Nem mozgó vonatból, vagy zuhanó repülőgépből, s nem is a tizedik emeletről. Ennél súlyosabb dologról van szó abban a kisfilmben, amit tegnap láttam itt a blogon.  Molnár Zoltán egy nagyáruház kereskedelmi igazgatója volt. Egész addig, amíg elege lett belőle – és egyik napról a másikra otthagyta az egészet. Az ilyen döntéshez nagyobb bátorságra van szükség, de legalábbis akkorára, mint kiugrani a tizedikről. Ez utóbbi ugyanis egy perc, vagy annyi sem. De hátat fordítani a profit világának, s felcserélni a biztos megélhetést, komfortos irodát, a rendelkezés hatalmát egy nonprofit vállalkozásra, s azon belül is – mint a filmben ezt láthatjuk is – például üveges rekeszek cipelésére.. nos ez  életre szóló döntés, nyugodtan mondhatjuk forradalmi lépésnek egy ember életében.

Tulajdonképp a Szatyor bevásárló közösség is forradalom a maga nemében, hisz azt teszi lehetővé, ami valójában minden ember kimondott, vagy kimondatlan vágya: nem drágán, egészséges, friss táplálékhoz jutni. Ez a kisfilm meggyőzően mutatja be, hogy minden részről adottak a feltételek ennek megvalósítására. Vannak kistermelők, inkább közel, mint távol a várostól, akik jó árut termelnek, vannak emberek a városban – egyre többen -, akinek elegük van a légkondicionált műanyagvilágból, ahol a termékek 99 százalékából csak egy dolog hiányzik: a lélek, s vannak a Szatyor kitalálói, megteremtői, akik ezt a két igényt – ezt hívják kereskedésnek – összekapcsolta.
Tej, lekvár, ropogós pékáru, hagyma, répa, bor s lehetne sorolni hosszan mi minden kapható, többnyire olcsóbban, mint a szupergigacenterekben. Csak annyi kell hozzá, hogy előre leadom interneten a rendelést és a megbeszélt időben elmegyek érte – meg persze fizetek. Ez az olcsóság, amit említettem nyilván két tényezőből adódik. A termelő tisztességes haszonhoz jut s nem extraprofithoz, a kereskedő pedig – jelesül a Szatyor aktivistái - nem jutnak semmiféle haszonhoz.  Ez az egyetlen gyengéje a filmnek. Számomra nem derült ki, akkor valójában miből élnek ezek a jóarcú, rokonszenves emberek. De élnek és virulnak, akár a Szatyor, amely már Kecskeméten is működik, és bárhol működhet, ahol kellő számú és elszántságú ember – ők itt a kritikus tömeg -, gondolja úgy, hogy csináljunk egy kis forradalmat, fegyverek nélkül. Mert ez az.