Előző írásunk folytatása.
„Ahhoz, hogy tiszteletreméltó emberi lényként viselkedjünk, hősként kell gondolkodnunk.”
- May Sarton
Az első két nő, aki Greenpeace kampány keretén belül hajózott, Ann-Marie Horne és Mary Lornie volt Új-Zélandról, a Vega fedélzetén, mely a Moruroa Atollnál található francia nukleáris kísérleti telephelyre tartott 1973-ban. Amikor a francia matrózok a Vega fedélzetére szálltak és megtámadták David McTaggart és Nigel Ingram-et, Ann-Marie fényképeket készített, Mary Lornie pedig videofelvételt. A franciák elkobozták a kamerát, de Ann-Marie-nak sikerült átcsempésznie filmjét a francia biztonsági ellenőrzésen.
Dorothy Stowe, Rex Weyler és Dorothy Metcalfe
A franciák azt állították, hogy „Az embereink fegyvertelenül léptek a hajó fedélzetére, és nem bántottak senkit”, és McTagger a sérüléseit úgy szerezte, hogy elbotlott egy kötélbakban, mikor „ megpróbálta matrózainkat a tengerbe hajítani”. Azonban Ann-Marie fényképei - amelyeken látható volt, amint McTaggert és Ingramet bántalmazzák - megjelentek világszerte, bizonyítva, hogy a Francia kormány hazudott a támadással kapcsolatban.
A zenész és művész Linda Spong segített elindítani a Greenpeace bálna kampányát férjével, Paul-lal.
1974-ben Japánba utaztak fiúkkal, Yasha-val, továbbá Maya Koizumi és Michiko Sakata tolmácsokkal, hogy bálnavédelmi mozgalmat építsenek ki a japán tudósok és támogatók között.
1977-ben a Meander nevű Greenpeace hajón teljesített szolgálatot, mely egy 15 olajtársaság észak brit-kolumbiai olaj tanker kikötőt reklámozó képviselőit szállító hajónak zárta el az útját.
Linda a mai napig aktívan tevékenykedik az olaj tankerek kitiltásáért folytatott kampányban a kanadai partoknál.
Taeko Miwa és Carlie Trueman hajózott az első Greenpeace bálna kampány során. Trueman lelkes búvár, ő volt az első Greenpeace Zodiac specialista, megtanította a hajók legénységeit a felfújható csónakok használatára és karbantartására, ami a Greenpeace ikonjává vált.
Miwa egyetemista és környezetvédő volt Japánból, aki szemtanúja volt a Minamat öbölben pusztító higanymérgezésnek. Kampányokat vezetett a légszennyezés ellen Japánban, és a Greenpeace japán fordítójaként dolgozott.
Bobbi Hunter (Innes) segített elindítani az első bálna kampányt, vezette az első nyilvános Greenpeace irodát Vancouverben, és sok pénzt szerzett az első bálna és fóka kampányokhoz. Egy kábeltársaság projekt menedzsereként több száz technikus munkafolyamatát követte figyelemmel, és tapasztalatait felhasználta a Greenpeace-nél; Bobbi kulcsemberré vált egy különálló Greenpeace csoport szervezésében, mely három kampányt folytatott szerény költségvetésből.
1976-ban Bobbi és Marilyn Kaga voltak az első nők, akik blokád alá vettek egy bálnavadász hajót, az orosz Vlasny szigonyozó hajót.
A 70-es évekbeli bálna- és fókakampányokban rendszeresen szolgáltak nők a Greenpeace akciók frontvonalában. Eileen Chivers, Henrietta Nielson, Bonnie MacLeod, Bree Drummond, Mary-Lee Brassard, Susi Leger és más nők dolgoztak a bálna- és fókakampányokban ebben az időszakban.
„Ha természetes álmokat álmodnék arról, hogy természetes nő vagyok, aki azt teszi, amit egy nő tesz, amikor természetes, akkor forradalmat csinálnék.”
- Nikki Giovanni
Ezalatt Londonban Susi Newborn és Denise Bell megvette és felszerelte az első Greenpeace tulajdonában levő hajót, a Rainbow Warriort. Newborn és Bell, akik az izlandi bálnavadászokkal akartak szembeszállni a Csendes óceán északi részén, rátaláltak a Sir William Hardy nevű 134 láb hosszú halászhajóra, pénzt szereztek, hogy megvásárolhassák, és felkérték Newborn gyermekkori barátját, Athel von Koettlitz-t, hogy segítsen nekik felújítani, életre kelteni a hajót.
1978 tavaszán a hajó vitorlát bontott nemzetközi legénységgel a fedélzetén, képviselve Hollandiát, Franciaországot, az Egyesült Királyságot, Dél-Afrikát, Svájcot, Új-Zélandot, Ausztráliát, az Egyesült Államokat és Kanadát.
Szembeszálltak izlandi és spanyol bálnavadászokkal, és leleplezték a brit Gem nevű hajót, amint nukleáris hulladékot borít az óceánba.
Newborn írt egy személyes beszámolót a Rainbow warrior történetéről, melynek címe: Bonfire in my Mouth (Máglya a Számban): Élet, Szenvedély és a Szivárvány Harcos.
A Rainbow warrior név egy kis könyvből származik, a A Szivárvány Harcosaiból, melyet az aleut törzs öregje William Willya és Vinson Brown írt. A történetben ’Indián Szellem Visszatérése’, egy 12 éves fiú megkérdezi dédnagyanyját, Tűz Szemét, hogy „Miért történtek ilyen rossz dolgok a népünkkel?” A Nagyanya beszél a fiúnak egy próféciáról, mely szerint egy nap a világ összes fajából származó emberek összefognak, hogy megmentsék a Földet a pusztulástól, és ezeket az embereket Szivárványharcosoknak fogják hívni.
Ez a történet inspirálta a Szivárványharcos hagyományt a Greenpeace-nél, és a Nagyanya - Tűz Szeme - ma is ontja erős fényét és vízióját a Greenpeace-re.
Az írás eredetije a Greenpeace Making Waves blogján jelent meg.
fordította: Edit
