Ne gondoljon most a kedves olvasó, valami új, technikai csodára, a kétéltű, szárnyas kamionra még kicsit várni kell. A mellékelt videón a forgószél kapott fel egy kamiont, majd ejtette le, a távoli Texasban, még a múlt héten.
Texasról nekem két dolog jut eszembe: a bólogató olajkutak százai – még a XX. század elejéről és a Kennedy ellen elkövetett halálos merénylet 1963-ból. Így utólag úgy tűnik, egyik sem volt jó ötlet. Az –akkor végtelennek tűnő - olajból irdatlan pazarlás – és persze környezetszennyezés lett, a merényletből pedig a vietnámi háború eszkalálódása.
Az index mostani beszámolója szerint, egymás után csapnak le a tornádók, az egyik alig nyolc kilométerre zúgott el Dallas belvárosától – ahol az elnököt a gyilkos golyók érték. Ami megtörtént, megtörtént. Így kellett lennie. Az egyes ember életében sincs sok értelme a múlton keseregni. Kicsiben, nagyban egyaránt tanulás az élet, s jó esetben bízhatunk abban, hogy lehetőség nyílik – épp a tapasztalatok alapján, másként folytatni az életet, mint ahogy eddig éltük.
A Meteorológia Világszervezet napokban közzétett jelentése szerint a 2001-2010 közötti időszak volt a legmelegebb, amelyet valaha mértek a Földön. Nyilván véletlen egybeesés, hogy a mostani tornádók épp abban az országban pusztítanak, amelyik egyetlenként nem írta alá az üvegházhatás csökkentéséről szóló Kiotoi egyezményt. Persze ez a forgószél-hullám bakfitty azokhoz a tömegkatasztrófákhoz képest, amit a föl(d)melegedés hozott a világra az elmúlt tíz évben. Néztem ezt a videót, ahogy a semmiből megjelenő elemi erő játékszernek tekinti mindazt, amit az Ember megteremtett az ő dicsőségére, vagy inkább kényelmére. S borzongató volt látni, ahogy a forgószéltől párszáz méterre, a kamionokban, autókban az emberek, mintha mi sem történt volna – történne -, mint szorgos hangyák nyomták tovább a pedált a halál országútján.
Nem kétséges, ha abban a röpülő kamionban ült valaki – és túlélte, picit másként tekint majd az épített világra, ami eddig körülvette őt, s másként a természetre is. Nem biztos, hogy az emberiségnek is halálközeli élményre van szüksége ahhoz, hogy tisztelje az életet. Számomra Texas a pusztulás-pusztítás szimbólum, a tőke-profit-haszonelvűség szentháromságának megtestesülése. Az a világ, amelyik részleteiben tökéletes, csak az egész mutat a szakadék mélyére. Létezik egy erő, amely nem engedi egy határon túl, hogy az ember megerőszakolja saját természetét, s így magát a Földet. Eljutottunk ehhez a határhoz, s az inga, most visszafelé indul. Bölcsebb dolog ezt tudomásul venni, mint akadályozni. Mert a végén minket is eltalál a röpülő kamion.
