Amikor az ember Istennek képzeli magát, az egyfelől dicséretes, másfelől veszélyes. Hogy miért ez a kettősség, abba most nem mennék bele, tekintve, hogy ez az oldal jóindulattal sem mondható felekezeti blognak, viszont a hollandok jópofa ötlete kapcsán ez a skizofrén helyzet jutott eszembe. Kétezer méter magas hegyet akarnak építeni az alföldjükön, vagy inkább mélyföldjükön.

Az MTI minapi híre szerint “mérnökök, építési vállalkozások, beruházók és más szakemberek már meg is kezdték a tárgyalásokat az ember alkotta hegyről, amelyen helyet kapnának sí-, bob és jégpályák, valamint hegymászóösvények, sziklamászó falak és látványos hegyi utak hajtűkanyarokkal.”  Egyfelől megértem a hollandokat, hogy egy ilyen plasztikai műtétre szánják rá magukat. Végtelen unalmas lehet az a több tízezer négyzetkilométernyi laposság. Másfelől, akármennyire is eredetinek és kreatívnak tűnik az ötlet, mégis mintha a jajgatni hallanám a Földet.
A természet nagybani átalakítása már vagy jó kétszáz éve elkezdődött. Írhattam volna átalakítás helyett kifosztást is. A Föld fa, szén, kőolaj, földgáz készlete rendesen megcsappant. Nem kevésbé romlott levegőminősége, ritkult állat-és növényvilága.  Nem tudom másként látni ezt a folyamatot, mint, hogy hatmilliárd élősködő, visító malac rángatja, marja, szívja az anyakoca tőgyeit. És nincs az a disznó, aki ezt végtelenségig bírja. Előbb-utóbb feláll, megrázza magát, és azt mondja: na ebből elég. És akkor hiába voltak zöld disznók is a csapatban, többségünk repülni fog. Erre pedig alkatilag a malac csak akkor képes, ha kidobják egy repülőből, akkor is viszonylag rövid ideig.
Persze ahogy én a hollandokat ismerem (elég kevéssé), lehet, hogy már tudnak valamit. Ez a nép, lássuk be, elég korán kezdte a demokráciát, polgári átalakulás náluk zajlott először Európában, voltak világkereskedelmi központ, a tőzsdét is náluk találták fel, a gyémántcsiszolás mesterei is holland városokban művelték az alkímiát, nem csoda, hogy kellő önbizalommal láttak neki a természet átalakításának. Szélmalmaik, csatornáik javarészt egy  célt szolgáltak: visszanyerni a tengertől azt, amit elvett tőlük. Hollandia területének egyharmada tengerszint alatt van, s ez részben ennek a (vissza)hódításnak köszönhető. Ez a derék, szorgalmas és rendszerető népség (nem is értem hogy fér bele a világukba a legális fűhasználat), irdatlan gátrendszert épített ki az elmúlt párszáz évben, a viharok, dagályok és egyéb tengeri kellemetlenségek kivédésére.
A műhegyet is egy ilyen területre kívánják építeni. Kétezer méter. Gondoljuk csak meg, a mi Kékesünk alig több ezernél. Nincs az a tengerszint emelkedés vagy cunami, ami idáig felérne. Az özönvizet pedig már lebeszéltük egyszer Istennel. Hanem Máté evangéliumában van egy mondat Jézustól : "Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek." A hollandok tervezett gigaakciója, abszurd módon, mintha ennek a bujkáló, születőben lévő hitnek kívánna emlékművet állítani. Ha erre a tobzódásra képesek vagyunk, tán bolygónk is megmenthető.