Ez egy gonosz változat. De legalábbis bizalmatlan.
Minapi hír, hogy a Siemens kiszáll az atomenergetikai üzletágból. Pedig nem csekély pénzért most bontotta fel együttműködését egy francia céggel és kelt frigyre egy orosszal. A hivatalos indoklás szerint a japán események érlelték meg ezt a – viszonylag gyors - döntést, és a további lépések meghozatalánál „társadalmi és politikai szempontokat is” figyelembe vesznek.
A magam részéről nem ejtek könnyeket a hír olvastán. Inkább arra gondolok, hogy nem változott semmi a világban: tragédiának kell történnie ahhoz, hogy hangyányit mozduljunk az élhető világ irányába. Ez nem gonoszság, ez tény.

Nem hiszem, hogy tévedek, amikor feltételezem, Fukusima után, szerte a világban számos atomenergetikai konszernben válságstáb alakult.  Mert az nyilvánvalóvá lett, hogy Fukusima határkő, s lehet, hogy ötven év múlva, ha lesz ilyen, majd úgy fogják tagolni az atomenergetikai ipar történetét, hogy Fukusima előtt és Fukusima után.
Tehát a Siemens konszern, melynek vezetője már korábban meghirdette a „zöld vállalat” projektet, mérlegelt a helyzetet, osztott, szorzott, kártyát vetett, majd megszületett a fentebb említett döntés. Minden bizonnyal létezik multi-konszernes körökben egy titkos átszámítási mutató, amellyel az számolható ki, hogy egy látszólag gazdaságtalan, de társadalmi-politikai körökben népszerűségre számítható döntés mit hoz hosszú távon a konyhára. Mert amit veszít a Siemens az atompiacon, azt simán megnyerheti a mobiltelefon piacon, vagy az internetes, integrált áramkörös piacon.
Évek óta tapasztaljuk, egy magára adó vállalat már nem élhet meg zöld PR-tevékenység nélkül. Se szeri, se száma a környezetbarát feliratoknak, címkéknek, hirdetéseknek. Baj ez? Nem baj. Igaz ugyan, hogy a zöld-reklámköltségeket is mi fizetjük meg az árban, ha ilyen terméket vásárolunk, és még az sem biztos, hogy igaz a felirat, de az, hogy a környezetvédelem SZEMPONT, azt itt és most, nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Ami pedig a Siemenset illeti, ez csak egy apró lépés a Föld címet viselő, össznépi színdarabban –mondjunk tragikomédiát?-, ahol ez a cég, gyorsan és látványosan lépett. Megelőzve piaci vetélytársait. Mert én bizalmatlan vagyok, és/vagy tájékozatlan: nem tudok arról, hogy a tőke természete alapjában megváltozott volna. S a tőke profitra tör. Egy közgyűlésen, ahol a konszern vezetője azt mondaná, hogy uraim, osztalék nincs, de láthatják, az atomenergia veszélyes üzem, mi pedig zöld vállalat vagyunk, akkor feltehetően a búcsúbeszédét mondaná el.
Semmi értelme tehát haragudni a multikra, konszernekre, nemzetközi pénzügyi szervezetekre, s főként nem azok vezetőire. Mindenki a dolgát teszi.  Én is, amikor ezt a szöveget megírom, meg a Greenpeace, nem szólva a dzsungelben vadászó, fekete jaguárról. És Te is, aki elolvasod ezt a bejegyzést, és azt kérded, na de hát akkor mi a megoldás.