Kevés olyan dolog van a világon, amely mutatná az elmevilág  kényelmes, gyors megoldásra törekvő látszatmegoldásainak képtelenségét, mint a klímaberendezés. Minden elismerésem az elnevezőé, aki teljes joggal keresztelte ezt a szerkezetet így, egyszerre utalván arra, hogy min próbál javítani és mit rombol, pusztít.
Igen a klíma, mellyel kapcsolatban egyre több figyelmeztető jelzést kapunk, felmelegedés, éghajlatváltozás, meleg-és csapadékrekordok, természeti katasztrófák, sarkvidék stb. címszavakkal, nos a klíma háziasított változata ennek az ellenkezőjét ígéri. Egy gombnyomás, és perceken belül kellemesen hűvös lesz ott, ahol az imént még verejtékeztek. Ez az álomvilág addig tart, amíg ki nem megyünk az utcára, mert ott még nincs klímaberendezés. Ha van kocsink, akkor viszont bingó, tovább altathatjuk magunkat hazáig, nem gond, ha dugó van, s ha be kell ugrani valami mélyhűtött cuccért a Marketba, ott is védett helyen vagyunk, a jobbakban működik a klíma. Tehát a kocsiig kell csak kibírni, mert aztán otthon ismét biztonságban lehetünk, legalább is a krém, nekik klíma is zümmög minden helyiségben, sőt a lépcsőházban is.

A greenfo.hu-n közölt írás érdekes adatokat közöl hazánk energiafogyasztásáról – a nyáriban a légkondicionálók viszik a prímet -, s tájékoztat, rövid időn belül megtérülő, alternatív megoldásokról. Olyanokról, amelyek a légkondicionálók havi 8-10 ezer forintos áramfogyasztását váltanák ki, s persze radikálisan csökkentik ennek CO2 kibocsátását, ami a globális felmelegedés élharcosa. A képlet látványosan egyszerű: lokálisan „orvosoljuk” a kellemetlenséget, globálisan pedig növeljük a bajt.  Ha képzeletben trendet húzunk, láthatjuk e furcsa, halálos versenyfutás abszolút győztesét. Bár nyilván lesznek olyanok, akik még akkor is a berendezésük gombját fogják szitkozódva nyomogatni, amikor már az ablakuk alatt hömpölyög a víz...
A légkondicionáló tehát korunk egyik szimbóluma: a gyors, egoista, látszatmegoldások jelképe, az elméjével és nem a szívével látó emberé. Persze ennél többről van szó. Mindannyiunk (személyes) életében ott van ez a lehetőség, légkondi nélkül is.
Amikor például egy kellemetlen, testi-lelki tünet kapcsán megelégszünk a felszíni megoldással. A gyógyszerek kínálnak többnyire ilyen utat, vagy a kábítószerek, vagy a fényes, lármás életvitel. A fájdalom, a magány, a boldogtalanság rövid távon feloldható szerekkel. Alapjában nem. Többnyire visszatérnek, esetleg más ruhát öltve, hívatlan vendégként, és itt is elkezdődhet egy versenyfutás, saját, belső megoldatlanságainkkal. A tünet – mert ezek azok -, azt szolgálná, hogy teljesebb, egész-ségesebb életet éljünk. Még ha verejtékezni is kell hozzá egy kicsit.