilyen jellegű kapacitásának 95%-ával rendelkezett (bár mára ez az arány jócskán lecsökkent, de így is tekintélyes mértéket hasít ki EU-szinten).

A nagy erőművek általános problémája továbbá az, hogy teljesítményük lefelé nem skálázható: akkor is ugyanazt a teljesítményt adják le, ha annak csak töredékére lenne szükség. Így viszont gátat szabnak a megújulók használatának is, hiszen túltermelés esetén egy szélfarm leállítása percek alatt véghezvihető. Kiváló példa erre Spanyolország, ahol a szélenergia aránya már el is érte azt a szintet, hogy bűvészkedni kelljen a be-ki kapcsolgatással, a hagyományos erőművek merevsége miatt.

Bár még fejlődésre bőven van tér, de a fentiek jól rávilágítanak arra, hogy a megújulók valóban reális, tisztább és költséghatékony alternatívái lehetnek a nukleáris energiának, és nem csak Olaszországban!

Csontos Orsolya és Juhász Sándor Péter

Források:

greenpeace.org/italy/it/News1/blog

forumnucleare.it

reppublica.it

greenme.it

corriere.it