Aki városban él, az otthonán kívül nagyobb területért kevésbé szeret felelősséget vállalni. Gazdátlan a lépcsőház, koszos az utca, nem túl vonzóak a közterek. Az elmúlt években azonban változott valami Budapesten.
A „közterület-közérdek-közöm sincs hozzá” hármastól mostanára eljutottunk a „közterület-közérdek-közösség” felismerésig. A fejlődés első jele a köztér fontosságára figyelmeztető „street hack” mozgalom, ennek egyik kistestvérének tartom a közterület felszántását. Az értelmiség egy ideig próbálkozott azzal, hogy vidékre költözik, de kiderült kevesen tudnak így megélhetést biztosítani maguknak. Akik nem akarnak teljesen elszakadni a természettől, azoknak maradt a helyben termesztés, vagyis a foghíj telkek művelése. Több éve képtelen megszabadulni tőlük az önkormányzat vagy a tulajdonos vállalkozó, most viszont gyönyörűen virágzanak és fűszerekkel, salátával, meg paradicsommal vannak tele. Nincs permetezés, van locsolás, GM-mentes az összes mag, amit elvetnek. Felülök a bringára és most nem a piacra, hanem egy kertbe indulok szétnézni. Bringalakat, kosár, gázmaszk fel, mert a körúton meg lehet fulladni… Vajon a növényeknek kell védelem? Úgy sejtem, a terményeknél is számít a levegőszennyezés.
Két termesztési mód szembeállítását kértem Simon Gergelytől a Greenpeace Magyarország vegyi szakértőjétől: a közösségi kertekben a levegő-, esetleg talajszennyezettség mértéke károsabb vagy boltban vásárolható termékekben található vegyszerek (gyümölcs- és zöldséggyárakban talajjavításra, növényvédelemre és hozamnövelésre használt) maradványai veszélyesebbek az egészségre? Mint kiderült, nem csak a növények szezonálisak, hanem a szennyezés is…
Greenpeace: Kezdjük az alapoknál. Kiskerteknél eltekinthetünk a talajszennyezettség mértékétől. Legtöbb esetben a kertek kialakítását talajcserével kezdik…
Simon Gergely: Ez igaz, viszont a dízel járművekből és a fa/szén fűtésből eredő – utóbbi télen jellemző - légszennyezésből lerakódó korommal, ezen belül is a PAH-okkal (policiklikus aromás szénhidrogénekkel) is számolnunk kell. Ehhez jön még hozzá a szintén a légszennyezésből eredő toxikus fém szennyezettség.
Tavaszi munkálatok a kertben, Blaha, 2011 (Fotó: Papp Dóra) és Lecsós Kert, 2012 (Fotó: Wild Judit)
Akkor ajánlott cserélni a felső réteget, ha toxikus fém koncentráció határérték közelében van, a legolcsóbb (kb. 15 ezer forintos) toxikus fém mérés alapján ezt megállapíthatjuk. Ilyen méréseket végeznek a Bálint Analitikánál, a Wessling Hungarynél vagy a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézetnél (KÉKI). Nincs mérési adatom, a körülbelül 5 évenkénti cserét tartom indokoltnak. Talajcsere után is ugyanúgy éri szennyezés az érintett területet, viszont nehezen felbecsülhető a terhelés mértéke, mert a PAH-ok részben lebomlanak napsütés hatására. Ha csak a felső réteg szennyezett, az egy idő után lebomlik. Hasonló anyagok keletkeznek, ha elégetjük a pirítóst. Abban is félig elégett szén-hidrogének vannak. Egyes orvosok tévedésből azt javasolják, hogy ezt együk hasmenésre, mert összekeverik a tiszta orvosi szénnel. A PAH-ok, ún. Policiklusos aromás szénhidrogének a korom egyik összetevői. Sok közülük rákkeltő, mutagén és hormonkárosító hatású. A legveszélyesebb a benz(a)pirén, nagyon rákkeltő, koncentrációja Budapesten kiemelkedően magas.
GP: És az a fő kérdés, hogy ebből az anyagból mennyi raktározódik el a növényben?
SG: Pontosan. A növény elraktározza a PAH-okat, mint egyéb más anyagokat is, és nem bomlik le UV sugárzás hatására sem az érési folyamat alatt. A növény által elnyelt PAH-ok pedig sajnos nagyrészt benne is maradnak a tányérunkra kerülő alapanyagokban. A másik, ami városban jellemző, a magas ózonkoncentráció. Elég gyakori Budapesten a nyári hónapokban, amikor nagy a forgalom és sokat süt a nap. Ilyenkor a növényekben lecsökken, megszűnik a fotoszintézis. Ezek nyoma jól látható sárgulás a növényeken.
GP: Csak elpusztul a növény, ezzel mutatja, hogy magas az ózonszint (ezt láthatjuk az előbbi linken - A szerk).
SG: Besárgul, károsodik, szélsőséges esetben elpusztul és nem lesz szép a termés sem. Az ózon kevésbé ártalmas a termést fogyasztó emberre nézve.
GP: Ha nincs vagy csúnya a termés, úgysem eszem meg.
SG: Igen, a gond az egyéb szennyezőkkel van, például az előbb említett, a szennyezett levegőből származó PAH-okkal és toxikus fémekkel. Kevésbé lesz továbbá egészséges a termék, ha mérgező növényvédőszereket használnak a termesztés során.
GP: Olvastam egy spanyol példát a Tudatos Vásárlón, ahol a trágyázás okoz ökológiai katasztrófát. Sajnos jellemző, hogy túltrágyázzák hozamnövelés miatt a területet. Olyan vegyszer koncentrációt jelent, amit nem képes elnyelni a talaj és a melléktermék közvetlenül fertőzi az élővizeket.
Boldogok a nők… akik kertészkednek, Lecsós Kert, 2012 (Fotó: Wild Judit)
SG: A műtrágyák egészségügyi hatása is problémát jelenthet, különösen, ha nitrát, nitrit kerül a termékekbe, de a komolyabb egészségügyi kockázatot a permetszerek jelentik. Sajnos a mai napig sok növényvédőszer kiemelten káros az emberi egészségre, továbbá gond, hogy a szerek együttes hatásával senki sem foglalkozik. A legtöbb növényvédő termékben sajnos többféle, akár 5-6 féle vegyszer is található. Bár egyenként a szermaradékok az előírt határérték alatt vannak, ám az együttes hatásukkal senki sem foglalkozik. Pedig a szerek hatása sokszor összegződik, de vannak olyan kutatások, melyek azt bizonyítják, hogy bizonyos szerek felerősítik egymás hatását. A házi kertekben termesztett növényekben található szennyezőkre nem ismert folyamatos mérés, csak néhány kutatással találkoztam eddig. Legutóbbi egy Európai Bizottság által ismertetett tanulmány szerint, melyben a berlini kiskertekben termelt zöldségek és gyümölcsök toxikus fém tartalmát vizsgálják. A kiskerti termények sajnos gyakran több szennyezőt tartalmaztak, mint a boltokban kaphatók. A mérések során a toxikus fémek koncentrációja gyakran igen magas, ezek alapvetően a közlekedési kibocsátásokból származnak. A mérések során kadmiumot, krómot, ólmot, cinket, nikkelt és rezet vizsgáltak paradicsomban, zöldbabban, répában, krumpliban, karalábéban, káposztában, bazsalikomban, mángoldban és mentában. A szennyezettség mértéke az utak távolságán túl a növény fajtán is múlott. Míg például a paradicsomban kevesebb ólom halmozódott fel, mint a mángoldban addig a mentába több króm került, mint a bazsalikomba, zöldbabba vagy répába. Sajnos minden esetben szignifikánsan magasabb volt a toxikus fémtartalom kiskertből származó mintákon, mint a szupermarketekben kaphatókban. Egy extrém eset: a paradicsom 11-szer több rákkeltő kadmiumot és ötször több nikkelt tartalmazott, mint a szupermarketbeli átlag. Viszont általános következtetést levonni nehéz lenne arra vonatkozóan, hogy mire számíthatunk egy budapesti kiskertet a szupermarket kínálatával összehasonlítva. Hasonló magyarországi felmérést nem ismerek.
Riportunkat két részben közöljük. A szerk.
Tetszett? Szeretnéd, ha többen olvasnák? Szavazz a Greenpeace blogjára a Goldenblog versenyen, Szakértői blog kategóriában!
