Az európai tagállamok a múlt héten szavaztak másodszor is három neonikotinoid (NNi) rovarölőszer (tiametoxám, imidakloprid és klotianidin) kétéves korlátozásáról négy, méheket vonzó legelőn (kukorica, repce, napraforgó, gyapot), miután az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) januárban megjelent tudományos összefoglalója szerint e szerek részben felelősek a világ minden táján tapasztalt méhpusztulásokért. A neonikotinoidok megjelennek a nektárban, a pollenben, a guttációs cseppekben és vetéskor a leporlás alkalmával is mérgezhetik a méheket és más beporzókat.
Az EFSA jelentése előtt nem sokkal azonban a Humboldt Élelmezési és Mezőgazdasági Fórum (HFFA) közreadta saját vizsgálódását a neonikotinoidok európai mezőgazdasági jelentőségéről, amelyben súlyos gazdasági és környezeti veszteségeket jósoltak a NNi szerek korlátozása vagy betiltása után. A HFFA jól időzített, még az EFSA-jelentés előtt kiadta sajátját, ezért mind a külföldi, mind a magyar sajtó inkább a számokról, mint a méhekről beszél, annak ellenére, hogy a Humboldt-jelentés tudományossága több ponton is védhetetlen.
Először is, elvileg független tudományos kutatásként mégis a NNi rovarölőket és GMO-kat gyártó cégek (Bayer, Syngenta) illetve azok lobbiszervezeteiként működő agrár-egyesülések (pl. Copa-Cogeca) támogatásával készült. Elvileg független tudományos kutatásként mégsem adták át a minőséget legtöbbször garantáló, ma már elengedhetetlen szakértői bírálat (peer-review) rendszerének. Elvileg független tudományos kutatásként kérdőívekre támaszkodott, ám begyűjtött válaszait és a válaszadók kilétét mint szakmai hozzáértés zálogát mégsem adta közre. Végül, az is elgondolkodtató, hogy a NNi szerek kivonása utáni veszteségekről úgy írnak, hogy egyetlen tanulmányra sem hivatkoznak, amely e vegyszerek megtartásának előnyeit vizsgálja: mindkét oldalt a saját hozzáférhetetlen kérdőíveikre és azok válaszaira alapozzák.
A tudományos alapproblémákon túl a jelentés további tartalma is csupán jóslatok egymásra halmozása, aminek célja, hogy a NNi szerek utáni élet gazdasági abszurditását bizonyítsa. Próbálkozásain azonban könnyű átlátni.
Először, már az első pénzügyi adatok közlése előtt kijelentik, hogy az érvényben lévő NNi-tilalmakat (Franciaország, Németország, Olaszország, Szlovénia) számításaik nem veszik figyelembe. Ezután az összes számadat eleve pontatlan. De ha mégsem azok, akkor azt mivel magyarázzák, hogy számításaik során nem gondoltak arra, hogy létezik nem szintetikus vegyszereket használó növényvédelem is? Miért nincs az 5 jövőkép között olyan, amelyik nem a nemzetközi vegyipari vállalatok termékeivel képzeli el a mezőgazdaságot? Csak Magyarországon több, mint 100 000 hektáron így csinálják.
Harmadszor, a környezeti hatások értékelésekor egy változatlan Európát feltételeznek. Mint mondják, ha nem tud az EU a NNi szerek betiltása miatt elég napraforgót termelni, akkor kénytelen lesz a hiányzó mennyiséget importálni. A Humboldt-tanulmány szerzőiben fel sem merül, hogy az európai mezőgazdaság nem mozdulatlan, képes belső átalakulásra, amelyet éppen az év elején Magyarország által is aláírt Duna-menti Szója Egyesüléssel való együttműködés bizonyít. Ennek célja az olcsó, tengerentúli génmódosított szója kiváltása helyben termelt, jó minőségű, természetes szójával: az importfüggőség csökkentése környezeti és fogyasztói érdek is egyben.
A súlyos környezeti hatásokat erre a mozdulatlan Európára modellezik: az EU-nak több importra lesz szüksége, ezért mezőgazdasága virtuálisan több földet használ majd más kontinenseken, és ez több szén-dioxid kibocsátást, azaz gyorsuló klímaváltozást jelent. Az importfüggőség következménye valóban ez, de a rettenetes mennyiségű, NNi szerekkel állítólag megspórolható szén-dioxidot szintén változásra képtelen termelő országokra alapozzák. Modelljük szerint a közvetett területhasználat-váltás (ILUC) során mezőgazdaságba fogott területek száma hirtelen megugrik majd, hiszen másképpen nem lehet többet termelni, csak például az esőerdők kivágásával. A tanulmány szerzői nem számoltak azzal, hogy léteznek mezőgazdasági fejlesztések, többet termelni nem csak terjeszkedéssel lehet.
Ámde még ha felméréseik jók is lennének, akkor sem számolnak viszont a vegyszerhasználat externálisnak hívott költségeivel, a hasznos rovarok (így a méhek) pusztulásának, az ökológiai rendszerek sérülésének és a talajközeli vizek szennyezésének gazdasági hatásaival, pénzügyi veszteségre és emberi egészségre is lefordítható káros következményeivel.
Az sem világos, hogy miért lenne a veszteség helyenként 40 százalékos NNi csávázás híján. A környezetet és egészséget károsító szintetikus vegyszereket egyáltalán nem használó ökológiai (bió) gazdálkodásban is csak legfeljebb 20-25 százalék az eleve bekalkulált veszteség. Hihetetlennek tűnik, hogy egyetlen szercsoport eltűnése nagyobb kárt okozna, mint az összes kiváltása természetes, hagyományos anyagokkal és gyakorlattal.
A 2008 óta érvényben lévő olasz tilalom ráadásul ennek ellenkezőjéről számol be. Akárcsak itthon, Olaszországban is gondot okoz a kukoricabogár, a kukorica-vetőmagok csávázásának betiltása után azonban mégsem következett be az ipar által megjósolt drámai hozamesés.
Nem igaz tehát, hogy nem lehet a neonikotinoidokat helyettesíteni. A nematódák, a vetésforgó, az ökológiai gazdálkodás biológiai, fizikai, mechanikai módszerein túl a biológiai sokféleség növelése mind hozzájárulnak a neonikotinoid rovarölők nélkül is fenntartható mezőgazdaság létrehozásához. A Humboldt-tanulmány ezért játék a számokkal, amely a sok nulla miatt jelentőségteljesnek hat, a jó időzítésnek köszönhetően pedig messzire eljutott.
Egyre több, a humboldtival ellentétben valóban tudományos kutatás támasztja alá a neonikotinoid rovarölők méhekre gyakorolt káros hatásait: ezeket összegeztük április 9-én megjelent Méhpusztulás c. kiadványunkban. A méhek tájékozódási és kommunikációs képessége zavarttá válik, szaglási memóriájuk sérül, ellenállóképességük csökken: valószínű, hogy ezek mind hozzájárulnak a világszerte tapasztalható kolóniaelhagyáshoz (CCD), és a nosema és varroa okozta kártétel növekedéséhez.
Magyarország 1,2 millió méhcsaládja és a nyugat-európaihoz képest gazdagabb növénytársulása miatt állítólag még nem tapasztalja a nyugaton általánossá váló veszteségeket. Igaz, hogy a méhek bőséges fiasítással és népességgel, nem kiéhezve érkeznek a kockázatos (repce, napraforgó) méhlegelőkre, ezért a vegyszerek okozta kisebb vesztésegek nem biztos, hogy feltűnnek. Ennek ellenére egyre több méhész számol be nekünk a NNi csávázószerrel kezelt méhlegelők után zavarodott, lelassult, gyengébb méhekről. Ez a neonikotinoidok további használatával valószínűleg egyre általánosabbá fog válni, és világossá fogja tenni e szerek káros hatásait.
Jó hír azonban, hogy Tonio Borg, az EU Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Biztosa kijelentésének értelmében a múlt héten lezárult második szavazás után nagy valószínűséggel jogszabály lesz a neonikotinoidok korlátozását célzó javaslatból. Ezzel az EU közvetlenül járulna hozzá a beporzók védelméhez.
Ez viszont önmagában mégsem elég, mert a módosított bizottsági javaslatban a hatályba lépés kezdeteként július 1. helyett december 1. szerepel, így bizonyos csávázott magok idén még szabadon elvethetők maradtak. Hatálya alól kikerült az üvegházi és virágzás utáni alkalmazás, holott a beporzókat ez továbbra is veszélyezteti, illetve a neonikotinoidok virágzás után koránt sem biztonságosabbak, a talajban maradva felszívódnak a növényekben, amelyek guttációs cseppjeiben elérhetővé válnak a szomjas beporzóknak.
Ráadásul jelenleg nem 3, hanem 7 méhgyilkos szert forgalmaznak. Ezek közül egyesek akár 2 évig is a talajban maradhatnak, így a Bizottság kétéves korlátozása nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy a szerek állítólagos hiánya látványosan bizonyítsa a méhekre és más beporzókra káros hatások megszűntét: még az is lehet, hogy ez a kiürült kétéves korlátozás hosszútávon az iparnak kedvez.
Éppen ezért a valóban fenntartható mezőgazdaság és megélhetés az elővigyázatosság elvének helyes alkalmazásával, az összes neonikotinoid rovarölő betiltása után válhat csak valósággá. A méhek és más beporzók tényleges védelme a mezőgazdaság és a méhészet jövőjét, és a fogyasztók egészségét biztosítaná.
