Konkrétan a Kilimandzsárón, ott is ötezer-hétszáz méteren látta egy francia turista, Antoine le Galloudec az Uhuru (Szabadság) csúcs közelében, le is fényképezte a magányos lényt, hogy elhiggyék neki. Mert amúgy elég hihetetlen, hogy egy kutya különösebb előkészület és védőfelszerelés nélkül ilyen magasra és ilyen közel jusson a csúcshoz. Aki nem tudná, Afrika teteje 5893 méter, és tíz éve már alig borította hó a környezetpusztításnak és a klímaváltozásnak köszönhetően.
Lehet, hogy ezért vágott neki a Kutya ennek az életveszélyes útnak. Tiltakozásul. Mert érezte zsigerileg, hogy ez így nem lesz jó. Vannak ilyen kutyák. Látta, hogy hiába ugat, morog, bököget a Hegy felé, hogy hát nem látjátok, nem érzitek? Nem látták, nem érezték. Tán még kutyába sem vették. Hát nekivágott. Állatorvosok szerint – olvasom a Hírszerző szeptember 2-i anyagában –, felfoghatatlan, miként maradhatott életben megfelelő táplálék nélkül a kietlen, sivatagos, köves és hideg környezetben. Persze ez az egész csak egy feltételezés a Kutya indítékait illetően.
Lehet, hogy egészen másról van szó. Szerelmi bánat vagy csak sima depresszió. Kutyának születtem, így is végzem, kinek van ehhez kedve? – kérdezhette magától egy álmatlan éjszaka. S tán felrémlett benne, hogy ez nem mindig volt így. Homályosan, távolról, de megérezte az igazságot. Hogy Farkasok az ősei. Akik szabadon, csapatban éltek, a saját törvényeik szerint. Míg nem jött az Ember és megszelídítette őket. Okosabbnak, hatalmasabbnak tűnt, a Világ urának.
Azóta eltelt pár ezer év, s az akkori igazság mára romokban hever. A Kutya már pontosan tudja és érzi, az Ember nem a Világ ura, tán épp azért, mert elhitte, hogy az. Az Ember a szívéből a fejébe költözött, ösztönei eltompultak, elszakadt attól a valóságtól, ahonnan vétetett. S a Kilimandzsáró, amelynek ember- és állatemlékezet óta hó borította a tetejét, lassan ott áll megkopasztva, megfosztva ékességétől, mint egy felkiáltójel. Látszólag tehetetlenül, de hatalmasan. A Hegy mindent tud, és mindent kibír. Most is csak annyi történik, hogy magához hívta a Kutyát, aki még emlékszik őseire, és üzen vele. Szelíden, pontosan, félreérthetetlenül.
