Leonardo Medeiros írása
A brazilok végre felébredtek. Túl optimistán hangzik? Lehet, hogy valóban így van. Mindenesetre semmi kétség, hogy ez egy emlékezetes nap lesz. Azok az emberek, akik eddig tehetetlenül nézték az országukban végbemenő jelentős változásokat, végül úgy döntöttek, kinyilvánítják, hogy nem értenek egyet a kormány döntéseivel.
A tömegközlekedési díjak emelésének bejelentését nagy tiltakozások követték, emberek ezrei mentek az utcákra Sao Pauloban és Rio de Janeiroban, Brazília két legjelentősebb városában. A díjak húsz centes emelése csak az utolsó csepp volt a pohárban. Felszínre hozta az általános elégedetlenséget a rossz minőségű közszolgáltatásokkal, mint például a közlekedéssel, egészségügyi ellátással vagy az oktatással kapcsolatban. Valahol mélyen az emberek meg akarták mutatni, hogy fontos politikai tényezők szeretnének lenni.
A Greenpeace egy olyan szervezet, amely békés tüntetésekkel gyakorol nyomást a kormányokra és vállalatokra, hogy azok megváltoztassák a viselkedésüket. Miután a rendőri erők erőszakosan elnyomták a tüntetőket, úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk azokhoz az emberekhez, akik a szabadsághoz való joguk kinyilvánítását igyekeznek megvédeni. Így részt vettünk a közlekedési díjak emelése elleni öt legnagyobb tüntetésen, amelyek múlt hétfőn Sao Pauloban zajlottak. Ugyanezen a napon az egész országban forrongások voltak. A tüntetéseken nagyon diszkréten és nem a Greenpeace színeiben jelentünk meg. Érezni akartuk, hogy a tömeghez tartozunk és növeltük azok számát, akik a jobb közlekedésért emelik fel a hangjukat. Végülis mindannyian állampolgárok vagyunk, akik belefáradtak abba, hogy nap mint nap órákat töltsünk a forgalomban.
Brazília évtizedek óta egy autókon alapuló mobilitást ösztökél. Részben ez magyarázza a legnagyobb brazil városokban tapasztalható káoszt. Ma a politikusok ígéretet tettek arra, hogy nyilvános párbeszédet kezdenek a közlekedési rendszerről. Jobb később mint soha. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy egy hatékony és minőségi tömegközlekedés képes biztosítani a megfelelő mobilitást, miközben a városi üvegházhatású gázok kibocsátását is csökkenti. A díjak kérdése csak egy része a teljes problémának. Remélhetőleg a húsz cent egy szélesebb körű párbeszédnek lesz a kezdete arról, hogy milyen jövőt képzelünk el a városainknak.
fordította: Attila
