Genevieve Quirk, a Greenpeace Brüsszelben dolgozó óceánpolitikai tanácsadójának írása.

Pár hónapja még Ausztráliában éltem a tengerparton egy esőerdő mellett. Mégis elmentem az esős Belgiumba dolgozni. Hogy miért? Mert nemrégiben hatalmas európai halászhajók tűntek fel a Csendes óceánon, hogy kifosszák a mi tengereinket is! Az egyetlen módja annak, hogy megállítsuk őket az az, hogy megváltoztatjuk az Európai Unió halászati jogait.

A Közös Halászati Politika (Common Fisheries Policy) tíz évenként módosításra kerül, és a jelenlegi nemrég kezdődött meg Brüsszelben. Az elkövetkezendő években az Európai Parlament tagjai és azok kormányai, a halászattal foglalkozó nagyobb országokat is beleértve, mint például Spanyolország, az új szabályok felett fognak vitatkozni.

A tanácskozás kimenetele fog dönteni földünk óceánjainak sorsáról, ugyanis Európa nemcsak halászati nagyhatalom, hanem a tenger gyümölcseinek importőre is. A legnagyobb problémát nem a főleg kisipari halászcsónakokból álló flottája okozza, hanem a vonóhálóval halászó óriás tengeri szörnyek. Ugyanis többségük meghaladja a 100 métert és naponta képesek kihalászni a tengerből egy kis nemzet flottájának évi fogásával megegyező mennyiséget, de a munkaerő és a kifogott zsákmány is Európa hasznára válik csak.

Ezek a hajók egyszerűen túl jók, és gyorsabban halásszák ki a halat, mint ahogy azok szaporodnak (néha kétszeres, háromszoros sebességgel). Nyomukban szomorúan és véresen áramlik a ‘melléktermék’ – a nem felhasználható tengeri állatok, amelyek véletlenül beleakadtak a hálóba és elpusztultak a fedélzeten. Mindezek után azt gondolnánk, hogy hatalmas profit van ebben. Valójában nincs. Annak ellenére, hogy a tenger ingyen adja a halat, túl kevés a hal ahhoz, hogy a halászat eme formáját anyagi támogatás nélkül folytatni tudják. Európa halászhajói mindössze 6%-os árréssel dolgoznak – anyagi támogatás nélkül ez mindössze 3 és fél százalék.

A halászati részlegnek termékeny halászterületekre, egészséges óceánokra, tulajdonképpen az önmagától való megmentésre lenne szüksége. Az általános halászpolitika, ami ma ülésezik, ezt megtehetné, és célja, hogy 2015-ig helyreállítsa a halászterületeket. De kihalászható halak számának és az európai hajók típusának korlátozása nélkül az ipar csak a falánk flottáját fogja ellátni.

A Greenpeace nagy erőkkel igyekszik megvédeni óceánjainkat és a kereskedelmi halászatot.
 

Fent: Egy greenpeaces felfújható motorcsónak közelíti meg a hatalmas holland halászhajót, Willem van der Zwan-t, 2010-ben, Mauritaniában, Nyugat Afrika partjainál. Ez a 142 méter hosszú (hossza csaknem másfélszerese egy focipályának), 2000-ben épült ipari halászhajó hónapokig kint van a tengeren, és akárcsak egy úszó gyár, egy hatalmas csővel szívja be a tenger halait. Napi 300 tonna halat tudnak így kihalászni, a hajó pedig csaknem 6 000 tonna fagyasztott halat képes eltárolni! Az ilyen ipari halászhajók csak 20%-át teszik ki az EU halászati ágazatának, azonban a halak 80%-át ezek fogják ki. fotó: Christian Åslund / Greenpeace

Fordította: Mariann