Szinte hetente jelenik meg egy-egy új tanulmány arról, hogy vegyszerekkel szennyezettek Európa felszíni vizei, és ezen vegyi anyagok bejuthatnak a csapvízbe is. Más kutatások pedig a palackozott vizek szennyezettségéről számolnak be. Gyakorlatilag lehetelen kikerülni a körülöttünk lévő káros vegyi koktélt. A vegyipari cégek ahol tudnak ellenállnak, a döntéshozók meg elodázzák a megoldás felé mutató döntéseket.
Egy szeptemberben megjelent francia tanulmány szerint a csapvizek növényvédőszer-, főként gyomirtószer-tartalma egyáltalán nem elhanyagolható mértékben járul hozzá a szervezetünkbe bejutó károsanyag-mennyiséghez. A francia vizsgálatok ráadásul több, Európában már betiltott, egészségünkre kockázatot jelentő növényvédő vegyszert is kimutattak a csapvizekben. A Levegő Munkacsoport 2011-es tudományos vizsgálatai is[1] jelentős gyomirtó-koncentrációt mutattak hazai felszíni vizekben és a budapesti csapvízben is. Az emberi hormonrendszert károsító, hazánkban elterjedt acetoklórból például a hatályos határérték több mint dupláját is mérték csapvízben, és több betiltott vegyszert is kimutattak.
Sajnos az európai vizek mezőgazdasági vegyszerszennyezettsége elterjedt jelenség. A funkciójuknál fogva mérgező növényvédőszerek a legelterjedtebb veszélyes szennyezők az európai vizekben. Az Európai Bizottság 2011-es közleménye szerint az európai folyókban talált veszélyes anyagok 74%-a növényvédő szer volt. A Bizottság szerint ez azért is különösen aggasztó, mert a hatályos jogszabályok nem ezen vegyi anyagok vizekbe jutása ellen küzdenek.
Sajnos ráadásul az uniós döntéshozatal döcögése és az ipari ellenállás miatt – bár a jogszabály már kimondja, hogy ki kell vonni a hormonrendszert károsító (endokrindiszruptor) anyagokat a mezőgazdaságból, növényvédelemből és a rovarirtásból-szúnyogirtásból – mégsem történt mindezidáig semmilyen konkrét lépés. Jelenleg még az sincs eldöntve, hogy egyáltalán milyen kritériumok alapján fogják ezen anyagokat kiválasztani, így továbbra is bekerülnek ezen kockázatos, fejlődési rendellenességekhez, sőt rákos megbetegedésekhez, cukorbetegséghez is hozzájáruló anyagok az élelmiszerekben és a vizeinkben is. Sajnos még megfelelő jogszabályi előírás sincs arra, hogy egyéb termékekből valamikor kivonják ezen emberi hormonrendszert károsító anyagokat, ezért találhatóak meg ezek például a palackozott vizek műanyagjában és oldódhatnak bele a palackozott ásványvizekbe. Egy szintén 2013 szeptemberében bemutatott német vizsgálat szerint a palackozott vizekből is kimutathatóak a hormonrendszerünkbe beavatkozó szerves anyagok. Korábban az ELTE kutatói is találtak káros antimont hazai közismert PET-palackos ásványvizekben, ami az arzénhez hasonlóan, bár annál kevésbé mérgező.
Bár normális esetben nem a vízivás révén jut belénk a legtöbb szennyezőanyag, hisz sajnos az élelmiszereink, a levegőnk, lakó- és munkakörnyezetünk is tele van káros anyagokkal, de a vizekben fellelhető kemikáliák is tovább terhelik a szervezetünket.
Egy európai ember véréből, sőt egy újszülött köldökzsinór-véréből is átlagosan 300 szintetikus anyag, köztük számos növényvédőszer és egyéb hormonkárosító anyag mutatható ki. Így kimondhatjuk: a jelenlegi előírások egyáltalán nem védenek meg minket a vegyszerek káros hatásaitól, sőt még egy gyermeknek sincs esélye arra, hogy szennyezésektől mentesen kezdje meg az életét. A különböző vegyi anyagok, a bennünk lévő vegyi koktél együttes hatásáról pedig szinte semennyi információnk sincs, így ha tiszta egészséges környezetben akarunk élni, ahhoz radikális jogi lépésekre van szükség. A cégek maguktól nem vonják vissza a káros anyagaikat, csak ha jogilag kényszerítjük rá őket. (Sőt a tapasztalatok szerint a betiltott kemikáliákat vígan forgalmazzák tovább a fejlődő országokban.) Ezért az első lépésként legalább itt, Európában kellene végre valósággá tenni az elfogadott alapelveket, jogszabályokat, és legalább a bizonyítottan egészségkárosító anyagokat váltsuk ki a mindennapi használatból: a növényvédelemből és mindennapi termékeinkből.
A szerző, Simon Gergely a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője.
[1] Az MTA NKI nem akkreditált mérései
