Azoknak, akik már-már feladnák, azoknak, akik már menekülő útvonalakat terveznek, azoknak, akik már senkinek és semminek nem hisznek (s egyedül a Greenpeace blogját olvassák), most mondom: VAN REMÉNY! Mint egy minapi híradásban olvastam, sikerült elegendő mennyiségű örökítőanyagot kivonni a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) csontmaradványaiból, hogy rekonstruáljuk a 33 ezer éve kipusztult faj DNS-ét. A bombasztikus bejelentést George Church, a Harvard Egyetem genetika professzora tette, s csodálom, hogy a hír nem került a hírek élvonalába. Hisz gondoljuk csak meg, micsoda forradalom történne itt, ha ismét megjelennének a jó neandervölgyiek. Harmincháromezer évre visszanyúlni, s onnan megújulni itt és most – lássuk be gyökeres változásokat hozna a honi kül-bel-gazdaság-kultúr-és szociálpolitikában. (Mert az iránt semmi kétségem, hogy a kísérletre nálunk kerülne sor, hisz őseink nyomát keresve nyilvánvaló, hogy neandervölgy egy csomópont - fura is, hogy eddig ott nem találtak magyar vonatkozású leleteket) Hogy nem a fellegekben járok idéznék a jeles genetikus nyilatkozatából. "A neandervölgyiek valószínűleg máskép gondolkodtak, mint mi. Tudjuk, hogy nagyobb volt a koponyájuk. Még az is lehet, hogy intelligensebbek voltak nálunk... Amikor eljön az idő, hogy megküzdjünk egy járvánnyal, vagy esetleg el kell hagyni a bolygónkat, gondolkodásának módja nagyon hasznos lehet számunkra... Az újjászülető neandervölgyi ember létrehozhat egy új neo-neandevölgyi kultúrát, amely politikai erővé is válhat" – fejtegette a prof.
Én most nem mennék bele abba az - egyébként hálásnak látszó – témába, hogy milyen programmal indulna a következő, demokratikus választásokon a Magyar Neander Párt, kivel kötne koalíciót, csatlakozna-e az Együtt 2014-hez, mi lenne az álláspontja a hajléktalan-kérdésben, és kiállna-e Geréb Ágnes mellett. Nem. Én a kérdést lokalizálnám annak – felületes – vizsgálatára, hogy mit élhetne meg egy ilyen klónozott neander (a továbbiakban Neamber), ha egyszerre lüktetne benne a 33 ezer év előtti vér és a mostani világ erkölcsi rendje, normái. Mit élhetne meg a Neamber, ha azt tapasztalná lépten-nyomon, hogy ami körülötte történik az ember-és természet elleni merénylet, ha azt látná, hogy az emberek körülötte nem a szívükre, hanem a gondolatikra hallgatnak, ha azt érezné, hogy hiába telt el 33 ezer év, lényegében ugyanaz van: harc a túlélésért, csak épp cifrább lett a díszlet és több a hazugság.
Ha meggondoljuk, hogy egy friss felmérés szerint a választásra jogosultak több, mint fele nem tud, vagy nem akar politikai pártot megnevezni, akire jó szívvel szavazna, máris belátható, hogy a Neamberek megjelenése valódi alternatívát nyújthatna a bizonytalan csüggedőknek, vagy a csüggedő bizonytalanoknak. Tiszta múlt, tiszta beszéd, tiszta eszközök. Ez behozhatatlannak látszó előnyt biztosítana számukra. Már csak az kell tehát, hogy kellő számú Neamber lépjen a mai, magyar valóságba és mihamarább. De addig is mi legyen? Erről ugyan nem beszélt – mert nem kérdezték – a jeles genetikus, de a mostani (magyar) ember génállományában, tudati rétegeiben ott bujkál az örökkévalóság. Csak kicsit el van dugva, mondhatni le van nyomva. Időnként ugyan kopogtat, jelzéseket ad – például ilyenkor szokott másként verni a szívünk -, időnként fellázad – ilyenkor történnek a fizikai kellemetlenségek velünk, mint például a betegség, baleset -, aztán elhallgat és vár. Egy darabig. Lehet, hogy már ténleg csak a Neamber segíthet?
