Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

Egész Bhután biogazdálkodásra tér át

2013.03.18. 08:56 Toma001

Amíg Európában a Syngenta a héten a növényvédőszerek mellett kampányol, főként az Európai Bizottság javaslata ellen, a neonikotinoidos rovarölőszerek betiltásáról, addig a világ másik táján egy teljes ország törekszik arra, hogy növényvédőszermentes, organikus termesztéssé alakítsák át a teljes mezőgazdaságukat.

bhutan2.jpg

Ez az ország nem más, mint a himalájai hegyvidéki állam, Bhután. Az ország agrárminisztere, Pema Gyamtsho nem ült fel a riogatásoknak, és bízik abban, hogy ezáltal is képesek lesznek megnövelni a termésüket, ugyanis a szomszédos fejlődő Kínában egyre nagyobb a kereslet a jó minőségű, bioélelmiszerek iránt. Mr. Gyamtsho hozzátette, hogy határidőt nem szabtak maguknak, fokozatosan, lépésről lépésre, növényről növényre próbálják elérni céljukat. Gyakorlati oka is van annak, hogy meg akarnak szabadulni a növényvédőszerektől, mégpedig az, hogy az ország területe egészében hegyvidéki, és a talajba juttatott vegyszerek nem maradnak meg a helyükön, az eső lemossa őket, elszennyezve ezzel a vizeket. Természetesen közrejátszik ehhez a szemlélethez az is, hogy Bhután buddhista ország, számukra a természet megőrzése, vele együvé tartozás mindig is az életük fontos elemének számított. Valójában nem is kell túl sok erőfeszítést tenni azért, hogy az egész ország organikus mezőgazdaságra térjen át, ugyanis már nagy része most is az.

- Bhután jövője azonban nagyrészt azon múlik, hogyan reagál olyan a fejlődéssel együtt járó kihívásokra, mint a klímaváltozás, az élelmiszer- vagy energiabiztonság – mondja Gyamtsho. – Az élelmiszerellátás terén már önellátóak lennénk, ha csupán azt ennénk, amit megtermelünk, de rizst importálunk. A rizsfogyasztás mára nagyon elterjedt, pedig tradicionálisan nagyon nehéz volt beszerezni. Csak a gazdagok és az elit juthatott hozzá. A rizs rangot jelentett. Mára ez a trend kezd megfordulni. Az emberek egyre inkább egészségtudatosak, és olyan gabonákat esznek, mint a hajdina és a búza.

Gyamtsho azt is elmondta, hogy különböző növénytermesztési módszerekkel kísérleteznek, hogy a talaj megóvása mellett elegendő mennyiségű élelmet legyenek képesek előállítani, és igyekeznek visszatérni a hagyományos fajtákra, melyek ellenállnak a kártevőknek. Azonban az elmúlt évek változékony, és átlagosnál melegebb időjárási viszonyai több földművest is kételyek elé állított, hogy valóban sikerül vegyszerek nélkül termeszteniük. A dél-nyugat bhutáni Paroban már az önkormányzat kénytelen volt nagyobb mennyiségű műtrágyát és növényvédő szert szétosztani a termelési szint fenntartása érdekében.

Dawa Tchering, aki a két hektáron levő rizsföldjéből és zöldséges kertjéből él azt mondja, hogy évtizedekig vegyi anyagok nélkül termelt. „Mára azonban ez nehezebb, mert a gyerekeink vagy a fővárosban vannak, vagy külföldön tanulnak. Senki nem akar itt maradni, ami azt jelenti, hogy nekünk keményebben kell dolgoznunk. Csak én vagyok meg a feleségem. Nem tudunk annyit termelni, hogy magunknak is elég legyen és még el is tudjunk belőle adni a piacon, így életünkben először vegyi anyagokat vagyunk kénytelen használni. Szeretnénk visszatérni a tradicionális földműveléshez, amikor csak azt használtuk, amit a természet adott.”

Bhután már így is a fenntartható fejlődés egyik zászlóshajója, ha azonban még a teljesen organikus mezőgazdaságra is sikerül átállniuk, akkor ökológiai szempontból nagyon jó példaként szolgálhatnak a jövőnek. Az ország szinte karbonsemleges, majdnem teljesen önellátó: a lakosság 95%-ának képesek vizet és elektromos áramot szolgáltatni.

Bhutánban 1971-ben a GDP mérésétől is megszabadultak, a teljesítményüket már bruttó nemzeti boldogságban mérik. Azonban nem minden tekintetben ilyen rózsás a helyzet ebben a kis elszigetelt országban. Százalékos tekintetben Bhutánt hagyja el a legtöbb menekült: Körülbelül 100ezer főre, vagyis az ország lakosságának nagyjából az egyhatodára tehető az a lélekszám, akik 1991 óta menedékjogot kértek a környékbeli Nepálban, Indiában, vagy a világ más pontján. Még a 19. század végén határoztak úgy a bhutániak, hogy az ország addig lakatlan területeit nepáliakkal népesítik be, hogy művelés alá vonják az ottani területeket is. Nem sokkal később már az ország legnagyobb élelmiszer-ellátó területévé vált. A lakossága egyre növekedett, és egyre több nepáli bevándorló is érkezett a térségbe.

Bhután 1958-ban léptette életbe az első állampolgárságról szóló törvényt, mely teljes jogú állampolgárságot biztosított a dél-bhutániaknak. Valójába az ország két része között nem volt szoros interakció egészen a 60as évekig, mikor az ország a modernizáció útjára lépett mind az oktatás, mind pedig a gazdaság, fejlesztés területén. Számos dél-bhutáni került felelős pozícióba a bürokrácia területén. A nyolcvanas években pedig kezdetét vette ellenük a politikai támadás. 1985-ben új állampolgárságról szóló törvény lépett életbe, mely alapján minden déli lakosnak dokumentumokkal kellett bizonyítania, hogy 1958-ban már jogszerűen tartózkodtak itt, máskülönben elvesztették a bhutáni állampolgárságukat. 1989-től már büntették azokat is, akik a északi szokástól eltérő ruhadarabot viseltek, az iskolákban pedig megszüntették a nepáli nyelv oktatását. A kilencvenes évek végére egyre nagyobb számban tüntettek a politika ellen, és bárki, aki részt vett a tüntetésben, nemzetellenesnek lett titulálva a kormány által. Több ezer embert be is börtönöztek, és több mint kétezret meg is kínoztak. A kormány által megvont állampolgárságú emberek elkezdtek kivándorolni az országból, 1992. év közepén az országot elhagyók száma mintegy napi 600 főre volt tehető. Az év végére 80ezren hagyták el Bhutánt.

1998-ban a bhutáni kormány északiakkal kezdte betelepíteni a menekültek által elhagyott területeket, a déliek felé pedig egyre növekedett a diszkrimináció. Az új népszámlálásnál már F1-től F7-ig tartó skálába sorolták be a délieket, melyben F1 a teljesen bhutáni, az F7 pedig a nem-bhutáni állampolgár. 1991-től a dél-bhutániak csak abban az esetben jutottak oktatáshoz és más állami szolgáltatásokhoz, ha rendelkeztek egy igazolással, mely aláírásával sem ők, sem pedig bármely rokonuk nem vehet részt semmilyen tüntetésben, vagy nemzetellenes tevékenységben. A helyzet azóta sem változott sokat. A menekülttáborokból visszaérkező emberek ki vannak téve a diszkriminációnak, és a demokratikus folyamatokból való kirekesztésnek. Többen inkább az új országban próbálnak beilleszkedni.

források:

http://www.guardian.co.uk/global-development/poverty-matters/2013/feb/11/bhutan-first-wholly-organic-country

http://www.greenpeace.org/international/en/news/Blogs/makingwaves/bhutan-goes-organic-a-lesson-for-us-all/blog/43987/

http://en.wikipedia.org/wiki/Bhutan

fordította: Saci és Toma


1 komment

Címkék: fogyasztás mezőgazdaság élelmiszer

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr955093959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása